94

A film rövid története ‒ 13. rész

A Hetedik Sor Közepe sorozata

film-rovid-tortenete-hetedik-sor-kozepe

Stephen Hawking műve nyomán készült A film rövid története, amelyben a Hetedik Sor Közepe csapata megkísérli azt, ami másoknak csak hosszú könyvciklusokban sikerült: írásba foglalni a film – talán nem is olyan rövid – történetét. A legelső mozivetítéstől kiindulva, érintve többek közt az iráni új-hullám és a tajvani mozi érdekfeszítő világát, eljutva napjaink mainstream filmgyártásáig.

Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.

Az olasz mozi nagy kora

A neorealizmus szellemi öröksége jelenti az olasz mozi történetének következő és messze legjelentősebb fejezetének művészi origóját. Az olasz nagy kora egy korszakot ölel fel, filmjei nem kapcsolhatóak össze paradigmatikus stíluselemekkel. Mégis valamilyen szintű konjunktivitást feltételez, hogy a vonulat alkotói a kezdetekben előszeretettel szituálják cselekményüket a neorealista filmekből megismert Olaszország utcáira, a lelkületre ártatlan, de a társadalom által mégis bűnre determinált kisemberek világába.

Elég csak egy pillantást vetni Federico Fellini Országúton (1954) és Cabiria éjszakái (1957) című filmjeire, vagy Pier Paolo Pasolini Mamma Rómájának (1962) prostituált főszereplőjére, hogy az összefüggés felfedje magát. Ezek az arcok, élethelyzetek mind a neorealizmus fantomalakjait idézik, akiket az olasz film új generációja most egzaltált, sokkalta líraibb formában hívott életre.

Ám ez a generáció idővel meghaladja ezt a filmkészítési nyelvezetet, élettől pulzáló műveikben újfajta gondolatiság jut érvényre. Federico Fellini két legnevezetesebb munkájában, a 8 és ½ (1963) és Az édes élet (1960) című filmekben a szereplők érzelmileg indifferensek, a valósággal minden kapcsolatát elveszítő művészi elit céltalan hedonizmusának jelképei. Pasolini a Máté evangéliuma (1964) elnevezésű munkájába teofilozófiai témákat emel be, míg a kor másik nagy rendezője, Luchino Visconti A párducban (1963) az arisztokratikus Olaszország lenyűgöző tablóját teremti meg.

A legfontosabbak…

Országúton (1954)

Itáliai utazás (1954)

Az édes élet (1960)

Rocco és fivérei (1960)

8 és ½ (1963)

Máté evangéliuma (1964)

A párduc (1963)

Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu

A film rövid története című sorozat korábbi részei:
1. rész ‒ Kezdetek
2. rész ‒ A narratíva megjelenése
3. rész ‒ A burleszk
4. rész – Az expresszionizmus
5. rész ‒ Francia impresszionizmus
6. rész ‒ A szürrealista mozi
7. rész ‒ Szovjet montázsiskolák
8. rész ‒ A hangosfilm megjelenése
9. rész ‒ Lírai realizmus
10. rész ‒ Film noir
11. rész ‒ Filmgyártás a II. világháború alatt Európában
12. rész ‒ Olasz neorealizmus

2020.10.02