Frank Herbert: A Dűne gyermekei

Könyvkritika

frank-herbert-a-dune-gyermekei

A Dűne gyermekei Frank Herbert Dűne sorozatának a harmadik kötete, mely egy évtizeddel az első könyv nagy sikerű debütálása után jelent meg. Annak ellenére, hogy egyes részei már az első regény megjelenése előtt megíródtak, az olvasók csak 1976-ban vehették kézbe; eleinte az Analog Science Fiction and Fact című magazin közölte részletekben, később viszont keményborítós változatban is kiadták. Így végül több mint 75 ezer példányban kelt el, ezzel pedig a világ egyik első keményfedeles sci-fi bestsellere lett.

A történet kilenc évvel A Dűne messiása eseményei után játszódik. Miután az előző regény végén a vak Paul Muad-Dib fremen szokás szerint önként a sivatagba vonul meghalni, birodalma irányítását és gyermekei felügyeletét húga, Alia veszi át. Alia régenssége alatt a bolygó terraformálása és a Paul személye köré felépített vallás korábban nem látott méreteket ölt. Az egykor elérhetetlen álom, hogy az Arrakist élhető hellyé változtassák, alig húsz év alatt valósággá vált, és ez még a bennszülött fremenek egy részét is megváltoztatta. Az ősi rítusok és szokások feledésbe merülnek és értéküket vesztik, és látszólag már csak az idősebb fremenek törődnek örökségük megőrzésével. Az ikrek azonban, akik már anyjuk méhében öntudatra ébredtek, és rendelkeznek apjuk jövőbelátó képességeivel, felismerik a bolygó ökoszisztémájában végbemenő változásokat és az ezen változások okozta veszélyeket.

Előző recenziómban kitértem arra, hogy Frank Herbert tudatosan úgy építette fel epikus történetét, hogy az egyes részek ellentétei legyenek egymásnak. Míg az első kötetben a cselekmény viszonylag gyors folyású és akciódús volt, addig a másodikban a vallási eszmékre és filozofikus gondolatokra fektette a hangsúlyt. Az író harmadik könyve pedig ezek egyfajta kombinációja. Előtérbe kerül a mesterségesen alakított ökoszisztéma és a civilizáció hanyatlásának problémája, ugyanakkor a háttérben továbbra is megfigyelhetőek mindazok a dolgok, amelyek az előző két könyvet annyira lebilincselővé tették.

A regény egyik legnagyobb erőssége még mindig a karakterekben rejlik, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ezúttal Herbert kilencéves gyerekeket állított a történet középpontjába. Leto és Ghanima megszámlálhatatlan mennyiségű életek tapasztalataival rendelkeznek, bölcsebbek és okosabbak a legtöbb embernél, ugyanakkor épp ez a dolog teszi őket elérhetetlenné és végtelenül magányossá. Ismerve apjuk sorsát, arra törekednek, hogy saját maguk elkerüljék azt, azonban ehhez olyan döntéseket és áldozatokat kell hozniuk, amelyek végleg megváltoztatják személyiségüket és kapcsolatukat.

A Dűne gyermekei egy különálló regény, viszont nehéz különválasztani a sorozat második kötetétől. Azt is mondhatnánk, hogy a kettő együtt alkot egy kerek egészet, amelyben Muad-Dib bukásától gyermekei felemelkedéséig követhetjük nyomon az Atreidesek életét, a könyv végére érve pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a Dűne sorozat egy ciklusa lezárult, ezzel egy időben viszont egy másik kezdődött, mely tökéletes párhuzamot von a címadó planéta ökoszisztémájának változásaival.

Az amerikai SciFi Channel 2003-ban egy, a regényből és annak előzményéből készült, háromrészes minisorozatot mutatott be Alec Newman és James McAvoy főszereplésével.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com

2021.02.15