A Csak egy pestis megjelenése nem véletlenszerű, bár a szerző 35 éves korában írta, egy kurzus felvételi dolgozataként, ahová végül nem vették fel, azzal az indokkal, hogy ő már mindent tud a forgatókönyvírásról; most vált aktuálissá, ezért került elő a fiókból 42 év után, és került kiadásra. Ezt a szerző maga írja mintegy ajánlóként a könyv elején.

A Magvető Kiadó egy rövid kis videót is közzétett, amelyben az írónő elmeséli a mű keletkezésének körülményeit, miszerint igaz történetről van szó, Moszkvában többször is felütötte a fejét a járványveszély, a forgatókönyv alapját pedig egy 1939-ben megesett pestisjárvány kitörésének veszélye ihlette. Erről az esetről annak a patológusnak a lányától hallott, aki a fertőzésben elhunytakat boncolta.

A forgatókönyv története szerint egy mikrobiológus a tüdőpestis elleni vakcina kutatása közben fertőződött meg úgy, hogy elmozdult a maszkja. Nehéz lenne nem kiérezni az analógiát ebben a napjaink pandémiás szabályai közt fellelhető maszkviselési kötelezettség kapcsán. Az illető kutató, Rudolf Majer vonatra száll, és elutazik Moszkvába, ahol beszámol az eredményeiről a népbiztossági kollégium ülésén. A Moszkva szállóban pihen meg, ahol borotválás közben megvágja a borbély. Ezek a részletek azért fontosak, mert ezek a helyszínek, a vonat, a szálló, az ülésterem és az azokban található személyek teszik ki Majer kontaktjait. A kollégiumi ülésen már rosszul érzi magát, visszasiet a szállásra, ahonnan a Majert vizsgáló orvos utasítására mentővel viszik kórházba. A kórház felvételi osztályáról már nem kerül ki élve, az osztályt lezárják, megindul a telefonálgatás, a járványveszély elhárítására tett erőfeszítések sora. A legfelsőbb vezetés veszi kézbe az ügyet, mielőbb be kell azonosítani és karantén alá helyezni a kontaktszemélyeket, megindulnak a fekete autók, a bőrkabátos népbiztossági alkalmazottak egyenként kutatják fel és viszik kórházba a Majerrel kapcsolatba került embereket. Azonban ezek az emberek és a hozzátartozóik nem tudják, hogy miért tartóztatják le őket, nem is sejtik az okát, így természetesen arra a következtetésre jutnak, hogy egyenesen a börtönbe kerülnek. A dolog itt kezd igazán érdekessé és izgalmassá válni. Ki hogyan reagál a történtekre? Melyek a kontaktszemélyek és szeretteik reakciói, érzései? Hogyan állnak hozzá a veszélyhelyzethez? Ezt boncolgatja, vagy inkább nagyon is egyszerűen mutatja be az írónő, ez a lényege a műnek.

Amint az várható, zavarodottság, félelem, aggódás lesz úrrá az embereken, van, aki elveszti a fejét, és van, aki példaértékűen viselkedik, ahogy napjaink vírushelyzetében úgyszintén. Nem vagyunk egyformák, ki-ki másképp reagál a veszélyre, ezt nagyon szépen ábrázolja Ulickaja. A videóban nagyon jól elmagyarázza, hogy a félelem és a bátorság is jelentős szerepet kap egy ilyen szituációban, és a kettő akár ugyanazt az embert is jellemezheti egyszerre. Igaz, hogy teljesen nem lehet egy kalap alá venni az akkori idők Oroszországában zajló eseményeket és a mostani helyzetet, ugyanakkor érdemes elgondolkodni azon, hogy ott és akkor nagyon gyorsan megfékezték a járvány terjedését, napjainkban viszont globális méreteket öltött. Persze a szovjet módszerek nem voltak kíméletesek, a nagy tisztogatás, a jezsovscsina veszélye még erősen ott lebegett az emberek életében, a félelem másként volt jelen, mint manapság, ezt azért figyelembe kell venni.

Kissé nehéz követni a szereplők kilétét, elég sok személyt felvonultat ebben a rövidke történetben a szerző, és ez zavaró lehet, adott pillanatban elveszíthetjük a fonalat, nem tudjuk, ki kivel van, ami frusztrál olvasás közben. Egészen addig a pillanatig tart ez az érzés, amíg rájövünk, hogy nem ez a fontos, nem érdemes emiatt zavartatni magunkat, tegyük félre azt a vágyat, hogy kövessük a szereplők személyét, inkább figyeljünk a viselkedésükre. Persze készíthetünk egyfajta térképet is, ahová feljegyezzük a felbukkanó alakokat, ha ez segít az olvasásban.

Ezt a művet érdemes elolvasni a jelenlegi pandémiás helyzettől függetlenül is, és bár óhatatlanul párhuzamot vonunk a könyvbéli eset és napjaink megélése között, attól elvonatkoztatva is nagyszerű olvasmányélményt jelent.

Gálovits Rózsa
Forrás: olvasoterem.com