463

„Hogy a világ vigadojzon” ‒ Hagyományápolás és hagyományteremtés a népzenében

Hangraforgó Klub a győri könyvtárban

hangraforgo-klub-gyori-konyvtar

Történelem, hagyomány, zenei anyanyelv – ezen hármasság mentén szövődött az októberi Hangraforgó Klub műsora 2-án a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Központi Könyvtárának klubhelyiségében. Az énekelt versek mellett a népzenéé volt a főszerep: ezúttal a Rezeda együttest alapító Kozma László és lányai, Kozma Éva és Krisztina voltak a meghívottak.

A Hangraforgó az aradi tizenhármakat és gróf Batthyány Lajost megidéző nyitóéneke volt az összejövetel felütése. Az emlékező, az 1848-49-es hősöknek tiszteletet adó dalos felsorolás „énekszövegét” a kivégzés sorrendje és módja alakította ki – Lázár Vilmossal kezdve a sort, befejezve a Pesten tizennegyedikként kivégzett Batthyány Lajossal.

A rendhagyó dalt követő énekelt versekkel ez alkalommal is mintegy bejárhattuk a Kárpát-medencét: a Dunántúl lankás tájairól (Janus Pannonius: Pannónia dicsérete, Ágh István: Virágosat álmodtam) messzire jutottunk – szatmári és erdélyi költő versei is elhangzottak (Oláh András: Temess el, Dsida Jenő: A malom). A dalokban fel-feltűntek népzenei motívumok, egyrészt jól mutatva, hogy az énekelt versek és a népdalok nem járnak nagyon messze egymástól, másrészt hangulatukban össze is kapcsolták az est két részét.

Ennek az alkalomnak a vendégei ugyanis a népi kultúra, a népdal, a népzene tiszta szívű tolmácsolói voltak: Kozma László, az immár 33 éve működő dunaszegi Rezeda együttes alapítója, valamint lányai, Éva és Krisztina, akik nemcsak a Rezeda tagjaiként muzsikálnak, de a moldvai zenét játszó Cserefának is a tagjai. A jelenleg ötven főt számláló együttes kezdetben citerazenekarként alakult, ám további hangszerek is színesítik a megszólalást, pl. a koboz, a tekerő, a furulyák szintén állandó kísérői a daloknak. Hiszik és vallják, hogy a magyar népzene alapvető kultúrkincsünk, zenei anyanyelvünk, nemzeti identitásunk része, melyet élő formában kell megőriznünk és továbbadnunk a következő generációknak. Ezért igen nagy a szerepe és felelőssége a gyerekeket nevelő, az ifjúság ízlését formáló pedagógusoknak, akiknek a média „ellenszelében” is küldetésük lenne átadniuk ezeket az ismereteket. E téren komoly felelősség hárul az iskolai zeneoktatásra is. A népzenei kincset a Rezeda együttesnek volt lehetősége határainkon túl is elvinni magyarlakta területekre – kilenc országban is megfordultak, köztük például a messzi Brazíliában, Sao Paulóban.

A Kozma-család tagjai erre az alkalomra alakították háromfősre a megszólalásukat – bevallásuk szerint ilyen formában még sohasem muzsikáltak együtt –, de talán nem utoljára! A Hangraforgó Klubba sokszínű műsort hoztak: a Kárpát-medence különböző tájairól csendültek fel énekek, köztük vidám, jó hangulatú dalcsokrok, szívet melengető Mária-énekek, a műsor címét is adó Szent Istvánt köszöntő moldvai ének, és természetesen nem maradt ki a szerelem témája sem. A koncert záró darabját, a Szűz Mária köszöntésére megszólaló éneket a vendégek és a házigazdák közösen játszották.

Zárszóként Kozma László Sebő Ferenc szavait idézte: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket!” Ehhez az estéhez hasonló megélésre várják a továbbiakban is az érdeklődőket minden hónap első péntekjén a Hangraforgó tagjai: F. Sipos Bea és Faggyas László.

Összefoglaló – Csiszár Antal élménybeszámolója nyomán: F. Sipos Bea
Fotók: F. Sipos Bea, Vértes Kornél

2020.10.09