A legendás darab – a 2017-es győri bemutató és az idei Magyarock Dalszínház előadást követően – ezúttal különleges hangzásvilágban, látványban és egy újragondolt rendezésben látható. Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója, a darab direktora és díszlettervezője egészen pontosan behatárolt térbe és időbe helyezi a történéseket. A háttérként elhelyezkedő soproni Tűztorony kétséget sem hagy afelől, hogy ez a padlás a hűség városában található és 1986-ot írunk. Miért is fontos az évszám? Egyrészt ebben az évben születtek meg a musical dalai, másrészt a társadalomban ugyan már érezhető volt a változás szele, de alapvetően még a materializmus uralkodott, ellentétben a transzcendens, evilágon túli nézetekkel, valamint nem utolsósorban számos meghatározó esemény történt ekkor, amelyek jelzésértékűen rádióhírekként fel-felvillannak az előadásban. Például 1986-ban kapott ki a magyar labdarúgó-válogatott a Szovjetuniótól 6:0-ra Mexikóban, és ekkor történt a csernobili atomerőmű 4-es reaktorának felrobbanása. A múltra, a történelmi korszakra és életérzésre tett utalások egyedi és újszerű megközelítést adnak a darabhoz.

Az előadás különleges látványvilággal kápráztatja el a nézőket. Mihály Gábor és csapata, a színházi reptetésre szakosodott AirWalking segítségével szellemeink – dacolva a gravitációval – az égből suhannak a padlásra. Szakál Attila koreográfus, Kovács Ferenc fénytervező és Pomezanski György kreatív munkatárs teszi teljessé ezt az élményt. Szélyes Andrea jelmeztervező korhűen idézi meg a szellemek mesebeli megjelenését csakúgy, mint az 1980-as évek retró hangulatát.

Kiemelkedő élményként a soproni előadáson a produkció történetében egyedülállóan fordul elő, hogy a zenei kíséret nem felvett alapról, hanem élőben, a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar tagjainak közreműködésével csendül fel. A színpadon kialakított tetőn helyet foglaló, 25 tagú zenekart Oberfrank Péter, a teátrum zenei vezetője, Liszt-díjas, érdemes művész és Tassonyi Zsolt karmesterek dirigálják. A szimfonikus változatot maga Presser Gábor és Holló Aurél, az Amadinda Ütőegyüttes tagja 2009-ben elkészítették, de eddig még egyetlen színház sem mutatta be a darabot ilyen teljes zenei egységben. A dalok káprázatosan emberi és gyermekien őszinte szövegei – kiegészülvén ezzel a zenei telítettséggel – vitathatatlanul felejthetetlen élményt nyújtanak.

A történetet sokan ismerik, hiszen generációk nőttek fel rajta, dúdolták a csodálatos dalokat, a – mintegy műfaji meghatározásként gyakorta emlegetett – félig mese, félig musical mindenkit megérint. 1986-ban egy soproni padláson egészen különleges társaság mutatja meg, hogy a szeretet, az összefogás és a lélek derűje milyen varázslatokra képes. Ég és föld, múlt és jövő között ott van a jelent szimbolizáló padlás, ahol minden megtörténhet, és ahova négy, több száz éve bolyongó mesebeli szellem érkezik meg. A romantikus Herceg (Savanyu Gergely), aki nem tudta felébreszteni Csipkerózsikát, Lámpás (Orbók Áron), az örökké zsörtölődő „nyolcadik” törpe, az őszinte Kölyök (Kisfaludy Zsófia), akinek a nevét is elfelejtették és Meglökő (Kiss Noró), a néma hóhér, Kölyök megmentője jelenik meg a padláson, hogy a Révész (Marosszéki Tamás) segítségével végleg hazatérhessenek, hiszen rájuk már egy „Új bolygó vár, egy földön túli világ, másik, békés táj!”.

Rádiós (Papp Attila), a fantasztikus kibernetikus, a belé titkon szerelmes Süni (Molnár Anikó), az unokára, zsibongásra vágyó Mamóka (Szőcs Erika), Barabás (Marosszéki Tamás), a gengszter és Révész, a bármikor jelenteni kész, mindent szemmel tartó Témüller (Major Zsolt), a Detektív (Kovács Frigyes), a kissé kétbalkezes Üteg, bombaszakértő (Rovó Péter) és Robinson (Mikó István), a zseniális robot segítségével vagy éppen gáncsoskodásával mindenki elnyeri jutalmát.

A színészek önfeledt, lehengerlő játéka behúzza a nézőt a történésekbe, hiszen nincs is jobb, mint együtt érezni a szilvás gombóc illatát, vagy olvasni azt a csodálatos Varázskönyvet, ami időtlen igazságokat rejt. A Soproni Petőfi Színház A padlás című előadása megkérdőjelezhetetlenül és egyszerűen fantasztikus, ami a szimfonikus zenei kíséretnek köszönhetően a darab nyújtotta élményt tágabb dimenzióba helyezi.

Bári Edit
Fotók: Soproni Petőfi Színház

Fotógaléria: A padlás – A Soproni Petőfi Színházban

A Soproni Petőfi Színház fotói

20 kép