Az épületkomplexum Indiában található a Jamuna (Yamuna) folyó partján, Agra városában. Egy mauzóleumról van szó, melyet Sáh Dzsahán (Shah Jahan) mogul sah építtetett egy paradicsomi szépségű parkban1632 és 1647 között felesége, Mumtáz Mahal emlékére. Az volt az álma, hogy a folyó másik partjára felépítteti saját mauzóleumát is fekete márványból, és az örök összetartozás jeléül egy híddal köti össze őket. Terve azonban nem valósulhatott meg, mert fia az agrai erődbe záratta, ahonnan jól láthatta szeretett felesége sírhelyét. Végül szerelme mellé helyzeték örök nyugalomra.

A Tádzs Mahal a mogul síremlék-építészet legtökéletesebb alkotása, mely 1983-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Tökéletes arányaival, finom díszítettségével nemcsak építészeti jelentőségű, nemcsak egy legendás szerelem megtestesülése, hanem a benne található mecset miatt a vallásos áhítat színhelye is. India leglátogatottabb látványossága, melyet beválasztottak a világ hét új csodája közé a kínai nagy fallal, a római Colosseummal, a mexikói Chichén Itzával, a jordán Petrával, a brazil Megváltó Krisztus szoborral és a perui Machu Picchuval együtt.

A síremlék az uralkodó tervei alapján készült, és személyesen irányította az építkezést. Magával a mauzóleummal 2 év alatt végeztek, de a teljes komplexum több mint egy évtizedig készült, s vonzerejét fokozza a körülötte látható zöld kert, a vöröses sétányok és az ikonikus szökőkút. Az épületegyüttes Geronimo Veroneo olasz és/vagy Ahmad Lahori helyi építész munkáját dicséri – különböző forrásokban mindkét név felbukkan. Az olasz mester szerepét alátámasztja a tény, miszerint sokáig élt Agrában, és az itáliai stílusjegyek, melyek feltűnhetnek a figyelmes szemlélő számára. Lahori nevét viszont megőrizték a legendák is, melyek szerint az uralkodó megölette a feleségét, hogy át tudja érezni a fájdalmát, illetve a mű elkészülte után megvakíttatta a művészt, hogy soha ne építhessen még egy ilyen csodát.

A munkálatokat 22 ezer munkás végezte 1000 elefánt segítségével, az épületet borító fehér márványt pedig 400 kilométerről szállították a helyszínre. A díszítőelemek közül a kristályt Kínából, a jáspist Pandzsábból, a türkizt Tibetből hozták. A mesteremberek számos helyről érkeztek: a vezető kőművesek Bagdadból és Delhiből, a szobrászok Buharából, a kalligráfusok Szíriából és Perzsiából, az intarziakészítők Dél-Indiából, a kőfaragók Beludzsisztánból, a kupolát pedig ázsiai törökök és szamarkandiak építették. A sah történetírója, Muhammad Salih Kanbo szerint az építkezés 4-5 millió rúpiába került.

A mauzóleumot két, vörös kőből épült mecset fogja közre. A nyugati oldalon álló különlegessége a vörös homokkőbe elhelyezett fehér márvány, mely visszatükrözi a Taj Mahal képét. A keleti oldalon álló csak a szimmetria miatt került oda, ugyanis imádságra tájolása miatt nem alkalmas. A síremlék négy sarkában 50 m magas minaretek állnak, mindegyik kissé kifelé dől, hogy egy esetleges földrengés esetén megóvják a sírhelyet. Maga a sírhely 25 méter magas, 18 méter átmérőjű kupola alatt fekszik, de a kíváncsiskodóktól egy különleges finomsággal kidogozott márványrács védi.

A Tádzs Mahal (a képen a napnyugta fényeiben látható) a halhatatlan szerelmet hirdeti, de egyben az élet mulandóságára is felhívja az emberek figyelmét. Sikere nemcsak annak romantikájában és szimbolikájában rejlik, hanem abban is, hogy egyesíti magában az időszak mogul építészeti elveit: a szigorú, moduláris geometriát, a kétoldali, tengelyes szimmetriát, a felhasznált anyagok, formák és színek hierarchikus struktúráját és a kifinomult szimbólumrendszert.

tmoni

Forrás: Wikipédia, Világutazó, Cartour Magazin, Bharata Kultúrtér

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel