A pápai palotán belül található építmény nevét építtetőjéről, IV. Sixtusról kapta, és a mindenkori egyházfő magánkápolnájaként szolgált, mely később a konklávénak is otthont adott. Talán kevesen tudják, hogy ez a remekmű, mely 1473 és 1481 között épült, már a híres mennyezetfreskó elkészülte előtt is gyönyörű volt, hiszen olyan kiváló művészek dolgoztak a falain, mint Sandro Botticelli, Pietro Perugino vagy Luca Signorelli. A hatalmas mennyezet pedig valószínűleg – mivel ez volt a szokás – eredetileg a csillagos égboltot ábrázolta sötétkék alapon arany csillagokkal.

Majdnem két évtized telt el, mikor II. Gyula megrendelte az új mennyezeti freskókat. Az okot a források különböző dolgokra vezetik vissza. Egyrészt úgy gondolják, hogy a pápa szerint az egyszerű égbolt nem felel meg annak az ikonográfiai és reprezentációs szerepnek, ami kijár az egyházfői kápolnának, másrészt arra a következtetésre jutottak, hogy az eredetileg védelmi célokat is ellátó épületnek – melynek a felső részén katonai lakosztályok voltak – a talaj süllyedése következtében megrendült az alapozása, ezért az emeleti szinteket le kellett bontani, de a mennyezetet ezzel sem sikerült megmenteni. A falakat megtámasztották, ám új freskóra volt szükség.

A munkálatok csak 1508-ban kezdődhettek el, és a késlekedés okára megint csak két magyarázatot adnak a kutatók. Egyrészt a pápa hadjárataira hivatkoznak, másrészt arra, hogy mindenképpen Michelangelóval akarta elkészíttetni, a szobrász azonban először hallani se akart a dologról. II. Gyula megrendelte tőle egyszer a síremlékét, de nem fizette ki, ezért egyáltalán nem bízott benne. Arról nem is beszélve, hogy szobrásznak tartotta magát, a freskókészítés pedig a festészet egyik legnehezebb ága. A pápa azonban semmilyen kifogást nem fogadott el, így májusban megköttetett a szerződés, és a firenzei mester munkához látott. 4 évet dolgozott a projekten, melynek során rengeteg nehézséget kellett leküzdenie, mint például a megrendelő unalmas elképzelései, vagy az állványzat, a penész és a felázás problematikája. A pápai kegyhely csodálatos freskói októberre készültek el, és mindenszentek ünnepén kerültek először nyilvános bemutatásra.

A Sixtus-kápolna freskórészleteinek elhelyezkedése

A Sixtus-kápolna mennyezete 540 m²-es területével a világ legnagyobb egybefüggő freskója, az itáliai reneszánsz egyik legcsodálatosabb alkotása. Az Ószövetség szereplőinek és eseményeinek egyedülálló tablója sok-sok elemből áll össze. Kilenc központi festményen örökíti meg Mózes első könyvét, hét próféta, öt szibilla (jósnő) arcképét, bibliai jeleneteket, Jézus Krisztus őseit, egyéb mellékalakokat és a maga korában újszerű, látszólagos márványdíszítést. Kötetek jelentek meg a mesternek a falfestményekbe rejtett üzeneteiről, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy a műalkotás egyesíti magában a történelmet, a pogány hagyományokat, a keresztény múltat és a reneszánsz jelent. Olyan szintézis ez, melyhez majdnem harminc évvel később, 1537-ben csak Michelangelo volt képes arra, hogy a kápolna monumentális kompozíciójának végső elemét, az Utolsó ítéletet is megfesse oly módon, hogy az tökéletesen illeszkedjen bele.

tmoni

Forrás: Wikipédia, Rubicon, Parókia

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.