A kedvezményes díjszabású postai lapokat (Correspondenz-Karte) a ráírható szöveg tartalmának és terjedelmének korlátozása nélkül hozták forgalomba. Megjelenésének első napján a pesti központ 10000 levelezőlapot értékesített, a Monarchiában másfél hónap alatt 1 millió darabot vásároltak. Az újítás nagy sikert aratott, és a következő években az egész világon elterjedt. Az első illusztrált levelezőlapok már 1870-ben megjelentek.

Az első illusztrált levelezőlapok megjelenése után sorra adták ki a különféle eljárásokkal nyomtatott képes levelezőlapokat. Gyors elterjedésüket elősegítette az 1878-as párizsi nemzetközi postakonferencia, amely hivatalos küldeményként fogadta el a képes levelezőlapokat, és díjszabásukat a levéltarifa felében határozta meg. 1885-től már nemcsak a posta, hanem magánvállalkozók is készíthettek képeslapokat, ők pedig hamarosan felismerték a benne rejlő reklámlehetőséget.

Magyarországot 1896-ig főként német és osztrák kiadók látták el képeslapokkal. A magyar képeslapkiadás néhány korai példától eltekintve 1896-ban kezdődött a millennium képeslevelezőlap-sorozattal. A Magyar Királyi Posta összesen 32 darab képeslapot bocsátott ki, a lapok fő témájaként a millennium kiállítással, tájképekkel, budapesti látképekkel és történelmi jelenetekkel. 1899-ben Budapestről már 1800-féle, egyéb vidéki településekről 2500-féle képeslap volt ismert.

A századforduló és a 20. század első évtizedei tekinthetők a képeslap aranykorának. A tervezők ötletessége, a nyomdatechnika fejlődése mellett az alacsony postai tarifa is gyorsította a térhódítását, hamarosan a képeslap a korszak leggyorsabb kommunikációs eszközévé vált.

A városokat, üdülőhelyeket bemutató lapok mellett szélesedett a tematika. Üdvözlőlapokat küldtek karácsonyra és más ünnepekre, de művészeti alkotások, hírességek is megjelentek a képeslapokon.

Történetükben az 1904-1905-ös évek korszakhatárt jelentenek, azt megelőzően a képes levelezőlapok hátoldalát csak címzésre lehetett használni. A másik oldalon, a kép melletti üres felületre lehetett írni az üdvözlő sorokat. A lap feladója gyakran a képbe írta közlendőjét, ezért az 1900-as évek elején többen javasolták, hogy a lapok címzési oldalán legyen hely a közlések számára. Ekkor osztották ketté a hátoldalt.

A magyar képeslevelezőlap-kiadás és a hazai fotózás története több ponton kapcsolódott össze, hiszen a képeslap egyik előfeltétele a fotó volt. Az első vállalkozók általában fotósok és kiadók is voltak egyben, rajtuk kívül könyvkiadók és kereskedők, papírüzletek tulajdonosai, nyomdák foglalkoztak kiadással. A századforduló után gombamód szaporodtak a képeslapkiadó váltakozások, Magyarország minden városában többen is foglalkoztak már ezzel. A 20. század fordulóján és első évtizedeiben Győrött képeslapkiadással foglalkozott többek között Nitsmann József, Polgár Bertalan, Berecz Viktor.

Berecz Viktor hirdetése a Dunántúli Hírlapban (1906. június 14.):

A képeslapok gyűjtése is hamar kedvelt foglalatossággá vált. A Győri Hírlap 1899. július 1-jén megjelent számában humoros írást közölt Le a képeslevelezőlap-gyűjtéssel! címmel. Írója arról panaszkodik, hogy kb. 50 hölgyismerősének kell rendszeresen képeslapot küldenie, mert annak gyűjtése divattá vált.

A képeslapok ma már kordokumentumok. A győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti gyűjteményének képeslapjai az intézmény digitális könyvtárában tekinthetők meg.

Galambos Krisztina

Felhasznált irodalom: Petercsák Tivadar: A magyar képeslap története, Bp., 2020.