Kolodko miniszobrok

Hát ez csúcs! 11. rész – SzaSzi írása

kolodko-mihaly-szobor

Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy melyik a világ legkisebb köztéri alkotása. Ezt a címet azonban a közönség itthon már „kiosztotta”. Az abszolút jogosult a 2017 óta hazánkban élő ukrán-magyar származású Kolodko Mihály, aki „gerillaszobrait” szülővárosában, Ungváron kezdte kihelyezni, de ma már többet találunk Budapesten, sőt vidéken és az országhatáron túl is.

Az egyik legnépszerűbb produktuma (az Instagramon legalábbis vezető helyen áll) Főkukac (a címlapképen), A nagy ho-ho-horgász legfőbb segítője és barátja, aki a Bem rakpart mellvédjéről vidáman kémleli a vizet. Akár őt, akár Gombóc Artúrt, Mekk Eleket vagy a Kockásfülű nyulat sem nehéz jóval nagyobb méretben elképzelni egy szépen gondozott park közepén, de az biztos, hogy így kicsiben sokkal emberközelibbek, sokkal szerethetőbbek. A neves csalin és az előbb említetteken kívül többen is megelevenednek a mester kezei között a magyar mesefilmek világából, s az már önmagában értékelendő, hogy a Disney figurák helyett a sajátjainkból válogat. A mini sorozatban számos híres ember is kapott már bronz alakot, például Kárpátalján Liszt Ferenc, Arany János, Csontváry Kosztka Tivadar vagy Andy Warhol (akinek onnan származik a családja), Budapesten Herzl Tivadar, Seress Rezső stb. Saját bevallása szerint általában olyanokat örökít meg, akik kevesebb figyelmet kapnak, vagy valamilyen új megvilágítást érdemelnek. A kis szobrokkal kapcsolatban semmi hiányérzetünk nem lehet, mert a mester ezekbe mintha igyekezne belesűríteni mindazt, ami a „rendes” nagyokban megtalálható. Sajátos perspektíváját egy kis csavarral, finom humorral, játékossággal ötvözi.

Nemcsak az ábrázolás, hanem az elhelyezés is a művész intellektusát tükrözi, mert ezáltal is igyekszik valamilyen történelmi érdekességre felhívni a figyelmet. Például „Seress Rezső, a világ számos országában nemes egyszerűséggel csak az öngyilkosok himnuszaként ismert dallal, a Szomorú vasárnappal vált világhírűvé, ez azonban nem hozott számára óriási anyagi sikert, így a megélhetése biztosítása érdekében füstös vendéglőkben zongorázott – köztük a Dob utcai lakásától alig néhány lépésnyire, az Akácfa utca 38. aljában 1954 óta működő Kispipában. Kolodko ennek falán helyezte el a szobrát, amelyet távolról nézve sokan csak egy pipát látnak, közelebb sétálva azonban jól látszik, hogy annak ívében a vendéglő zongoráján játszó, szomorú véget ért Seress látható.” (Köztérkép)

kolodko-mihaly-szobor

Ezeket az apró alkotásokat tehát ugyanolyan komolyan kell venni, mint „nagytestvéreiket”. Mindnek egyenként külön története van, amely elgondolkodásra csábít. Például hogy Mekk mestert miért egy modern fúróval és a Moszkva tér táblával látjuk, vagy hogy a New York Kávéház mellett üldögélő búvár miért tartogat a kezében egy kulcsot, pontosabban minek a kulcsát őrzi. A miniszobrok nagy része „gerilla” akcióként került a helyére, vagyis egyszer csak meglepetésszerűen megjelentek az emberek által használt tereken. Se kitűzött dátum, se szoboravató ünnepség, csak a felfedezés öröme. A titokban kirakott apróságok mindig hamar megtalálják közönségüket, hírük pedig futótűzként terjed a közösségi oldalakon, s lehet versengeni, hogy ki lesz az első „megtaláló”, ki tudja beazonosítani a helyszínt, mi mit jelenthet, vagy éppen ki talál meg többet a „minik” közül. (A „felfedezőúthoz” már térkép is született). Talán éppen abban rejlik a Kolodko „apróságok” népszerűsége, hogy nem alakítják át a városképet, de feltétlenül hozzátesznek ahhoz. Vagy mert kicsik ugyan, de nagy élményt nyújtanak, és nagyon szerethetők. Esetleg más a titkuk? Az abszolút megvalósuló művészi szabadság? Az alkotó részéről az ajándékozás öröme? Lehet találgatni!

Az biztos, hogy ezzel Kolodko Mihály új műfajt teremtett, amit a közönség a szeretetével díjaz. Szeretni pedig sokféleképpen lehet, például úgy, hogy Mekk Elek kezébe virágot adnak, Főkukacra sapkát húznak, Brekire a hidegben sálat tekernek. Aki pedig Tihanyba látogat, és Gombóc Artúrnak akar kedveskedni, ne felejtsen el csokoládét vinni! Hogy milyet? Az mindegy! Lehet kerek csokoládé, lyukas csokoládé, töltött csokoládé, szögletes csokoládé…

Kolodko „miniket” Ungváron, Budapesten, Münchenben, Rijekában, Princetonban és újabban már Stockholmban és Veszprémben is felfedezhetünk.

Ha mégis a legkisebbet kellene megnevezni a köztéri alkotások közül, talán a Széll Kálmán tér virágtartóinak oldalán található apró bronz puhatestűek vinnék el a pálmát. A csigák a tér számtalan rejtett poénja közé tartoznak, mint az elhagyott esernyő, kitámasztott gördeszka vagy ottfelejtett pénztárca.

SzaSzi
Fotók: Nyerges Edina (1-2. kép)

Forrás: köztérkép.hu; hvg.hu; wikipédia; foter.ro; fidelio.hu

A képek a kozterkep.hu gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Akinek füstöl a keze alatt a billentyű
2. rész: Mini várak között
3. rész: Közép-Európa leghatalmasabb erődítménye
4. rész: Bolhányi művészet, mákszemnyi nagyságok
5. rész: A világ legnagyobb hangszere, a Nagy Stalacpipe orgona
6. rész: Óriásmozaik Rubik-kockából
7. rész: Salvator Mundi – Minden idők legdrágább festménye
8. rész: A pénz nem boldogít! Vagy mégis!?
9. rész: A világ legnagyobb világító betleheme Manarolában
10. rész: Minden idők legnagyobb koncertjei

2021.01.26