A szövegek minden gátlást levetkőzve mutatnak rá a világunk mozgatóerőire: a hatalomra és a pénzre. E kettőből sok egyéb téma nőhet ki: a korrupció, a drogkereskedelem és -használat, a mindennapok nehézségei és idegenségei. A regény egyszerre érinti a jelenkor aljasságait és a jelenkori ember ritkaságszámba menő érzékenységét. Ebben a munka- és pénzorientált világban, ahol jelenleg élünk, az emberi értékek és értékrendek gyökeresen megváltoztak az elődeink világképéhez képest. Ami régen egyértelmű volt egy döntés kapcsán, az most megterhel és dilemmát okoz.

Főszereplőnk egy ügyvéd, aki minden elvárásnak eleget akar tenni, de mindenhol kudarcot vall a munkája miatt. Sem családjával, sem párjával nincs kiegyensúlyozott kapcsolata. A rohanás és a folyamatos impulzusok elveszik az embernek azt a képességét, hogy éber maradjon és mérvadó fontossági sorrendet tudjon állítani a tennivalói között. Egy váratlan telefonhívás a főnöktől teljesen áthúzza Tibor terveit a szabadnapjára nézve, ugyanis egy emberölés gyanújával vádolt fiú kihallgatásával bízzák meg. Már az odaúton akadályokba ütközik, így nemcsak a délutáni program lekésése miatt aggódik, hanem azért is, hogy elkésik a kihallgatásról. Anikó, Tibor barátnője, akivel hónapok óta nem beszélt egy veszekedés miatt, nem veszi fel a telefont egész nap, így nem értesül a programváltozásról.

A balszerencsés kitérő újabb sokkoló mozzanatokat idéz elő Tibor életében, ami miatt még kimerültebb és feszültebb lesz. Mindezek mellet testvére nem fogadott hívásai is nyomasztják, mert tudta, hogy most a kórházban kellene lennie az édesapja mellett, amíg még azt megteheti.

A kihallgatás megrázó hangulata sokszor elgondolkodtatja Tibort. Párhuzamba állítja magát  a gyanúsítottal, egy karakteres zongoristával, aki a tehetségét helyén tudja kezelni, pusztán az indulataival nem tud mit kezdeni. Remek memóriája van, így az események felidézése nem szenved hiányosságokat, mely nagy segítségére van az ügyvédnek.

Miért képes az ember a végsőkig elmenni és magát bajba sodorni azért, hogy igazságot tegyen? Kinek van igaza, és ki miért cselekszik? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem, amikor a történet vége felé jártam. A vallomás utolsó momentumai teljesen megbénítják az ügyvédet, aki onnantól képtelen folytatni a kihallgatást. Az ígéretesnek tűnő vallomás vége teljesen felborítja Tibor eleve zavart fejében a gondolatokat, nem tudja, mi történik körülötte. Vajon mi az, ami képes ennyire kiborítani egy szakképzett és tapasztalt ügyvédet?

A regényben ábrázolt világ pontosan idézi meg a mai, jelenkori ember mindennapjait, hétköznapi rohanó életét. Alaposan bemutatja a mai sikeres, fiatal, dolgozó ember prototípusát, akinek sem szerelmére, sem családjára, gyakorlatilag önmagára sincs elegendő ideje. Mindemellett a regényvilágban megidézett témák nagyon közeliek a mi világunk problémáihoz: rasszizmus, az igazságszolgáltatás ellehetetlenítése, a hatalom részrehajlása, a munka hajszolása stb.

A második kisregény az Illegál címet viseli. Egy kritikus pontot ragad meg: a főszereplő (aki az első regénybeli szereplőhöz hasonló karakterű és életkorú) most lép át a felnőttkorba, számot kell vetnie addigi, mostanra megváltozott életével. Ő maga mondja, hogy a felnőttség nehézsége a fel-nem-nőttségéből fakad: „Félek váltani, önállósodni. Nem egy zárt, biztonságosnak tűnő, kiszámítható, ám nagyon is felőrlő rendszerben működni.” (153. oldal) Olvashatjuk egy valamikori lázadó graffiti művész gondolatait, aki mára őszül és párjával együtt meddő.

A főhős találkozása egy régi barátjával ismét egy töréspontot idéz meg: mindkettőjükben feltörnek a fiatal idők emlékei, problémái és felelőtlenségei – amikor egy graffiti elkészítése érdekében képesek voltak akár az életüket is kockára tenni. A jelen idősíkjából ez hiányzik, az adrenalin és a merés-nem-merése. Mindkét életkort a maga sajátosságában láttatja az elbeszélő, az idősíkok váltakozása között szépen lassan meglátszik, hogy miként békül meg a főhős azzal, hogy egy új fejezetbe lép az élete. Ez az új fejezet lesz az egyik központi téma, mely összeköti a két szöveget.

Miklós Krisztina
Forrás: olvasoterem.com