A templomot egy ókori épület romjain már a 6. században megépítették, a későbbi évszázadokban számos átalakítást hajtottak végre az épületen. Előcsarnokába 1632-ben helyezték el a 166 cm átmérőjű pavonazzetto márványlapot. A maszk tulajdonképpen egy szakállas férfiarc, amelynek szemét, orrát és száját is kifúrták, ezáltal üreges. Egyaránt azonosították Jupiterként, óceánistenként, orákulumként, de még faunként is.

A fennmaradt legenda alapján ezt a maszkot tartják a világ legrégebbi hazugságvizsgálójának. Középkori történetek szerint ugyanis, „ha valakit bűnnel vádoltak vagy esküt tett”, a maszk nyitott szájába kellett tennie a kezét. Azonban, ha nem mondott igazat, a maszk leharapta az ujjait. A féltékeny férjek pedig előszeretettel használták arra, hogy „hitvesük ártatlanságáról meggyőződjenek”. Az utóbbihoz kapcsolódó történet így szól: egy mesterember feleségének sikerült túljárnia férjén és Az igazság száján is. Tudomást szerzett arról, hogy gyanakvó hitvese mikor készül Az igazság szájához menni vele, „ezért megbeszélte szeretőjével, viselkedjék úgy az utcán, mint valami eszelős, s támadjon reájuk. A fiatalember természetesen szívesen belement a játékba, hiszen nem volt benne egészen biztos, hogy nem harapja le az asszony kezét, így mikor a házaspár a templom felé haladt, feléjük szaladt, és előbb nekiment a férjnek, majd átölelte az asszonyt, aki arcul legyintette, mire az ifjú továbbrohant. A templom előterébe érve a derék kézműves megnyugodva hallgatta felesége kijelentését: férjén kívül más ember, mint az előbbi szegény bolond, nem ölelte meg. Ezután az asszony a szájba dugta a kezét, és persze épen húzta vissza”. Erre a maszk úgy megharagudott, hogy soha többé nem harapta le senki ujjait.

A márványlap eredete azonban sokkal prózaibb, azt azonban nem tudjuk pontosan, mi volt a funkciója az ókori Rómában. Takarhatott éppenséggel egy vízlevezető csövet, de gőzfürdőben is lehetett, esetleg „a maszk orrán, száján, fülén át áramolt a gőz a fürdőzőkre”.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Cinzia Valigi: Róma és a Vatikán; Olaszország Kossuth Kiadó; Brigitte Hintzen-Bohlen: Róma és a Vatikán; Ürögdi György: Róma; wikipedia

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony