Mindjárt az elején nem árt tudnunk, hogy a rendszeres rádióadások 1925. december elsején indultak meg az országban, arra pedig tényleg csak a tehetősebbeknek volt pénze, hogy már a harmincas évek elején vevőkészüléket vásároljanak. A Nagy Háború végén a tájékozódásra hát az utazók, fuvarosok által szállított hírek mellett leginkább az újságok maradtak, ezekből pedig a korra jellemzően szép számmal találunk napi- és hetilapokat is az országban. Az ilyen kiadványok száma összesen vagy 1300-ra rúgott, ebből 1911 és 1920 között 212 jelent meg csak Budapesten. Olyan orgánumokról van szó, mint a Pesti Napló vagy a Pesti Hírlap, a vidéken népszerű, kisgazda Kis Ujság, illetve már a bulvárigényeket is kielégítő Az Est. A kérdéses időszakban összesen 258 napilapról tudunk, ezekből 59 jött ki a fővárosban, 199 pedig vidéken. Szegednek például 10 napilapja volt, Szombathelynek hét, összesen 58 olyan város volt a történelmi Magyarországon, ahol lapok jelentek meg. Azt is tudni kell, hogy ezek nem egy időben prosperáltak, hanem folyamatos volt a fluktuáció. Amit a súlyos háborús papírhiány és a kommunista diktatúra lapmegszüntetései is jelentősen befolyásoltak. Mint ahogyan a román megszállás alá eső országrészeken is csak a hódítók engedélyével lehetett lapot indítani, működtetni.

A kisgazda Kis Ujság 1989-ben újra megjelent (Gömöri Múzeum CC BY-NC-ND)

A tájékozódásban a falvak esetében a hetilapoknak talán még nagyobb szerepe volt. 1911 és 1920 között ezekből 728 jelent meg vidéken, de természetesen itt is volt fluktuáció. És ott volt még a Tolnai Világlapja is, amely fővárosi szerkesztésben, nagy képeivel, az egész világról érkező híreivel vidéken nagy népszerűségnek örvendett 1901 és 1944 között. Kézről kézre adta a falvak lakossága, mint ahogyan egyébként más újságokat, nyomtatványokat is. A földbirtokosok, jegyzők, tanítók, papok mellett újságokat „járattak” a tehetős gazdák is. No és ha volt esze, ezt tette a vendéglős is, akihez így a hírekért is be lehetett térni. A törvényekről, életbe lépő rendeletekről a járás (szolgabíró) a jegyzőket tájékoztatta, akik pedig, ha kellett, ki is „doboltatták” ezeket a testület határozataival együtt a kisbíróval.

A népszerű hetilap egy korabeli "sztárral" a címlapján (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest Gyűjtemény PDM)

A két háború között és utána is még összejártak és beszélgettek egymással az emberek. És persze mindig és mindenhol voltak jól értesült emberek, akiknek rokonuk volt valamilyen hivatalban. Akik elmondták a szatócsnál, a kocsmában vagy éppen az utcán is, amit tőle hallottak. Ha volt vasút, onnan is érkeztek a hírek, ha valami fontos történt este Pesten, azt egy-két nap múlva jó eséllyel megtudta az ország java.

Címlapkép: A vendéglőben, kocsmában is lehetett újságot olvasni (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu