Alfred Nobel kivételes tehetség volt, több világraszóló találmánya is született: a dinamit, a robbanó zselatin és a füstmentes lőpor. Nevéhez mindenki elsősorban a dinamitot kapcsolja, amelyet véletlenül fedezett fel. Családja is robbanóanyag gyártással foglalkozott, emiatt kissé negatívan értékelték munkásságát, hiszen találmánya életek kioltására is alkalmas. Ő azonban egész életében küzdött ez ellen, harcolt a békéért.

A díj alapításával is ezt próbálta ellensúlyozni: megfogant a fejében a gondolat, hogy halála után vagyonának kamataiból minden évben jutalmazzák azokat, akik munkájukkal az emberiséget szolgálva kiemelkedő eredményt érnek el a kémia, a fizika, a fiziológia és az orvostudomány, valamint az irodalom területén, illetve azt a személyt is díjazzák, aki a legtöbbet tesz a békéért. Kikötötte, hogy a nemzeti hovatartozás nem befolyásolhatja a döntést; nemzetiségtől függetlenül a világ összes tudósának lehetősége kell, hogy legyen megnyerni ezt a kitüntetést.

Mivel sosem nősült meg, örökösei nehezményezték, hogy nem ők részesülnek a több mint 30 millió svéd koronából. A végrendeletet Alfred Nobel maga készítette el, ezért később sok jogi vita is volt körülötte. Végül unokaöccse kitartásának köszönhető, hogy megvalósult a végakarata. A Nobel Alapítvány alapokmányát Stockholmban, a Királyi Palotában mutatták be 1900. június 29-én, és 1901. december 10-én osztották ki az első Nobel-díjakat.

Innentől kezdve évente adják át a neves elismerést (néhány esztendő kimaradt, főleg a világháborúk idején). Mivel a díjat a vagyon évi hozadéka, illetve a kamatok alkotják, összege évről évre változik. A jelölt csak életében kaphatja meg az elismerést – a Nobel-díjjal konkrét teljesítményt, időtálló felfedezéseket, nem pedig életművet díjaznak. A tudományok (kémia, fizika, orvostudomány) és az irodalom kitüntetettjei csak magánszemélyek lehetnek, a békedíjat ellenben szervezetek is megkaphatják. (1969 óta Közgazdasági Nobel-emlékdíjat is osztanak.)

A fizikai és a kémiai díjat a Svéd Tudományos Akadémia, az élettani, illetve orvostudományi díjat a stockholmi Karolina Intézet, az irodalmi díjat a szintén stockholmi Svéd Akadémia, a békedíjat pedig a Norvég Parlament, a Storting tagjaiból választott öttagú Nobel Bizottság ítéli oda a beérkezett ajánlások alapján. A Nobel-díjak átadására minden év december 10-én, Nobel halálának évfordulóján kerül sor. A díjátadó ünnepség helyszíne Stockholm, a Béke Nobel-díjat pedig Oslóban, a városházán adják át a norvég király jelenlétében. Maga a díj 200 gramm súlyú, 66 milliméter átmérőjű arany emlékérem, tervezője Erik Lindberg svéd szobrászművész volt.

A Nobel-díj átadásához kapcsolódó hagyomány, hogy utána egy bankett követi. Az első bankettet a stockholmi Grand Hotelben tartották 1901-ben, 1934 óta pedig a városházán rendezik. A bankett első részének a városháza legnagyobb díszterme, az ún. Kék Terem a helyszíne. Az eseményt 23000 virág teszi még pompásabbá, amelyek az olasz Riviéráról, San Remóból érkeznek, ahol Nobel élete utolsó éveit töltötte, és ahol el is hunyt. (A terem színe a nevével ellentétben nem kék, hanem téglavörös. A tervek szerint kéknek kellene lennie, de az építésznek a téglák eredeti színe annyira megtetszett, hogy végül nem engedte azokat kék vakolattal bevonni. Miután azonban az összes tervben, vázlaton ilyen névvel szerepelt, így a nevét már nem változtatták meg.) A vacsorát követő táncra az Aranyteremben kerül sor, amelyet 18 millió üveg és arany mozaikdarab díszít, s amely terem 1934 és 1973 között a vacsora helyszíne is volt egyben.

Nagy Mária

Források: kfki.hu, ksh.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.