Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.

A szovjet új hullám

Sztálin 1953-as halálát követően a Szovjetunióban és a keleti blokk államainak többségében lezárultak a legsötétebb terror évei. A társadalom és a művészi szféra egyaránt fellélegezhetett, a kelet-európai film mindössze néhány évet felölelő reneszánsza jött el. Noha a rendszerkritikus hangvétel még mindig keresztülvihetetlen volt, de kialakult egy aránylag autonóm alkotó közeg.

Csakúgy mint lengyel társaik, a poszt-sztálinista szovjet film alkotói is a múltba révednek, megkísérelve feldolgozni a 20. század kollektív sokkhatásait. Alkotásaikat kimagasló szociális tudatosság jellemzi, munkájuk mementója annak a közel harmincmillió emberéletnek, amit a II. világháború nyomtalanul söpört el az országban.

Jelenet Mihail Kalatozov Szállnak a darvak (1957) című filmjéből

A kor Szovjetuniójára jellemző kollektivista gondolkodásmód ellenpólusaként a szovjet új hullámot nagyfokú individualista törekvés jellemzi. A poszt-sztálinista szovjet film alkotói az arcokat, érzelmeket, magát az embert kutatják a 20. század társadalmi dekompozíciójában. Ez a humanista elköteleződés valósul meg a Ballada a katonáról (1959) és a Szállnak a darvak (1957) című filmekben, melyek érzelmi vonatkozásaiban vizsgálják a szovjet történelem ismétlődő kataklizmáit.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Szintén egy háborús mozival, név szerint az Iván gyermekkora (1962) című filmjével vált ismertté az az Andrej Tarkovszkij is, aki később a poszt-sztálinista film leginkább elismert alkotója lett. Tarkovszkij művészete túlélte a szovjet mozi szűk, politikai terminusok közé szorított fellángolását, filozofikus hangvételű filmjeit mindmáig a legnagyobb hatású klasszikusok között tartják számon.

A Tükör (1975) Tarkovszkij legszemélyesebb filmje

Tarkovszkijt gyakran Bergman alkotópárjaként klasszifikálják, akinek művészetében az ember fölött álló misztikum örökös kutatása jelenik meg. Nagyszabású sci-fi filmeket rendezett, a Sztalker (1979) vagy a Solaris (1972) formájában, amelyeknek gondolatisága mégis az orosz irodalom nagyjainak enthümémáját idézi. Legkiemelkedőbb munkájának a Tükör (1975) számít, melynek finoman árnyalt érzelmességén keresztül Tarkovszkij valójában önmagának állít tükröt.

A legfontosabbak…

Ballada a katonáról (1959)

Andrej Rubljov (1966)

Moszkva nem hisz a könnyeknek (1980)

Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu

A film rövid története című sorozat korábbi részei:
1. rész ‒ Kezdetek
2. rész ‒ A narratíva megjelenése
3. rész ‒ A burleszk
4. rész – Az expresszionizmus
5. rész ‒ Francia impresszionizmus
6. rész ‒ A szürrealista mozi
7. rész ‒ Szovjet montázsiskolák
8. rész ‒ A hangosfilm megjelenése
9. rész ‒ Lírai realizmus
10. rész ‒ Film noir
11. rész ‒ Filmgyártás a II. világháború alatt Európában
12. rész ‒ Olasz neorealizmus
13. rész ‒ Az olasz mozi nagy kora
14. rész ‒ A japán film aranykora
15. rész ‒ A lengyel iskola
16. rész ‒ Az 50-es évek indiai filmjei
17. rész ‒ A skandináv film
18. rész ‒ Hollywood aranykora