Sőt, az Állati Zenés ABC első része 2014-ben az év hazai gyermekalbuma lett, és Fonogram Magyar Zenei Díjat kapott. Eszter pedig 2015-ben Story Érték Díjat vehetett át az év énekesnőjeként. Miközben a lemezei már közel tízezer példányban fogytak el, a Minimax tévécsatornán is folyamatosan forognak klipjei. Mi a sikerének titka? Hogyan lehet ezt még fokozni? Miért fordult a gyerekek felé? Számíthatunk-e még felnőtt produkciókra tőle? Ez is kiderül a beszélgetésből, amelyben a művésznő győri gyökereire is utal.

Mi inspirált arra, hogy ennyire a gyerekközönség felé fordulj?

Korábban nem játszottam gyerekeknek szóló darabokban, bár egyszer be kellett ugranom New Yorkban egy gyerekelőadásba. Aztán született két gyermekem, nekik kezdtem el énekelni, CD-re is vettem, de csak a számukra, születésnapi ajándéknak. Ezek miatt a nagyszülők és ismerősök kérdezgették, hogy miért nem kezdek ezekkel a dalokkal, mesékkel valamit, de úgy éreztem, nagyon személyre szólóak, és nem akartam a nagyközönség elé tárni. Kedvet persze éreztem magamban ilyesmire, de szerettem volna valami újszerűt, nem egy sokadikat a sorban. A löket akkor érkezett, amikor az óvodás kislányom elkezdett érdeklődni a betűk iránt. Próbáltam összegyűjteni könyveket, dalokat az ábécéről, de a legtöbb, amit találtam, inkább kisiskolásoknak szólt. Innen jött az ötlet, hogy készítsünk valamit 3-6 éveseknek. Végh György Képtelen képes ábécéjének feldolgozására gondoltunk, de ez nem töltött volna meg egy lemezt, így magunk álltunk neki a feladatnak. Először nagyjából a betűk felével foglalkoztunk, Hegyi György írta a szövegeket, Födő Sanyi a zenéket, és miután kiderült, hogy nagy sikere van a gyerekek és a szülők körében, megcsináltuk a második részét is.

A siker vitathatatlan! Érdekelne, hogy milyen tapasztalatokat szereztél a gyerekközönség körében.

Mindig azt gondoltam, hogy csak akkor érdemes ezen az úton menni, ha ők elfogadnak. Bíztam abban, hogy ők is élvezik, szeretik azt a játékos hozzáállást, amit a saját gyerekeim is. Ez viszont csak akkor derült ki, amikor elkezdtük csinálni. A gyerekek nagyon jól veszik, és rájöttem, hogy nekem is nagyon jólesik. Ez egy kölcsönös dolog. Nem tudtam, hogy való-e nekem, amíg nem próbáltam ki.

Említetted, hogy valami újat akartál. Mi az Időradír és a korábbi két gyereklemez újszerűsége?

Mint gyakorló anyuka, olyat szerettem volna készíteni, amelynek én is örülnék. Így már az Állati Zenés ABC-nél egy egész „csomag” született, vagyis a lemez mellé könyv is készült Bakos Barbara csodálatos illusztrációival, Hegyi Gyuri humoros szövegeivel, amelybe én még játékos kérdéseket is írtam a betűkhöz. Lehet nézegetni a könyvet, beszélgetni róla, hallgatni a zenét … és ráadásként az ábécé összes betűjét megjelenítő posztert is mellékeltem, amely kirakható a gyerekszoba falára. Akkor is hasznos, ha a gyermek már érdeklődik a betűk iránt, és akkor is, ha még nem, mert már az iskolára való készülődésre hangolja. Ugyanez a helyzet az Időradírral, amely tavaly jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. Tematikusan, de a teljesség igénye nélkül járjuk körül ezt a felnőttek számára is sokszor bonyolult témakört, az időt. A játék és a humor nyelvén igyekszem őket rávezetni dolgokra, vagy legalább az érdeklődésüket felkelteni. Írtam hozzá egy mesét az Időmanóról, mert azt vettem észre a koncertek során, hogy a gyerekeket elvarázsolják a mesék, főleg, ha ők is a történet részesei lehetnek. A koncerten még sok-sok játék is belefér, de színházi előadássá is fejlesztettem, amit egy multimédiás vetítéssel egészítettünk ki a tavalyi évadban a Várkert Bazárban. A járványhelyzet kialakulásával jött, hogy egy online sorozatba is belevágtunk. Most ott tartunk, hogy decembertől a JimJam csatornán indul Az Időmanó kalandjai című, kilenc részből álló tévésorozat, amely januártól a Minimax csatornán is látható majd. Bízom benne, hogy ebben a pandémiás időszakban, amelyben kevés a közönséggel való személyes találkozás lehetősége, hiánypótló lesz ez a sorozat. Már nagyon várom a gyerekek visszajelzéseit!

Hogyan választasz témát?

Az ábécéről már meséltem. A koncertre járó gyerekek és szülők kezdték kérdezgetni, hogy mikor jön az új lemez és miről fog szólni. Számomra fontos, hogy már kicsi korban sokféléről halljanak, értékeket kapjanak mind a szókincsben, megfogalmazásban, mind a zenei matéria igényességében vagy az alap értékrenddel kapcsolatos gondolkodásmódban. Azt tapasztaltam, hogy egy tematikára érdemes rákapcsolódni, tehát ebben gondolkodtam. Így találtam rá az idő témakörére, amely nagy merítés, rengeteg dolog belefér, például az évszakok, az ünnepek vagy az óra leolvasása, a percek viszonya az órához, amit nekem kisiskolásként nehéz volt megérteni. Ezzel a témakörrel most már – az óvodások mellett – a kisiskolásokhoz is szeretnék szólni.

A koncerteken és a lemezeken sokféle hangszert szólaltattok meg, mondhatnám, „sokhangú” a zenétek. Ebben is van valamilyen pedagógiai célzat?

Ez Födő Sanyi érdeme, aki állandó zenei partnerem, egyben párom és gyerekeim apja. Ő is arra törekszik, hogy ugyanolyan igényességgel hangszerelje meg a dalokat, mint amikor a felnőttekhez szólunk. Sőt, talán még jobban! Sokszor éppen emiatt hosszabb ideig készül el egy dal, mert például, ha ő azt „hallja” magában, hogy Lovasi András hangja kellene az Ékszerteknős balladájába ékszerteknősnek, akkor addig jár Lovasi nyakára, míg el nem vállalja. Sok neves zenészt kérünk fel, nívós a szereplőgárda. Presser Gábor, Gálvölgyi János, Falusi Mariann, Szalóki Ági, Oláh Ibolya és még sorolhatnám. Az Időradírnál például Charlie-t hívtuk el duettpartnernek, ami azért is nagy dolog, mert még ő sem énekelt soha gyereklemezen.

Felnőtt körökben is nagyon sok elismerést kaptál a gyerekeknek szóló lemezeidért, különösen, ha az Állati Zenés ABC első részére gondolunk. Mire vagy a legbüszkébb?

Ha díjakra gondolsz, többször jelöltek már felnőtt lemezekkel is a Fonogram-díjra, de mégis ezért kaptam meg az elsőt. Erre a szakmai elismerésre nem is számítottunk, és nem is ezért dolgozik annyit az ember. Az igazán jó az volt, amikor megéreztem, mennyire szeretnek a gyerekek, akkor tényleg úgy gondoltam, hogy ebben megtaláltam magamat. Azért bízom abban, hogy a felnőtteknek szóló dolgaimban is jobban ki tudok teljesedni, mert még sok mondanivalóm van. A gyereklemezekkel pedig szeretnék még vidéken is sok helyre eljutni, bár ez az időszak most nem igazán kedvező, ezért bízom nagyon az említett tévésorozatban, amely egy hétéves álmom volt. Érdekes, hogy éppen ez a helyzet kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogyan tudom megvalósítani.
Egyébként Győrbe mindig nagyon szívesen jövök. Az én anyukám Banán született, de ʼ56-ban, miután ott lepecsételték a kis vegyeskereskedésüket, átköltöztek Győrbe. Anyukám itt végzett a Révai Gimnáziumban. Sok nyarat töltöttem a nagyszüleimnél Szabadhegyen. Nagy szívfájdalmam, hogy amíg a nagyapám élt, nem láthatott győri színpadon, később kaptam csak felkérést ide, miután ő már elment. Akkor ez nekem nagyon nehéz volt.

Miken dolgoztok mostanában? Milyen terveitek vannak?

Az ötlettől a megvalósításig alaposan kigyúrunk egy anyagot, mondhatnám, sokat „ülünk” rajta, ami másfél év is lehet. De nem vagyunk lemezgyárosok. Sokat csiszolgatjuk, és menet közben is születnek újabb ötletek, mit lehetne még jobban. Az Állati Zenés ABC 2-re például olyan dal is készült, amit szimfonikus zenekar kísért vastag partitúrával és gyerekkórussal. Ha pedig már kész vagyunk, akkor még szeretjük, ha egy lemeznek van utóélete, ha ezt is meg tudjuk élni, ezért igyekszünk „eleget” játszani.
Egyébként több projekten dolgozunk egyszerre. Sanyival ketten kell a legtöbb feladatot ellátnunk, és persze szeretnénk mindent a legjobban végezni. Külsősként dolgozom a Budapesti Operettszínházban, ahol játszom az Elfújta a szél, illetve a Levelek otthonról című előadásokban. Felnőtteknek szóló, világzenei projekteket is tervezünk, mert már ez is hiányzik. Sanyi írt egy nagy kortárs szimfonikus művet, a Kaddist, amit most ősszel mutattunk volna be, de a vírus miatt el kellett tolni jövő tavaszra. Emellett még készülünk egy jövő ősszel bemutatandó zenés színdarabra egy nagy jubileum kapcsán. De ez még titkos!

SzaSzi
Fotó: Hajdu András (2. kép)