Egyik legkorábbi és talán legszebb példája a középkor derekán, a XII-XIV. században épített templomoknak, de több is, mint fenséges építészettörténeti emlék. Szinte teljes egészében megőrizte eredetijét, szobrai, színes üvegablakai mind teljesen sértetlenül vészelték át az évszázadokat, ezáltal tudósít a múltból. A híveknek máig jelentős zarándokhely. 1979 óta az UNESCO világörökség része.

A chartres-i székesegyház a gótikus művészet nagy diadala. Szemben a mellette elterülő várossal, több tűzvészt túlélt (1020, 1134). 1194. június 10-én éjszaka azonban nem volt ilyen szerencsés, amikor villámcsapás következtében ismét fellobbantak a lángok. A csapás alól csupán a nyugati tornyok, a homlokzat és a kripta menekült meg. Az emberek kétségbeestek, hiszen templomuk nagyon fontos zarándokközpont volt már akkoriban. A hagyomány szerint 876 óta itt őrizték a Boldogságos Szűz Mária köpenyét, a Sancta Camisiá-t. Az ereklyét állítólag Nagy Károly adta a székesegyháznak, aki egy jeruzsálemi útja során kapta azt ajándékba. Szerencsére három nappal később sértetlenül előkerült a szent ereklye, a chartres-i püspök pedig kihirdette, hogy ez annak a jele, hogy egy újabb, még csodálatosabb székesegyházat kell építeni. Franciaország egész területéről érkeztek adományok, így az újjáépítés szinte azonnal megkezdődött 1194-ben. A történet szerint Chartres lakossága önként vállalta, hogy az 5 mérföldnyire lévő kőbányákból elhozza a szükséges köveket.

Ettől az időponttól kezdve beszélhetünk a gótikus chartres-i katedrálisról, melyet ezután soha nem ért hasonló tragédia, nem rombolták le, nem rabolták ki, és a számos helyreállítás sem változtatta meg dicsőséges szépségét. Az építész neve nem maradt fenn, de azt megőrizték a dokumentumok, hogy a főhajó 1220-ra elkészült. Beépítették az új épületbe a régi kriptát, a nyugati tornyokat és a nyugati homlokzatot, majd 1260. október 24-én a székesegyházat IX. Lajos király és családja jelenlétében felszentelték.

Külső megjelenésében a legfeltűnőbb két fő tornyának különbözősége, amely megbontja az elegáns szimmetriát. A déli torony egy 105 méter magas román piramis az 1140-es évekből, míg az északi egy 113 méterre nyúló flamboyant gótikus torony a régebbire építve a 16. század elejéről. Szembetűnő látvány, hogy a magas, kereszt alaprajzú hajót kívülről minden oldalról támpillérek sora övezi, melyek az oldalhajónál a tető fölé nyúlnak. Ezekre a hajó magassága és a szokatlanul nagy méretű üvegablakok miatt volt szükség, hiszen a hajó felső része javarészt üvegből áll. Támpilléreket itt használtak először szerkezeti elemként, ami akkoriban forradalmi újítás volt. Kívülről is szembetűnőek a székesegyház hatalmas rózsaablakai, amelyek a bámulatos, égbenyúló belső teret mágikus fénnyel színezik át.

A katedrálisnak összesen kilenc bejárata közül talán a legkülönlegesebb a nyugati, amelyet királyi bejáratként is emlegetnek. Ez az 1145-1150 körül faragott „tölcséres” vagy bélletes kapuzat szintén forradalminak számított a maga korában. A bejáratot királyok, királynők és bibliai személyek keskeny, magas szobrai díszítik.

Az igazi ámulatot a katedrálisba lépve élheti át a látogató. Már a belső méretek eleve meghökkentőek, Franciaországban ez a legszélesebb főhajó, ehhez még képzeljük hozzá a 36 méteres magasságot és a 128 méteres hosszúságot. (Hozzávetőlegesen a magyar gótika ékköve, a Mátyás-templom főhajója kb. 17 méter magas, hossza 65 méter, a Mátyás-torony 76 méter.) Az oszlopok drámai módon emelkednek a padlótól a mennyezet magas csúcsos boltozatáig, és az apszis hatalmas masszív ablakai felé irányítják a szemet.

Külön érdekessége a kőpadlón máig látható labirintus, amely 1205-ből származik. A 4. századtól a keresztény szimbolika részét képező labirintus az emberi lélek nehézségeit, viszontagságos útját jelképezte. Az üdvözülésre áhítozó, Istent kereső ember szimbóluma lett. A 12. század körül épült franciaországi templomok közül a chartres-iban, a bayeux-iben, az amiens-iben, a sens-iban, a Sain-Quentin-iben találhatunk nagy méretű kerek labirintusokat, illetve Angliában és Spanyolországban hasonlókat. Az emberi lélek fejlődésének nehézségekkel teli útját a szerzetesek elmélkedésre, a hívek pedig a bűnbocsánat elnyerésére, vezeklésre használták. A labirintuson egyetlen út vezet végig, melynek hossza 289 méter.

A katedrális méreteinek feltérképezése közben a szemfüles kutató érdekes adatokra lehet figyelmes. Például, hogy a labirintus külső átmérője kb. 13 méter, szinte ugyanakkora, mint a nyugati rózsaablaké, és a bejárattól éppen akkora távolságra van, mint az ablak a padlózattól.

Leglátványosabbként mégis festett üvegablakait kell említeni, már csak azért is, mert az eredeti 186 ablakból 152 élte túl a történelem viharait és maradt fenn egykori állapotában, legrégebbi az 1100-as évekből származó az utolsó ítéletet ábrázoló nyugati. Valószínűleg itt található az egyik legteljesebb középkori ólomüveg-gyűjtemény a világon. S a nap akármelyik oldalról is süt be, belül élénk színeket „fröccsent” a padlóra a színes üvegeken át.

A chartres-i katedrális büszkén magasodik a babonák, hiedelmek világa fölé, cáfolja a sötét középkorról kialakított előítéleteket, tiszteletre méltó történetével, lélegzetelállító építészetével, a hívek töretlen buzgósága által azokat is képes lenyűgözni, akik a vallástól távolabb állnak.

SzaSzi

Források: sacred-destinations.com, hu.wikipedia.org, hetedhetorszag.hu, fr.wikipedia.org, epitesimegoldasok.hu

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd