Átérezte a lázas tempóval fejlődő metropolisz lüktetését, változásait, új életérzését, témáit, így fedezte fel a színházi élet, a lóversenypályák, a bulvárok, a kávéházak figuráit, de hűséggel ábrázolta a városi ember magányát vagy az agyondolgoztatott mosónőt is. Legtöbben mégis a „balerinák festőjeként” ismerik.

Az operarajongó mester 1872-től gyakran látogatta a párizsi Opera balettkarának próbáit. Vajon mi vonzotta a rivalda közelébe? Mi foglalkoztatta? A csinos táncosnők, vagy valami ennél több? Esetleg a siker izgatta? A csillag című képe talán ezt a feltételezést igazolhatná, a balerinákról készült sorozatát nézve viszont azt láthatjuk, hogy a mestert sokkal inkább a színfalak mögötti világ, a siker hátterében rejlő fáradságos, nehéz, gyakran lélekölő munka érdekelte. Talán érthető, hogy az 1870-es évek elején zajló zűrzavaros történelmi események után (porosz-francia háború, párizsi kommün) nem a fény, a dicsőség felé fordult, hanem az árnyoldalak, a kulisszák titkai foglalkoztatták. Ez már a korábbi, főleg a színház világával, a zenekarral kapcsolatos alkotásain is tetten érhető. A csillag szokatlan perspektívája azt tükrözi, mintha kibillent volna valami a világban, fentről, talán egy páholyból látjuk a balerinát, akinek alakja jobbra tolódik ki, s tulajdonképpen a fókusz elég „üres” marad. Ez a perspektivikus eltolódás Edgar Degas többi balerinaképén is feltűnő.

Talán ennél is szembetűnőbb a vizuális hatások megjelentetésére való törekvés: a reflektorfényt a színpad sötétebb mélye, gazdag árnyékai ellenpontozzák. A varázslat a fény hatásának megmutatásában rejlik, a balerina ruhája, alakja a kompozíció legkidolgozottabb része, míg a háttérben lévők elnagyoltak. A leghangsúlyosabb a táncos látható lába, az egész figura ezen az egy lábon (mint egy szál virág) bókol a közönség előtt. Ennek kihangsúlyozása és a fények kiemelése légiessé teszik az alakot. Ha jobban belegondolunk, egyetlen pillanatig kitartott, erős fizikai kondíciót kívánó mozdulat ez, amely megragadta a festő fantáziáját.

Különösen annak fényében érdekes ez, hogy a fényképészet éppen ekkoriban kínál új lehetőséget a mozgás pontosabb megfigyelésére, de ide vezethető vissza a meglepő látószög, a középpont eltolódása a képszerkesztésben vagy a fényjáték vizualizálása. A XIX. század hatvanas éveiben a fénykép már képes volt rögzíteni a másodperc töredéke alatt a látványt. Degas maga is fényképezett, az így szerzett tapasztalatait a festészetben is alkalmazta.

A mester szakavatott ismerői azt is megállapították, hogy Degas nem az egyes vonások megjelenítésére törekedett, hanem típusokat keresett. Ezért tért vissza újra és újra ugyanahhoz a kompozícióhoz. A csillag témáját is többször elővette, s nemcsak megfestette, hanem pasztellkrétával is megalkotta, ami talán még légiesebbé, líraibbá teszi a táncoslány alakját, még varázslatosabbá a pillanatot. A mozgásban sem az egyedi látvány kifejezését, hanem a téma variációiban rejlő lehetőséget kutatta, mintha ugyanazok a figurák bukkannának fel balerinaképein újra meg újra. A próbákról és táncvizsgákról ismert balettmester ezen a képen csak egy stilizált fej nélküli fekete alak a háttérben, fejét a függöny takarja el, ahogy a többi táncos is csak töredékben látható. De mit keresnek ők ott? Miért láthatjuk őket egyáltalán? Miért nem lehet ez a gyönyörű pillanat egyedül a szólótáncosé? Kicsit meglepő ez az ábrázolás, de mintha Degas azt szerette volna, hogy fellebbenjen a függöny, és meglássuk a felemelő pillanat mögötti, sokkal földhözragadtabb, hétköznapibb valóságot. Miközben sorra rajzolta a táncpróbákon a vázlatokat, megtapasztalhatta a táncosok kemény, fárasztó, szigorú életét, nem akart szépíteni, hiszen ő tudta, hogy lényegében nem sok különbség van egy táncosnő és egy mosónő között. A kecses, gyönyörű lány elegáns mozdulatával szemben ott van a függöny mögül kivillanó, szilárdan két lábbal a földön álló durva férfiláb. Egyszerre jelenik meg mulandó és való, felemelő és tényszerű.

A dinamikus mozgást egyetlen képbe sűrítette. Egy törékeny pillanatot őrzött meg az örökkévalónak. Többek között ez emeli ezt a képet a remekművek sorába.

SzaSzi

Források: artmargok.wordpress.com, Fedor Kresák: Edgar Degas – Budapest ; Varsó : Corvina : Arkady, 1986; Bernd Growe: Degas, Taschen, 2005; Impresszionizmus, Ventus Libro 2007.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal