73

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Könyvkritika

carmen-maria-machado-a-noi-test-es-mas-osszetevok

Carmen Maria Machado novelláskötete kívül-belül különleges hangulatot áraszt. A szerző különböző kis történeteken, mondhatni apró regényeken keresztül rendkívül sokoldalúan közelíti meg a nőiség fogalmát. Bár a kötet címe alapján azt gondolhatnánk, hogy csupán a testiség a központi téma, azért a szerző mindegyik sztori esetében kicsit továbbmegy ennél.

A legkülönfélébb nők a legváltozatosabb életszakaszban és élethelyzetben bukkannak fel, és mind önmaguk történetét mesélik el, egyes szám első személyben. Így találkozunk anyákkal, szeretőkkel, nőkkel, akik férfiakat szeretnek, és olyan nőkkel, akik nőket. Találkozunk házasokkal és egyedülállókkal, boldog és boldogtalan nőkkel, akik szültek már, és akik még nem, olyanokkal, akik hűségesek, de sokkal többet olyanokkal, akik nem. Azonban ha ennél a felsorolásnál maradnánk, egyáltalán nem értettük volna meg, nem éreztük volna e kötet alapvetően meg nem alkuvó, felkavaró, pimasz hangvételét. Ugyanis olyan események zajlanak benne, amelyek hétköznapi keretekbe vannak ágyazva ugyan, mégis magasan kiemelkednek onnan. Gondoljunk csak arra a nőre, aki zöld szalagot visel a nyakán, amelyet még a férje sem érinthet meg, vagy arra a nőre, aki nem igazán tudja, mit kezdjen az udvarlójával; gondoljunk arra a nőre, aki egy művésztelepen próbál rátalálni önmagára, esetleg arra a nőre, aki folyton éhes és sokat eszik, amíg aztán orvosi segítséggel sikerül lefogynia, cserébe azonban súlyfeleslege beköltözik hozzá a lakásba.

Ezekben a történetekben mind az a közös, hogy furcsák, bizarrok, viccesek és halálosak, megdöbbentőek, horrorisztikusak és szexuálisan túlfűtöttek, drámaiak és gyöngédséggel telítettek, megérintenek és meg is botránkoztatnak. Ennélfogva nehéz lenne egyetlen szóban megragadni mindazt a jellegzetességet, amelyet ez a kötet hordoz. Szinte mindenféle határ elmosódik és elcsúszik, amit eddig talán úgymond normálisnak vagy elfogadhatónak tartottunk, és mégis, valahogy nem esik nehezünkre befogadni mindazt, amit a szerző meg akar mutatni. A sorokból lazaság, folyékonyság árad, érezhető, hogy a különböző témák a szerző tollából nem erőltetetten, mesterkélten, álszent módon bukkannak fel, hanem egyfajta természetességgel és egyértelműséggel. Álmok, képzetek, szürreális vágyak és hallucinációk olvadnak egybe és ölelik körül a valóságot, mégsem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy elszakadnának attól. Valahogy a női lélek mélyén mindezek a dolgok léteznek vagy létezhetnek, és előfordul, hogy némelyek testben is megnyilvánulnak, bujaság és perverzió határát súrolva, mégis felszabadító és megengedhető formában.

Carmen Maria Machado ezen kötete a megjelenése után elnyerte a Shirley Jackson- és Lambda díjat, a Brooklyni Közkönyvtár irodalmi díját és az Amerikai Könyvkritikusok John Leonard díját, és többek között jelölték a Nemzeti Könyvdíjra és a World Fantasy díjra is. A részben kubai származású író novelláit és esszéit számos amerikai lap megjelentette (New Yorker, The New York Times, Vogue, Harper’s Bazaar stb.), művei megtalálhatóak antológiákban is. A szó legteljesebb értelmében vett kortárs író, azok közé a szerzők közé tartozik, akik jelentősen megváltoztatták a 21. századi irodalom arculatát, sajátos írói móddal és eredetiséggel rendelkeznek. Nem titkolt tény, hogy Carmen Maria Machado egy nővel él házasságban. Ebben a kötetben meglehetősen sokszor és sokféleképpen köszön vissza ez a kapcsolati forma, sajátos világot teremtve és szokatlan energetikai töltést hordozva. A kötet címe is hordozza mindezt, az olvasó eleve számít arra, hogy nem csak ártatlan romantikázással fog találkozni, hanem egy kicsit mélyebben kalandozik majd a nőiség bugyraiban úgy fizikai, mint pszichológiai szinten.

A női test és más összetevők egy szokatlan, felkavaró, érdekes és provokatív mű, amely arra késztet, hogy tovább lássunk annál, mint amit már begyakoroltunk és megszoktunk. Nem moralizál, helyette inkább megjelenít, majd magára hagyja az olvasót, hogy döntsön a látottak és a hallottak felől. Bizonyos értelemben sokrétű mű, azonban mégis egyvalami fogja össze a szálak kuszaságát: a nagybetűs Nő, amely messze túlmutat minden eddig ismert és elismert, befogadott és elfogadott normánál. Biztosan lesz olyan, aki undorral teszi majd le az első néhány oldal elolvasása után, és olyan is, aki felfedezi benne a művészi fokozatokon túli női energiák különböző árnyalatait és mélységeit. A szerző nem kifejezetten hatásvadász, de tudja, hogy kell befejezni egy-egy történetet úgy, hogy közben az olvasóban dőljön el, milyennek akarja látni azt. Biztos, hogy olyan kötet, amely vagy tetszeni fog vagy nem, a középút ez esetben szinte teljesen kizárt.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com

2020.10.04