2009-ben a fekete Bobby Nockot számtalan terhelő bizonyíték ellenére az esküdtek ártatlannak találták a tizenöt éves Jessica Silver meggyilkolásának ügyében. A közvélemény úgy vélte, hogy az évszázad perében az esküdtszék, Maya Seale-lel és Rick Leonarddal az élen, futni hagyott egy gyerekgyilkost. Rick a per alatt mindvégig úgy hitte, hogy Bobby Nock Jessica gyilkosa, de Mayának sikerült a maga oldalára állítania az esküdteket, és végül felmentő ítélet született. Rick nehezen viselte a döntést, és a tárgyalás után fennen hangoztatta, hogy szerinte téves határozatot hoztak. Még könyvet is írt az ügyről, amelyben kitálalt, és mindennek elmondta Mayát.

Tíz évvel később, a tárgyalás kerek évfordulóján egy hollywoodi produkciós cég Rick segítségével dokumentumsorozatot tervez forgatni az ügyből. Rick ráadásul azt állítja, hogy Bobby Nock bűnösségét illetően cáfolhatatlan bizonyítékok birtokába jutott. A forgatásra meghívják az egykori esküdteket, és az egész csapatot ugyanabban a hotelben szállásolják el, ahol 2009-ben az elhúzódó per idején hónapokig laktak. A leleplezés azonban elmarad: Ricket az első napon holtan találják Maya szobájában, és hamarosan kiderül, hogy Bobby Nocknak is nyoma veszett pár hónappal korábban.

Az elején még úgy tűnik, hogy a Bűnösök a grishami hagyományokat követő jogi dráma/krimi (a regény egy tárgyalótermi jelenettel nyit, a főszereplő ügyvéd, a téma egy korábbi per, amelyben a főszereplő esküdtként szerepelt), de aztán a szerző látványosan átlovagol egy másik műfajra: a gyanúsítottak száma véges, az olvasó fejezetről fejezetre ismeri meg őket, és ezzel egyértelműen az Graham Moore célja, hogy valamennyi szereplőt egy kicsit gyanússá tegye az olvasó előtt. Aztán amikor túl a regény egyharmadán az egyik szereplőről kiderül, hogy nagy Agatha Christie rajongó, és azt díjazza ezekben a regényekben, hogy „mindig csak néhány gyanúsított volt, és világosan kiderült már a történet elején, hogy kik azok”, meg hogy „az ember biztos lehetett benne, hogy közülük kerül ki a gyilkos”, a helyére kerül pár dolog az elvárásokat illetően. Lehet értelmezni egyféle tiszteletadásként is a nagy krimiíró előtt, de ez nálam felért egy kisebb spoilerrel.

Moore időnként visszatér a tárgyalóteremhez, szóval teljesen nem szakadunk el attól a műfajtól, de nem sikerül olyan feszültséget teremtenie, amitől a későbbiekben úgy kellene erre a regényre emlékeznünk, mint egy izgalmas jogi krimire. Sajnos a másik vonalon sem remekel. A gyanúsítottak száma véges, és tényleg reméli az olvasó, hogy közülük kerül ki a tettes (mert ennek az ellenkezője aztán teljesen tönkretenné az egészet – szerencsére erre nem kerül sor), de egy idő után az is nyilvánvalóvá válik, hogy a szereplők legtöbbjére nemhogy a gyanú árnyéka nem vetül, de még a történetet sem színesítik, megmaradnak szürke statisztáknak, felejthető történettel.

A regény cselekménye két idősíkban történik: 2009-ben és tíz évvel később, amire a fejezetek elején a szerző úgy utal mint napjainkban zajló események. A két idősík fejezetenként váltakozik. A jelenbeli eseményeket Maya szemszögéből látjuk, aki a 2009-es per után elvégezte a jogi egyetemet, és ma ügyvédként dolgozik. A múltbéli események minden fejezetben más-más szereplőt, és ezáltal egy másik nézőpontot mutatnak meg, de mindenkire csak egyszer kerül sor, és egyesek tényleg jelentéktelenek a rejtély szempontjából, nem adnak hozzá sem a talányhoz, sem a történethez. Az elbeszélés minden idősíkban, minden fejezetben egyes szám harmadik személyben történik.

A regény egyik küldetése az lehetne, hogy felhívja a figyelmet az (amerikai) igazságszolgáltatás rendszerszintű igazságtalanságaira, és ez 2020-ban talán még időszerűbb lenne, mint bármikor máskor. Minden adott ehhez: az áldozat egy fiatal fehér lány, a gyanúsított egy afro-amerikai férfi, az esküdtszékben szintén vannak színesbőrűek. Graham Moore viszont elmegy a lehetőség mellett. Nem igaz, hogy az igazságtalanságokkal nem foglalkozik, de én úgy láttam, hogy homályos az a nagyító, amelyikkel ezeket vizsgálja. A szerző egyszerre sok mindenre szeretne fókuszálni, és a hangsúly valahol útközben elveszik. Egy kriminek persze a szórakoztatás kell, hogy legyen az elsődleges célja, és e téren Moore révbe ér, szó se róla, hiszen két rejtély is adott, és két idősíkban két gyanúsítottat kell tisztáznia a vádak alól. (2009-ban Maya hitt Bobby ártatlanságában, és hisz a mai napig, noha a bizonyítékok ellene szólnak; 2019-ben ő maga az első számú gyanúsított Rick meggyilkolása ügyében, és versenyt fut az idővel, hogy kiderítse az igazságot, hiszen tudja, órák vagy napok kérdése, hogy letartóztassák és hivatalosan is megvádolják.) A labda azonban ennél azért magasabban volt, Moore lecsaphatta volna ügyesebben is. Lett volna kitől tanulnia ezen a területen.

Graham Moore regényíró és forgatókönyvíró. Eddigi legnagyobb sikerét utóbbi munkájával aratta: 2015-ben a Legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában kapott Oscar-díjat a Kódjátszma szkriptjéért. A Bűnösök adaptációs jogait a Hulu vásárolta meg, a szerzőnek tehát lesz alkalma ezt is vászonra vagy televízióra átírni.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com