A szecesszió, más néven az Art Nouveau térhódításáig kellett várni arra, hogy az üvegművészet teljes mértékig megújuljon. A világkiállítások kiváló lehetőséget adtak arra, hogy az új technológiákat és ezt a rendkívül dekoratív stílust megismerhesse a nagyközönség. Az 1878. évi párizsi tárlaton például az ifjú Emile Gallé mesterien kivitelezett Éj című vázája hatalmas sikert aratott.

Emile Gallé 1846-ban Nancy-ban, Lotaringia fővárosában, Charles Gallé üveggyártó mester fiaként született. Fiatal korában Weimarban tanult művészettörténetet, emellett ásványtant, botanikát és állattant. 1866-ban Meisenthalban, a Burgun, Schwerer & Co. gyárban végzett üvegkémiai kísérleteket. A francia-porosz háború után tért vissza szülővárosába, és apja gyárában kezdett dolgozni. Tehetségét nagyon hamar felismerték, a korabeli szaklapok is elismerően írtak róla. 1874-ben vette át a családi vállalkozást. Üzemében a legkülönfélébb anyagokat és eljárásokat használták: a zománcfestésű üveg mellett a kristályüveggel, az úgynevezett drágakőüvegekkel, savval maratott üvegekkel, rétegezett üvegekkel, repesztett (kraklé) üveggel és szobor-üveggel is dolgoztak. Gallé neve mindazonáltal leginkább az üvegapplikációk és a kámeaüveg kifinomult alkalmazása miatt vált ismertté.

A kámeatechnika az ékkőcsiszolóktól ered. Az eljárás lényege, hogy Gallé különböző színű és fényáteresztő képességű rétegeket fújt és olvasztott össze – 2-5 rétegben. Közéjük vagy a felületre zománcporokat, fémfóliát vitt fel, majd újra izzította a tárgyat, hogy a bekövetkező kémiai reakciók révén érjen el változatos színhatást. Ezt követően kézzel lecsiszolta, fluorsavval vagy homokfúvással lemaratta a korábban felvitt mintát körülvevő rétegeket. Így a minta domborműszerűen plasztikussá vált, az eltérő vastagságú üveg pedig némileg áttetszővé lett. Gallé tárgyainál különleges szerep jut a fénynek: ugyanaz az alkotás a ráeső, illetve surló fényben teljesen átalakul. Ennek a technikának köszönhetően az egyszerű váza vagy pohár is valóságos műalkotásnak tetszik.

Gallé hobbija a botanika és a zoológia volt. Szülőföldjének, Lotharingiának növény- és állatvilága inspirálólag hatott rá: alkotásain vissza-visszaköszönnek az ott honos virágok és rovarok. A képen látható váza 1904-ben készült, a rétegezett és cameo csiszolású üvegek tökéletesen kivitelezett példája. Az egyszerű vonalvezetésű, talp nélküli edény szája trapézosan szélesedik. Alapja és nyílása ovális, oldalán Gallé jelzése. A vázát egy gyönyörű, kora nyári dísznövény, nőszirom díszíti. A belső réteg opál üveg, a külső rétegek sötétre színezettek. Az írisz szirmai barnásak, a váza legalsó része azonban bordó, szinte feketébe hajlik. A színeknek ez a széles spektruma arra utal, hogy e műtárgy esetében verre tripléről, azaz (legalább) háromrétegű üvegről beszélhetünk. A cameo technika ugyan önmagában is szép eredményt hoz, de a virágszirmokon és a leveleken látható finom erezethez még egy újabb munkafolyamatra, kézi vésésre is szükség volt. A műtárgy a prágai Iparművészeti Múzeum tulajdonában van.

Emile Gallé újító szelleme, kreativitása és maximalizmusa iskolát teremtett. Kámeaüvegét világszerte másolták. Sajnos az eljárást üzleti megfontolásokból módosították: a csiszolást egyre inkább felváltotta a savval maratás. Gallé halálát követően gyára átállt a sorozatgyártásra. Az ezután készült „álkámea” üvegek azonban nem vehetik fel a versenyt az egyedileg készült, míves darabokkal, például ezzel az íriszes vázával.

Berente Erika

Felhasznált irodalom: Miller, Judith: A huszadik századi üveg (Gyűjtők könyve) Budapest: Helikon, 2005.; Tiffany és Gallé - A szecesszió üvegművészete. 2007. március 21 - november 18.; Varga Vera: A szecesszió művészi üvegei: Kapcsolatok a historizmus üvegművészetével. Budapest: SubRosa Kiadó, 1996.

A kép az esbirky.cz oldaláról származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda