A Zsolna városától 18 kilométerre, délnyugatra található kisváros valaha várral bírt, ez az oklevelekből világosan látszik. Már III. Béla összeírói emlegetik 1193-ban, és azt is tudjuk, hogy a német nyelvterületről érkeztek ide ekkoriban telepesek. Aztán 1297-ben, mikor is a felvidéki kiskirályságát kiépítő Csák Máté elfoglalta, éppen Hontpázmány Kázmér fiai voltak a birtokosai. Akik a Balassákkal ellentétben valahogy nem kapták vissza várukat Károly Róberttől, mivel a józanul tervező uralkodó azt a bányavárosok védelmére, a besztercei várispánsághoz rendelte. Rajec vára eme fontos szolgálatban töltötte a 14. század nagyobbik részét, majd aztán jött a már a sorozat cikkeiből olyan jól ismert történet: Zsigmond királyunk, miután nem kis szerencsével feleségül vehette Nagy Lajos királynővé koronázott lányát, Máriát, majd pedig megkapaszkodhatott a magyar trónon. Az ide vezető út csöppet sem volt egyszerű, a jó magyar urak, pontosabban a bárók még be is börtönözték a csak 1387-ben megkoronázott Zsigmondot 1401-ben. A két rivális érdekcsoporttal is küzdő ifjú király kénytelen volt királyi birtokok, várak adományozásával, zálogba adásával híveket és pénzt szerezni. S végül csak megkapaszkodott a magyar trónon, sőt, mivel atyja is német-római császár volt, végül ő is az lett 1433-ban. Előtte német királyként (1411) és cseh királyként (1419) már ténylegesen ő irányította a hatalmas birodalmat.

Vár már nincs, de van fürdő (Balatoni Múzeum, Terleczky József CC BY-NC-ND)

Tehát, ahogy a bevezetőből is tudhatjuk, birtokában volt Rajec várának. Amit 1387-ben, koronázásának évében Ilsvai Leusták birtokolt, majd pedig 1392-ben az uralkodó Serkei Rezsőnek adott zálogba. Ezekben az időkben a hatolom átvételekor a királyi kézben lévő vagy háromszáz várból mindösszesen 70 maradt. (Legnagyobb zálogosítási akciója 1416-ban volt, amikor a lengyel koronának zálogosított el szepességi településket 37 ezer ezüstgarasért, hogy sereget tudjon küldeni a Dalmáciában hódító Velence ellen. Ezek a Magas-Tátra oldalában lévő városkák aztán 1772-ben kerültek csak vissza az országhoz.) Rajec viszont mindvégig magyar maradt, a vár alatti település, később városka fejlődgetett, attól függetlenül is, hogy 1397-ben valamiért a vár lerontásáról döntött a király. Ami a lőpor ismeretének a hiányában nem is lehetett olyan egyszerű feladat, de végrehajtották. A településen viszont a 16. század végén már vagy 140 ház állt, céhek is működtek, így aztán II. Rudolf nagy kegyesen megadta a vásártartás jogát is. II. Mátyás pedig a vám- és adómentességet, így aztán az 1700-as évek vége felé már 2800-an lakták a városkát, amely híres volt sokáig a tímárjairól, akik az ország legjobb szattyánbőrét állították elő. Lakói a kézművesipar mellett méhészkedtek is, ha pedig köszvény gyötörte őket, vagy csontjuk tört, hát elmentek a határban fakadó gyógyvizes forrásokhoz, ahol fából emelt fürdőház is várta őket.

A rajeci fürdőház (Balatoni Múzeum, Terleczky József CC BY-NC-ND)

(A kutatások szerint a lerombolt vár a város központjától vagy 3 kilométerre, északra volt egy hegygerincen, a 728 méteren lévő Dubova közelében. A 8-10 méter széles árkokat még látni ma is, melyek egy 120 x 60 méteres épületet övezhettek.)

Címlapkép: Csak ennyi maradt volna belőle? (varak.hu)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu