102

Király Levente: Zsugabubus – Hihetetlen történetek Terence Hilltől

Sulyok Attiláné könyvajánlója

kiraly-levente-zsugabubus

Generációk nőttek fel a Bud Spencer – Terence Hill filmeken, sok örömöt, vidám pillanatot szereztek a nézők millióinak. Mintegy 40 év közös pályafutás kapcsolja össze a két színészt. Külön-külön is sikeresek voltak, de együtt verhetetlenek. 2020 októberében jelent meg Király Levente tollából a Zsugabubus című kötet, hogy tisztelegjen a ma már 81 éves Terence Hill előtt.

A rajongóim úgy közelednek hozzám, mintha a legjobb barátjuk lennék, és ez nagyon boldoggá tesz engem” ‒ mondta el Terence Hill. Hogyan lehetséges, hogy mi, magyarok jobban szeretjük őket, mint az olaszok? Hozzánk képest csak Németországban van több rajongójuk, igaz, ott nyolcszor annyian is élnek. „Kötelességemnek érzem, hogy ápoljam Bud Spencer és Terence Hill magyarországi kultuszát, noha az enélkül is él és virágzik”– vallja Király Levente újságíró, rendező, szerkesztő. Két évbe telt, míg végül fogadta őt a kitűnő színész, de csak egy rövid interjú erejéig. Ebből egy könyv még nem állt volna össze, de a szerző a különböző újságoknak olaszul, angolul, németül adott nyilatkozatait is összegyűjtötte, tehát komoly kutatómunka előzte meg az írást.

A könyvből nemcsak a filmes karrierjét ismerhetjük meg, de a világ egyik legnépszerűbb színészének személyiségébe és életébe is mélyebb bepillantást nyerhetünk. A kötetből kiderül, hogyan gondolkodik a világról, milyen sztorik történtek meg vele. Egy kevésbé ismert oldaláról ismerhetjük meg őt: kiderül, hogyan élte át a háborút, a drezdai bombázásokat, gyermekkora meghatározó éveit, a menekülttáborban eltöltött időszakot. Hogyan vált színésszé, bár sohasem szeretett volna az lenni. Eredeti neve Mario Girotti volt, eleinte Németországban, majd Olaszországban élt. Olasz apjának és német anyjának köszönhetően három nyelven beszél: németül, olaszul és angolul. Befelé forduló, zárkózott alkat volt, de akárcsak az apja és a testvérei, ő is társasági ember, aki kiváló humorral rendelkezik. Névváltoztatására a karrierje miatt volt szükség, az angol Terence Hillt édesanyja nevének kezdőbetűi után választotta magának egy listából. 

Az igézően kék szemű színész nemcsak a filmjeiben, hanem a magánéletben is megtalálta a párját. Lori Zwicklbauer úgy elcsavarta a fejét, hogy két hónap után elvette feleségül, azóta is együtt vannak. „Tartós kapcsolatra vágyott, egy anyáskodó nőre, éppen olyan melegszívű és jó humorú lányra, amilyen Lori” ‒ idézi a könyv Hill unokatestvére szavait. A kezdettől tökéletesen összeillettek, 2020 nyarán már az 53. házassági évfordulójukat ünnepelték. Neki és szíve választottjának is megvan a saját élete, nem veszekszenek, csak ritkán vitatkoznak.

Korábban gyakran álmodozott arról, hogy igazi westernhőst alakíthasson. A korai amerikai filmek, például Stan és Pan figurája is hatottak rá, tanulmányozta őket. Az első nagy közös sikerük Bud Spencerrel az 1970-es Az ördög jobb és bal keze volt, ettől kezdve sorra jött a többi. Nemcsak a nézők, hanem a filmkritikusok is imádták őket, a humoros és szórakoztató történeteken az emberek dőltek a nevetéstől a mozikban. Hill soha nem gondolta volna, hogy megnevetteti a mozilátogatókat, ám a kasszasikerek hatására elmúlt belőle a forgatásoktól való kezdeti félelem és lámpaláz.

A filmezés minden pillanatát élvezték, rengeteget nevettek, a forgatásokon családias hangulat uralkodott. 1967-ben, amikor az Isten megbocsát, én nem című filmet forgatták, állatkertben tanulmányozta a tigrisek tekintetét, ebből született az a különleges, szúrós nézése, amely mindenen áthatol. Sokszor gyakorolt a tükör előtt. A Nevem: Senki forgatásán valóban whiskyt ivott, hogy minél hitelesebben tudja alakítani szerepét, pedig nem bírta az italt. A verekedős jeleneteknél ugyanazokat a kaszkadőröket alkalmazták, általában 10 nap alatt készült el egy ilyen eseménysor felvétele. Sportolói múltjuk is segítette őket a munkájukban. Többször került életveszélyes helyzetekbe a forgatások során, a Lucky Luke és az Én a vízilovakkal vagyok felvételei közben például oroszlánok közé kellett mennie. Minden jelenetet dublőr nélkül hajtott végre. A Különben dühbe jövünk című filmben valódi padokkal ütötték egymást a szereplők, és mivel későn hajolt el, úgy fejbe verték, hogy a sérülését össze kellett varrni. A 70-es évek végére párosuk világszerte híressé vált, évente általában egy filmet készítettek. Az 1985-ös Szuperhekusok – 18 év közös munka – után úgy döntöttek, eljött az idő, hogy továbblépjenek. Az utolsó közös produkciójuk a Bunyó karácsonyig (1994) című film volt.

Bár nagyon különböző emberek voltak Bud Spencerrel, mégis tökéletesen összeillettek a filmekben és azon kívül is, a jó munkakapcsolaton túl barátság alakult ki közöttük. Spencer olyan volt neki, mint egy testvér, mindkettőjük számára áldás volt együtt dolgozni, mindig őszintén játszottak. „Nagyon értékes ember! Bár színész, kevés hibája van” ‒ mondta róla Bud. Míg filmjeikben Hill volt a jókedvű, Spencer pedig a morcos, a valóságban éppen fordítva történt – utóbbi vidám, jó humorú ember volt, előbbi viszont inkább zárkózott, befelé forduló, aki megőrizte magában a gyermeki értékeket. Az különösen idegesítette, zavarta őt Spencerben, hogy mindig elkésett, nem tanulta meg a szövegeit, rögtönzött, valamint ebéd után aludt, azaz várni kellett rá a jelenetek forgatásával.

Filmjeikben a jó mindig győz, a rossz pedig elnyeri büntetését, mint a mesében. „Hiszek abban, hogy egy filmnek van üzenete, és eléri az embereket az érzelmeken keresztül.” Mindketten vallásos emberek (voltak), Terence Hillnek a példaképe Assisi Szent Ferenc. A 80-as években Ross fia mellé egy thaiföldi kisfiút is örökbe fogadott, úgy, hogy nem éltek együtt, de finanszírozta az életét. Sosem akarta reklámozni, hogy jótékonykodik. 1990-ben autóbalesetben elveszítette 16 éves fiát, mely után mély depresszióba esett. A tragédiát követően néhány évvel így beszélt róla: „Ross halála rendkívül megviselt, de megtanultam elfogadni a megváltoztathatatlant. Rájöttem, hogy a boldogság nem az anyagiakon múlik. A boldogság forrása a szeretet és a barátság.

Fény derül a könyvben Terence Hill hobbijaira, ma is rendszeresen mozog, a sport életének része. Imádja a pisztáciafagyit és az olasz konyhát, a spagettit. Úgy gondolja, hogy „Az ember azért jön világra, hogy az álmát megvalósítsa.” Színészként több mint 50 filmet készített, 16 közös alkotásuk volt Spencerrel, aki sajnos 2016-ban eltávozott. Mindketten nagyon kedvelték a magyarokat: Spencer úgy gondolta, hogy a magyar egy különleges nép, Hill számára pedig a magyar rajongók a legkedvesebbek, a legjobban neveltek. „Bármerre járok a világban, az emberek ordibálnak körülöttem, míg a magyarok vigyáznak rám” – mondta. A kötetben bőségesen szerepelnek fényképek a filmjeiből és életéből.

Sulyok Attiláné

Források: Király Levente: Zsugabubus; femina.hu; kepmas.hu

2021.01.22