117

December 10. – Giacomo Puccini A Nyugat lánya című operájának ősbemutatója (1910)

ZENE a napon – Ősze Mária írása

puccini-a-nyugat-lanya-opera-premier

110 évvel ezelőtt, 1910. december 10-én a New York-i Metropolitan Opera színpadán csendültek fel először Giacomo Puccini (1858-1924) La fanciulla del West (A Nyugat lánya) című operájának dallamai. David Belasco (1853-1931) The Girl of the Golden West című színdarabja nyomán a szövegkönyvet Guelfo Civinini (1873-1954) és Carlo Zingarini (1874-1943) írták.

Belasco drámája az első western tematikájú színpadi mű, története, ahogy az operáé is, a 19. század közepén, az aranyláz idején játszódik Kaliforniában. „Állítólag megtörtént eseményeken alapszik, melyekről a szerző családi elbeszélésekből és visszaemlékezésekből értesült.” Ősbemutatóját 1905-ben Philadelphiában tartották.

Puccini 1907-ben utazott New Yorkba, ahol egy nyári fesztiválon épp operáit játszották. Egyik szabad estéjén megnézte Belasco színdarabjának előadását. Habár hézagos angoltudása miatt nem értett mindent, de „az előadás légköre, az egzotikus, ugyanakkor igen realistának ható környezet annyira megtetszett számára, hogy azonnal intézkedett olaszra fordíttatásáról”, sőt kiadóját, Ricordit is meggyőzte arról, hogy vegye fel a kapcsolatot a szerzővel, és tájékozódjon arról, milyen feltételek mellett egyezik bele a megzenésítésbe. Amerikából hazatérőben már olvashatta is az olasz fordítást, mire pedig Olaszországba ért, Belasco beleegyezése is megvolt. Ezután Puccini felkérte Zingarinit a szövegkönyv elkészítésére, aki azonban a zeneszerző elvárásaihoz képest túl lassan haladt, ezért bevonta az író Civininit is, akinek végül ez lett az egyetlen operalibrettója. Puccini autentikus észak-amerikai dallamokat is felhasznált zenéjéhez, azonban a komponálással lassan haladt, mivel a munkát magánéleti problémák nehezítették.

Érdekesség, hogy a La fanciulla del West volt az első ősbemutató a Metropolitanben. A címszereplő hősnőt, Minnie-t Emmy Destinn (Ema Destinová, 1878-1930) kiváló cseh drámai szoprán alakította, akinek hangi adottságainak megfelelően írta meg Puccini a címszereplő szólamát. Dick Johnson, azaz Ramerrez a bandita bőrébe a korszak legendás olasz tenoristája, a Met abszolút sztárja, Enrico Caruso (1873-1921) bújt, akiről a zeneszerző a próbák idején ezt írta: „Semmit sem hajlandó megtanulni, túlságosan lusta és túlságosan öntelt – de a hangja akkor is pazar”. Jack Rance seriffet pedig a nemzetközileg is elismert olasz bariton, Pasquale Amato (1878-1942) keltette életre. Az előadást minden idők egyik leghíresebb karmestere, az olasz Arturo Toscanini (1867-1957) vezényelte. Maga Belasco pedig részt vett a színrevitelben, például „segített a fellépők instruálásában, hogy szerepformálásuk minél hitelesebb legyen”.

A premier valódi társadalmi eseménynek számított az amerikai városban. Az előadás és az opera igazi szenzáció lett, óriási sikert aratott ugyanis a közönségnél, sőt a bemutató „a ház történetének egyik legzajosabb sikerű estéjét hozta”. A művészeket 55-ször tapsolták függöny elé, Puccinit pedig „az előadás végén elismerő koszorú átnyújtásával köszöntötték”. A premiert követően még nyolc alkalommal játszották, majd számos amerikai nagyvárosban is hamarosan műsorra tűzték. Európában elsőként 1911 áprilisában a londoni Covent Gardenben mutatták be, Olaszországban pedig először Rómában adták elő 1911 júniusában.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Opera : zeneszerzők, művek, előadóművészek. Szerk. Batta András; Winkler Gábor: Barangolás az operák világában; Matthew Boyden: Az opera kézikönyve

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2020.12.10