126

Pom-pom ujjak, nőies vonalak


teaestely-pannonia-szallo-1933

Földig érő fehér organza estélyi, puffos ujjakkal, fodros szegéllyel. A ruha, amely 1932 tavaszán hatalmas sikert aratva a filmvásznon divattörténetet írt. Az új szabásvonalak – fűző nélkül is – szűkítették a derekat, és lágyan kiemelték a csípőt. Az Adrian Greenburg által tervezett estélyi ruhát a jelmez- és divattervezők sokasága követte, megtörve ezzel a párizsi divatdiktátorok egyeduralmát.

Adrian Greenburg a Metro-Goldwin-Mayer filmek legismertebb tervezője volt, aki maga sem gondolta, hogy a legújabb Joan Crawford filmben, a Letty Lynton-ban szereplő estélyi ruha divattörténetet ír. „Adrian másképp húz meg egy vonalat, és ezzel már forradalmi újítással lepte meg a világot. Ő indította útnak a puffos ruhaujjat, amikor a Joan Crawford számára a Letty Lynton-ban szereplő ruhákat tervezte” – számolt be a jelmeztervező munkájáról a Pesti Napló.

joan-crawford

Joan Crawford abban a ruhában (witness2fashion.wordpress.com)

Bár a hazai divatlapok- és rovatok a párizsi divatot hirdették, a pesti divatszalonokban egymás után készültek a Lynton-ruhák. A hollywoodi stílust a magyar jelmeztervezők is átvették, és habos-babos ruhákat terveztek a filmek romantikus hősnőinek. A ruha egyszerre sugallta az ártatlanságot és a nőiességét, nem véletlen, hogy Perczel Zita a Budai cukrászda (1935) című filmben egy Lynton-féle ruhában dobogtatta meg az idősödő festőművész szívét. De a Lynton-vonalat követte Gaál Franciska ruhája a Pardon, tévedtem (1933) vígjátékban, vagy Simon Zsuzsa estélyi ruhája az Egy éj Velencében komédiában (1933). A mesés szabású ruha később is folytatta diadalútját, így Muráti Lili (Elnökkisasszony, 1935), Szeleczky Zita (Méltóságos kisasszony, 1936), Tőkés Anna (Magyar feltámadás, 1939), Szörényi Éva (Régi keringő, 1941) is magára ölthetett egy Adrian-kreáció változatot.

joan-crawford

Joan Crawford nem abban a ruhában (Herman Ottó Múzeum CC BY-NC-ND)

A filmnek köszönhetően a közönség is az új stílusú divat hatása alá került. Az amerikai rajongók a New York-i Macy’s áruházban juthattak hozzá egy Lynton-modellhez, amely kevésbé drága anyagból készült, így megfizethető volt a hivatalnok kisasszonyok számára is. Idehaza a módosabb megrendelőknek a divatszalonokban készíttették el a ruha egy változatát színházi premierre vagy estélyre, esetleg az első bálozó lányoknak. Azoknak, akik csak ábrándoztak a habkönnyű ruháról, a magazinok tanácsadó rovata nyújtott segítséget. „Zsorzsett ruhája átalakítására nem érdemes sokat költeni, mert inkább durva kreppes szövésű anyagokat viselnek. Nem tudom, a zsorzsett ruha, amit alakítani akar, most estélyi ruha-e, mert azt írja, hogy délutáninak akarja átalakítani. Ha igen, a hosszából ne nagyon sokat vágjon le, mert délután is egészen hosszú ruhákat viselnek. Legfeljebb kis rövid puffos ujjat csináltasson a ruhába” – szólt a Színházi Élet Divatposta válasza a K.M. 18 jeligével írt levélre.

murati-lili-mozi-ujsag

Muráti Lili (Magyar Nemzeti Filmarchívum CC BY-NC-ND)

A Letty Lynett-ruha Hollywood aranykorával feledésbe merült, új szelek fújtak a divatban. A pesti divathölgyek ruhatára is kezdett átalakulni, és az 1930-as évek végére egyre erősebbé vált a magyaros ruhamozgalom – a ruhaujjakat nem pom-pomos fodrok, hanem hímzett szalagok díszítették. „Fogadóruha fekete selyemből. Kalotaszegi Írásos minta díszíti. Fehér mulinét használjunk a hímzéshez. A derékon fehér fonott zsinóröv nagy bojttal” – ajánlotta divatötletét a női olvasók figyelmébe a Pesti Hírlap Vasárnapja 1937-ben.

Címlapkép: Teaestély 1933-ban a Pannónia Szállóban (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Fejes Katalin
Forrás: forumhungaricum.hu

2021.03.15