913

A Korona szálló a Kazinczy utca és a Sarló köz sarkán – 1. rész

Várostörténeti puzzle 136. rész – Némáné Kovács Éva írása

korona-szallo-gyor

Győr belvárosában, a Kazinczy utca és a Sarló köz sarkán áll egy nagy, némileg ormótlan, sárga egyemeletes épület, melyet épp most újítanak fel. A ház láttán sokakban a Finom Falatok nevű vendéglátóhelyhez vagy az egykori üzletekhez kapcsolódó régi emlékek merülnek fel. Kevesebben tudják, hogy itt működött már a reformkorban és a szabadságharc alatt is közismert, jól menő fogadó, a Korona szálló, melyet az útikönyvek Magyar Korona szállodaként is neveznek.

E jelenleg védett, kiemelt jelentőségű műemlék, az egyesek által „szfinxes háznak” is nevezett épület múltjából szeretnék pár emléket feleleveníteni. Az első részben az egykori Korona vendégfogadó történetét a kezdetektől az 1869-es bezárásáig kísérelem követni.

Az egykori Korona vendégfogadó épületegyüttese fentről (a kép Jaskó László építésztől származik):

korona-szallo-gyor

Épületünk a Kazinczy utca 10-12. és a Sarló köz 2. száma alatt állt, kocsibejárója a Sarló köz felé nyílott, és a 18. század legvégétől a 19. század utolsó harmadáig szolgált vendégfogadóként. Középkori eredetet sejtető részletek eddig a Sarló köz más épületéből kerültek csak elő, de városunknak ezeket a görbe, keskeny utcácskáit ebből a korból eredeztetik.

A Sarló köznek a 17-18. században Szent Fülöp utca volt a neve, majd 1831-től az itt álló Korona szállóról kapta a Koronaköz elnevezést. Több mint egy évszázad múlva, 1948-ban nevezték át az utca alakjáról a politikailag is megfelelőbb Sarló közre. A mai Kazinczy utca, amely az erődváros Bécsi kapujától a Piac (ma Széchenyi) térig vezet, már a 16. században jelentős utcája volt a városnak. Elnevezései az idők során változtak: a 17-18. században a Szent Mátyás utca, 1831-től a Bécsi utca (Wiener Gasse) nevet kapta – bár a szabadságharc alatt kis időre Kossuth Lajosról is elnevezték ‒, majd 1861 májusától viseli jelenlegi nevét.

Pfannl Jenő a Kézirajzi tervek Győr váráról című kötetében 1944-ben ismerteti Kayserfeld valószínűleg 1685-ből származó térképét, melyen jól kivehető, hogy az utcák alakjai a maival egyezőek.

Kayserfeld térképe 1685-ből, melyet több helyen is közöltek már:

korona-szallo-gyor

Villányi Szaniszló bencés szerzetes gyűjtötte össze és jelentette meg 1882-ben a Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században című kötetet, melyben az 1567-es, 1617-es és 1703-as győri telekkönyvet is közzétette térképmelléklettel. Ezek utcánként tartalmazták a tulajdonosok, lakók neveit. Az első összeírás azért született, mert 1566-ban, Szent Mihály napján egy nagy tűzvész során a város sok épülete elpusztult. Az 1567-es telekkönyv a károk és tulajdonosok megállapítására szolgált, még a régi elnevezésekkel, de nem lehet pontosan beazonosítani belőle a mai utcákat.

Ezek után nagy építkezés, átépítés következett, melynek során telkeket vontak össze, új utcákat nyitottak. A második telekkönyvből tudjuk, hogy 1617-ben a Korona fogadó helyén három földszintes ház állt, tulajdonosaik: Szabó Mihály és Szappanfőző Márton polgárok, valamint Pál György hajdú. 1703-ban a régi földszintes épületek helyén már emeletes házakat találunk, tulajdonosaik: a sarokház Keszthelyi Jánosé, a mellette lévő pedig Bősze Mihályé.

Az adatok pontosságát jelzi, hogy az 1617-es és az 1703-as telekkönyvek alapján Borbíró Virgil és Valló István térképeken ábrázolta a telkeket a tulajdonosaikkal, melyek a Győr városépítéstörténete című, 1956-ban megjelent művükben lelhetők fel.

Villányi Szaniszló térképének részlete az 1617-es összeírás részletével:

korona-szallo-gyor

korona-szallo-gyor

korona-szallo-gyor

Franz Berette hadmérnök a győri vár helyszíni felmérésével készítette el az 1710-es években azt a hitelesnek tekinthető térképét, melyen jól látszik a mai Sarló köz és Kazinczy utca, valamint a saroképület, melyet így nevezett: „B Maison ou Loge Le maiers” (Őrnagy háza).

Franz Berette hadmérnök térképének részlete:

korona-szallo-gyor

A sarokházat a tulajdonosok 1793-ban eladták Redl Frigyesnek, aki 6000 rénes forintot és 50 császári aranyat fizetett érte. Ő vendéglátással foglalkozott, és a 18. század végén az épületből kialakította a Koronához címzett vendégfogadót. Ez jó befektetésnek bizonyult, a Bécsi kapuhoz közeli előnyös fekvése miatt az utazók, vásárokra érkezők körében gyorsan ismertté és népszerűvé vált.

A 19. század elején a Korona szálló, melyet később Lehner-féle házként is emlegettek, Lehner János tulajdonába került. Valószínűleg ő alakíttatta ki a két egymás mellett álló ház egységes kiképzésű barokk homlokzatát. A saroképület mai, Kazinczy utcára néző második emelete felfalazott attika megoldású álemelet, ablaka párkányának két végében szembenéző szfinxekkel. E díszítmények keletkezése Valló István szerint a „Napoleon egyiptomi útjáról való visszatérést követő idők egyiptomi divatjának” eredménye.

A Korona szálló épületének „szfinxei”:

korona-szallo-gyor

korona-szallo-gyor

Az 1800-as évek első felében a Korona szállóban kereskedők és egyéb kisipari szolgáltatást nyújtók, vásározók szálltak meg, de kedvelt helye volt a művészeknek is. Kihasználtságát biztosította az a tény, hogy akkoriban nem volt elég vendégfogadó a belvárosban, csak a Korona és a Fehér Bárány szálloda működött, és a szállást keresők – főleg vásárok alkalmával – fedél hiányában házról házra jártak.

Christine Enghaus művésznő 1844. július 25-én érkezett Győrbe, hogy a színházban (ami akkor a Radó-szigeten lévő Hősi Emlékmű helyén állt) több darabban szerepeljen. Ecker János szerint szép alakja, contra alt hangja és gyönyörű kiejtése volt. Utolsó előadásán egy mondatával („Itt fogom tölteni a jövő szünidőmet, mert itt tetszik nekem!”) úgy fellelkesítette a lokálpatrióta nézőket, hogy hatalmas virágesőt és tapsot kapott. Este szerenádot adtak neki, és Noisser Richárd, valamint egy B. J. nevű báró a színésznő kocsijának lovai helyére állva a belváros rossz kövezetén át vontatták be őt szállására, a Korona szállóba. Szintén a fogadó adott helyet Bubanek János rajzművész és fényképésznek, aki a Hazánk 1847-es értesítése szerint szolgáltatásait kínálva két hetet tartózkodott városunkban.

Hazánk, 1847. június 12.:

https://www.gyoriszalon.hu/news/9859/61/

A győri vendéglátás helyzete (Hazánk, 1847. november 30.):

https://www.gyoriszalon.hu/news/9859/61/

Az 1848/49-es szabadságharc alatt Győr több parancsnokságot szolgált ki. Kossuth Lajos kétszer látogatott el városunkba: még 1846 júniusában a helyi iparműkiállításon vett részt, valamint 1848 októberében toborzóútján, amikor a Püspökvárban szállt meg. Már az első látogatásakor győri híveket szerzett, így 1848 tavaszán hazafias lelkesedésből a kortársak rövid időre a Korona szálló utcáját (a mai Kazinczy utcát) róla nevezték el.

A császáriak részéről gróf Apponyi Károly ezredes és ideiglenes hadiparancsnok 1849-ben több hirdetményt is kiadott a győrieknek. Az 1849. január 13-ikiban az országos vásár előtti rend fenntartása érdekében „aʼ városnak ostromállapotba léte tekintetéből mindenki a legszigorúbb rend fentartására intetik, és minden kicsapongások, vagy csoportozásoktól tilalmaztatik… az ostrom állapot ideje alatt minden kávéházak és vendéglők a külvárosokban estvéli 9 órakor, a belvárosban pedig estvéli 10 órakor bezárassanak.” Az 1849. július 3-án keltezettben viszont a katonaság által is használt és kedvelt Korona és Fehér Bárány szállóknak privilégiumokat engedélyezett, így korlátlan ideig szolgálhatták a császári sereg tisztjeit: „Minden vendégfogadók, kávéházak és korcsmák, estvéli 10 órakor pontban bezárandók; kivétetvén mindazonáltal, aʼ belvárosi ugy nevezett korona és bárány vendégfogadók, mellyek egyedül aʼ katona tiszt urak számára, aʼ meddig kívánni fogják, nyitva tartandók.

Gróf Apponyi Károly hadiparancsnok 1849. július 3-án kelt „Híradása”:

korona-szallo-gyor

Az 1850-es évek elejétől a Korona fogadót Höfer János bérelte ki a Lehner családtól. Az 1857-es győri címtár szerint Höfer bormérése a Bécsi utca 41. szám alatt, az általa bérelt Koronához vendégfogadó pedig a Bécsi utca 45. szám alatt volt.

Részlet az 1856 táján készült Győr kataszteri térképéről (Hungaricana Mapir térképtára):

korona-szallo-gyor

1864-ben Reinelt Manó kávéházának kritizálása miatt becsületsértési pert indított Landgraf János ellen, aki a ,,Gastronom Egylet“ ügyvezetője volt. A periratokban a többi győri vendéglátóhelyet is felemlítették. E dokumentumok alapján készült Bay Ferenc Győr régi kávéházai és fogadói című, 1943-ban a Győri Kalendáriumban megjelent munkája, melyben a Korona szállóról így írt: Nevezetes és nagyon felkapott volt akkoriban a Höfer-féle „koronához” címzett fogadó is. „Érdemes urakon kívül, művész tekintélyek és iparutasoktól igen látogatott”.

Az 1865-ben megjelent Társulati naptár szerint a „vendéglős, italmérő és kávésok társulatának és a gastronom beteg-ápoló egyletnek ország fejedelmi biztosa Lehner János tanácsos úr, és tagjai közt szerepel Höfer János úr (1864), aki szálloda-bérlő „a koronához”.

Társulati naptár, 1865:

korona-szallo-gyor

Az egykori Korona szálló Kazinczy utcai homlokzata:

korona-szallo-gyor

Az egykori Korona szálló bejárata a Sarló köz felé nyílott:

korona-szallo-gyor

Az egykori Korona szálló udvara:

korona-szallo-gyor

korona-szallo-gyor

Az egykori Korona szálló belseje:

korona-szallo-gyor

A Koronában szálltak meg, és gyógyítást, illetve tanítást vállaltak a sajtóhirdetések alapján 1858 novemberében Gabler Ferencz fogorvos, 1861 októberében Fernando Ferencz zongoratanító, 1862 májusában dr. Schmalz orvostanácsos, 1863 júniusában Schwarz Lipót harmonika tanító, 1863 decemberében Boskovitz Josef látszerész, 1865 januárjában Hatscek J. látszerész és Cohn fogorvos, 1865 májusában Boskovitz Ignác és fia látszerészek.

Fernando Ferencz zongoratanító (Győri Közlöny, 1861. október 6.):

korona-szallo-gyor

Dr. Schmalz fülorvos (Győri Közlöny, 1862. május 25.):

korona-szallo-gyor

Schwarz Lipót harmonika tanító (Győri Közlöny, 1863. június 7.):

korona-szallo-gyor

Boskovitz Josef látszerész (Győri Közlöny, 1863. december 24.):

korona-szallo-gyor

Hatscek J. Látszerész (Győri Közlöny, 1865. január 12.):

korona-szallo-gyor

Cohn fogorvos (Győri Közlöny, 1865. január 29.):

korona-szallo-gyor

Boskovitz Ignác és fia látszerészek (Győri Közlöny, 1865. május 11.):

korona-szallo-gyor

Jankó László a Győri ötvösmunkák a 17-19. századból című, 1933-ban a Győri Szemlében megjelent írásában említette meg, hogy a 19. századból nagyobb számú ezüst kegytárgyat egy győri ötvös, Ortner Márton készített. Róla megjegyzi még, hogy „Épen Ortner Márton ötvösmestert illetőleg vannak még, akik reá emlékeznek, és azt is tudjuk, hogy nevezett ötvösnek a mai Kazinczy utcában – az egykori Korona Szálló épületében – volt a műhelye”. Ehhez annyit tudok hozzátenni, hogy az 1857-es címtár szerint Ortner Márton aranyműves boltja a Bécsi utca 96. szám alatt működött, 1875-ben pedig a Kazinczy utca 41/42. száma alatt, és a toronyutcza 157. számú épületben lakott. 1876 nyarán adta át a Lehner-féle házban lévő műhelyét Friedmann Ede ékszerésznek.

Győri Közlöny, 1876. június 29.:

korona-szallo-gyor

Az 1850-60-as években a Kazinczy utca Győr korzója volt, az elit vásárlóközönséghez igazodó kis üzletekkel. Itt főleg színvonalas, drága luxustermékeket, szolgáltatásokat lehetett igénybe venni ‒  ékszerészek, órások, aranyművesek, divatárusok, kalaposok, fodrászok, csemegekereskedők és cukrászok kínálták portékáikat. Mégis egyre nehezebbé vált a Korona szállodát gazdaságosan üzemeltetni. Ennek oka az lehetett, hogy a vasúti közlekedés megnyitásával az áruszállítás és személyközlekedés útja módosult, a súlypontja a Vásártér felé helyeződött át.

Az új központ környékén egyre több kávéház és szálloda nyílt meg, bővült a választék. Már 1862 októberében, egy szigeti vendéglő goromba kiszolgálására panaszkodónak azt javasolja az újságíró: „a hol megelégedve nincsenek, vegyenek búcsút s kopogjanak oda be, hol kevésbé lehetnek elégedetlenek. Sajnos volna, ha Győrött egy s nem több vendéglőt találnánk. így p. o. a Korona vendéglő, Zeiner, Vierzigmann, Bárány, Fehér hajó stb.”. Lehner Ferenc fűszerkereskedő, a Korona szálloda tulajdonosa 1864 áprilisában újságban is meghirdette az akkor már Arany Koronának nevezett szálló bérleti jogát.

Polgár Bertalan képeslapja a századforduló környékéről:

korona-szallo-gyor

Győri Közlöny, 1862. október 26.:

korona-szallo-gyor

Győri Közlöny, 1864. április 14.:

korona-szallo-gyor

Höfer János ugyan még pár évre elvállalta az Arany Korona üzemeltetését, de látta, hogy a fejlődés irányába váltania kell. 1867-ben, 16 év után megvált régi fogadójától, és a vasútállomáshoz közeli, sokkal kedvezőbb elhelyezkedésű Fehér Hajó szállodát (a mai Rába Szálló mellett állt egykor az épülete) bérelte ki. 

Lehner Ferenc az országos sajtóban is keresett új bérlőt, de csak rövid időre sikerült megmenteni a hírneves vendégfogadót. 1867-ben Benko Ferenc lett az Arany Korona új üzemeltetője, de 1869. augusztus 15-ikével ő is felmondta szerződését, így ezzel a Korona szálló sorsa megpecsételődött, végleg bezárt.

Az egykori vendégfogadó földszinti részén üzletek, műhelyek, a pincékben áruraktárak, az emeleten pedig irodák és lakások lettek kialakítva.

Győri Közlöny, 1867. október 13.:

korona-szallo-gyor

Pesti Napló, 1867. március 27.:

korona-szallo-gyor

Győri Közlöny, 1869. augusztus 12.:

korona-szallo-gyor

Polgár Bertalan kiadásában megjelent képeslap:

korona-szallo-gyor

A Korona vendéglőről két híradás tudósít. Az első 1913 júliusában arról szól, hogy a régi Korona szálló cégérét a Lehner család még őrzi. A másik negyed évszázaddal későbbi: az 1939-es Szent Benedek-rendi katolikus gimnáziumi értesítőben olvashatjuk, hogy Sipos Aba alezredes úr (az eredeti forrásban tévesen Sibos Aba) több nagyobb értékű régiséget ajándékozott a régiségtárnak, köztük „a régi »Korona-szálló« cégjele: a kővánkoson fekvő vaskorona”. Talán valahol még felelhető…

A régi vendéglői cégér a Lehner-házban van (Győri híradó, 1913. július 23.):

korona-szallo-gyor

Csánky Dénes: A Sarló köz (akvarell):

korona-szallo-gyor

A Kazinczy utca és a Sarló köz sarka:

korona-szallo-gyor

korona-szallo-gyor

korona-szallo-gyor

Az egykori Korona bezárásától napjainkig terjedő másfél évszázad rengeteg változást hozott, az épület sorsáról, üzleteiről és lakóiról a következő részben folytatom történetemet.

Némáné Kovács Éva

Felhasznált irodalom:
Helyi sajtó, címtárak
Bay Ferenc: Győr régi kávéházai és fogadói. Győri Kalendárium 1943. évre. [1943.] p. 54-56.
Borbíró Virgil - Valló István: Győr városépítéstörténete. Bp. : Akadémiai K., 1956. 324 p., [5] t.fol. : ill.
Csomortány Levente - Gömöry Judit - Rozmann Viktor: A győri Bécsi kapu tér 3. számú épület történetének vázlata. In: Kő kövön : Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Szerk. Szentesi Edit, Mentényi Klára, Simon Anna. Bp., 2013.
Grábics Frigyes: A Kossuth-kultusz változásai Győrött. In: Arrabona 40/1-2. Győr, 2002. p. 355-368.
Jankó László: Győri ötvösmunkák a 17-19. századból. In: Győri Szemle 4. évf. 4-6. sz., p. 132-135.
Jenei Ferenc: Régi győri házak. Bp., Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 1959. 48 p. (Műemlékeink)
Pfannl Jenő: Kézirajzi tervek Győr váráról. Győr : Baross Nyomda, 1944. 20 p., 4 t.
Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével. Győr, 1896.
Tomaj F.: Győr utcái és terei. In: Arrabona - Múzeumi közlemények 9. Győr, 1967.
Torma Attila: Régi győri szállodák, vendéglők, kávéházak: turizmus és vendéglátás, 1850-1950. Győr: Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér - Szülőföldünk Honismereti Egyesület, 2018.
Uj képes győri czim- és ügy-naptár 1857-dik évre : egy hasznos útmutató mindenkinek, Győr városa táj- s több egyéb képekkel . – 1. évfolyam. – Győr : Schwaiger Filibert, [1856] ( : Sauervein Géza Nyomda) . – 99 col.fol
Valló István: Győr ismertetése és tájékoztatója. Győr : Győr Barátai Köre, 1930.
Villányi Szaniszló: Győr-vár és város helyrajza, erődítése, háztelek- és lakossági viszonyai a XVI. és XVII. században. Győr : Gross Testvérek Nyomdája, 1882. II, 210 p., 2 térk. : ill.
Winkler Gábor - Kurcsis László: Győr, 1539-1939. Győr : Műhely Folyóiratkiadó Közhasznú Társaság, 1998. 285 p.
Győr kataszteri térképe 1856 körül, a Hungaricana közgyűjteményi portál Mapir térképtára

Készült a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér folyóirat-gyűjteménye, valamint adatbázisai alapján. Az illusztrációkból a fényképek a szerző saját felvételei, kivéve a 2. számú képet, amelyet Jaskó László építésznek köszönhetek.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.

2020.10.15