65

Simon Sebag Montefiore: Fekete bárányok – A történelem leghírhedtebb gonosztevői

Csiszár Antal könyvismertetője

simon-sebag-montefiore-fekete-baranyok

Mennyi gonoszság fér meg mintegy háromszáz oldalon?! ‒ morfondírozhat az olvasó, mikor lapról lapra újabb és újabb emberszörnyetegek dicstelen tetteivel szembesül Simon Sebag Montefiore kötetében.

Akadnak közöttük zsarnok uralkodók, felkeléseket brutális kegyetlenséggel vérbe fojtó katonai parancsnokok, önjelölt „örökös” elnökök; de olyanok is, akik „csak” sorozatgyilkosi „karrierrel” dicsekedhetnek. Ez utóbbiak közül ráadásul nem mindegyik kilétére derült fény.

Belemélyedve a részletekbe: Caligula és Néró „menet közben” váltak vérengző zsarnokokká. A hála nem politikai kategória, nem meglepő hát, hogy Néró anyját (Agrippina) és nevelő-tanácsadóját (Seneca) sem kímélte. A középkori uralkodók közül kiemelendő VIII. Henrik, aki a fiú trónutódlásért még két feleség hóhérkézre juttatásától sem riadt vissza, s a katolikus egyházzal is szakított, hogy az általa létrehozott anglikán egyház első embere legyen.

Gyakran a rúd is rájárt a trónra felkentekre. A hírhedt II. Edward és II. Richárd angol királyok fogságban, csúfos körülmények között búcsúztak földi pályájuktól. I. (Földnélküli) János – aki hátráltatni igyekezett a törvényes király, I. Richárd fogságból való kiszabadulását – egy túlhajtott lakomába pusztult bele, Alba hercege pedig németalföldi koncepciós perei és kivégzései miatt vált hírhedtté.

A világ keleti fertályán sem történtek máshogy a hatalmi csatározások. Az Oszmán Birodalomban a nemkívánatos potenciális örökösök eltávolítása szinte törvényszerű volt. Mivel az áldozatok vérét nem onthatták, az íjhúrral történő megfojtás vált bevett gyakorlattá. Nem alaptalan, hogy I. Szelim – aki számottevően terjesztette ki birodalmát keleti irányban ‒ a Rettenetes állandó jelzővel vonult be a történelembe.

Az össznépi hurál által vezetővé kikiáltott Temudzsin (Dzsingisz kán), a Mongol Birodalom alapítója nevét és utódaiét félve vette ajkára a korabeli Európa népe. S ha valaki a felsorolásból hiányolná a tenger kalózait, a könyv említést tesz Hajreddin Barbarossáról is, aki a Földközi-tengeren török csatlósként garázdálkodott.

A XX. század is bővelkedett önkényurakban. Adolf Hitler a zsidók likvidálásával, a II. világháború kirobbantásával emberek tízmillióinak pusztulását okozta. Vlagyimir Iljics Lenin brutális terrorállam alapításával írta be nevét a históriába, hogy művét Joszif Visszarionovics Sztálin – ha még lehet – kegyetlenségével felülmúlja.

Ez idő tájt nem maradt diktátor nélkül Itália sem, ahol Benito Mussolini több mint húsz éven keresztül uralta népét, s egyik fő résztvevője volt a II. világháborúnak, miként a japán hadügyminiszter, majd miniszterelnök Tódzsó Hideki is. Sajnálatos és köztudomású, hogy a japánok ázsiai kegyetlenkedései vetekedtek a náci németekéivel. A múlt századi „nagyok” árnyékában kisebb vezérek is tevékenykedtek, például Ante Pavelić Horvátországban.

A második világháború lezárása nem jelentette egyben a diktátorok bukását. Elegendő a spanyol Franco-rendszer 1975-ig tartó létezésére gondolni, nem elfeledkezve a szomszédos Romániáról, ahol Nicolae Ceaușescu, a „Kárpátok géniusza” 1989-ig „boldogította” népét. Ha kenyeret nem is adott az embereknek, de nemzeti öntudatot igyekezett beléjük plántálni a hamis dákoromán elmélet hivatalos állásponttá emelésével. A közelben regnáló Slobodan Milošević szerb elnök diktatúrája a délszláv háborúhoz, majd a hágai bíróságra vezetett. Elmarasztalását halála gátolta meg.

Afrikában is tobzódtak a zsarnokok: Mobutu Kongóban (régen Zaire), Idi Amin Dada Ugandában, Jean-Bédel Bokassa Közép-Afrikában garázdálkodott. Közép-Ázsiában Türkménbasi (Saparmyrat Nyýazow) Közép-Amerikában, Haitiban „Papa Doc” (François Duvalier), fia „Baby Doc” (Jean-Claude Duvalier) és társai nyomorították a lakosságot.

A zsarnokok közös vonása volt a tömegkommunikáció egyenirányítása, az ellenzék elleni, gyilkosságokig terjedő fellépés, az államjövedelmek magánosítása, a lakosság nyomorba döntése, a korrupció, a kegyencek féktelen „dáridója”. Uralmuk szakítószilárdsága azonban egy határon túl megtört, és ez szükségszerűen bukásukhoz vezetett.

Csiszár Antal

2020.11.13