83

A film rövid története ‒ 19. rész

A Hetedik Sor Közepe sorozata

film-rovid-tortenete-hetedik-sor-kozepe

Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amelyben a Hetedik Sor Közepe csapata megkísérli azt, ami másoknak csak hosszú könyvciklusokban sikerült: írásba foglalni a film – talán nem is olyan rövid – történetét. A legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig.

Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.

A szovjet új hullám

Sztálin 1953-as halálát követően a Szovjetunióban és a keleti blokk államainak többségében lezárultak a legsötétebb terror évei. A társadalom és a művészi szféra egyaránt fellélegezhetett, a kelet-európai film mindössze néhány évet felölelő reneszánsza jött el. Noha a rendszerkritikus hangvétel még mindig keresztülvihetetlen volt, de kialakult egy aránylag autonóm alkotó közeg.

Csakúgy mint lengyel társaik, a poszt-sztálinista szovjet film alkotói is a múltba révednek, megkísérelve feldolgozni a 20. század kollektív sokkhatásait. Alkotásaikat kimagasló szociális tudatosság jellemzi, munkájuk mementója annak a közel harmincmillió emberéletnek, amit a II. világháború nyomtalanul söpört el az országban.

szallnak-a-darvak-film

Jelenet Mihail Kalatozov Szállnak a darvak (1957) című filmjéből

A kor Szovjetuniójára jellemző kollektivista gondolkodásmód ellenpólusaként a szovjet új hullámot nagyfokú individualista törekvés jellemzi. A poszt-sztálinista szovjet film alkotói az arcokat, érzelmeket, magát az embert kutatják a 20. század társadalmi dekompozíciójában. Ez a humanista elköteleződés valósul meg a Ballada a katonáról (1959) és a Szállnak a darvak (1957) című filmekben, melyek érzelmi vonatkozásaiban vizsgálják a szovjet történelem ismétlődő kataklizmáit.

Szintén egy háborús mozival, név szerint az Iván gyermekkora (1962) című filmjével vált ismertté az az Andrej Tarkovszkij is, aki később a poszt-sztálinista film leginkább elismert alkotója lett. Tarkovszkij művészete túlélte a szovjet mozi szűk, politikai terminusok közé szorított fellángolását, filozofikus hangvételű filmjeit mindmáig a legnagyobb hatású klasszikusok között tartják számon.

tukor-film

A Tükör (1975) Tarkovszkij legszemélyesebb filmje

Tarkovszkijt gyakran Bergman alkotópárjaként klasszifikálják, akinek művészetében az ember fölött álló misztikum örökös kutatása jelenik meg. Nagyszabású sci-fi filmeket rendezett, a Sztalker (1979) vagy a Solaris (1972) formájában, amelyeknek gondolatisága mégis az orosz irodalom nagyjainak enthümémáját idézi. Legkiemelkedőbb munkájának a Tükör (1975) számít, melynek finoman árnyalt érzelmességén keresztül Tarkovszkij valójában önmagának állít tükröt.

A legfontosabbak…

Ballada a katonáról (1959)

Andrej Rubljov (1966)

Moszkva nem hisz a könnyeknek (1980)

Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu

A film rövid története című sorozat korábbi részei:
1. rész ‒ Kezdetek
2. rész ‒ A narratíva megjelenése
3. rész ‒ A burleszk
4. rész – Az expresszionizmus
5. rész ‒ Francia impresszionizmus
6. rész ‒ A szürrealista mozi
7. rész ‒ Szovjet montázsiskolák
8. rész ‒ A hangosfilm megjelenése
9. rész ‒ Lírai realizmus
10. rész ‒ Film noir
11. rész ‒ Filmgyártás a II. világháború alatt Európában
12. rész ‒ Olasz neorealizmus
13. rész ‒ Az olasz mozi nagy kora
14. rész ‒ A japán film aranykora
15. rész ‒ A lengyel iskola
16. rész ‒ Az 50-es évek indiai filmjei
17. rész ‒ A skandináv film
18. rész ‒ Hollywood aranykora

2020.11.20