93

Hóban, rosszban

A befejezésen gondolkozom – filmkritika

a-befejezesen-gondolkozom-film

Kilépni egy kapcsolatból közel sem olyan egyszerű dolog. Rengeteg érzés és gondolat kavarog ilyenkor az emberben, ami egészen különlegesen tud megmutatkozni a filmvásznon. Charlie Kaufman ennek ábrázolásához továbbra is nagyon ért, ezt a filmet vagy nagyon fogod szeretni vagy nagyon utálod majd, nem nagyon van köztes állapot.

Jake (Jesse PlemonsAz ír, Fekete mise) és barátnője (Jessie BuckleyJudy, Csernobil) csak néhány hete járnak, de a lány máris elbizonytalanodott. Ennek ellenére mégis belemegy abba, hogy a fiú bemutassa a szüleinek. Az ilyen helyzetekből általában vígjátékok születnek, ahol előkerül a családi fotóalbum – benne a fürdetés közbeni és óvodai farsangos képekkel –, és a delikvens egy idő után gondolkodás nélkül bárhol máshol szívesebben lenne, bármilyen más helyzetet elfogadna. Márpedig annak, aki hosszú távra tervez és fontos számára a szülők véleménye, ez igenis meghatározó esemény, meghatározó élmény. Rengeteg dolog kiderülhet mind a szülőkről, mind pedig róla, ami a másik számára furcsa vagy szélsőséges esetben visszataszító, elfogadhatatlan. Ebből a frusztrációból, szorongásból táplálkozik a cselekmény, amikor is a végére felfalja az összes résztvevőt.

a-befejezesen-gondolkozom-film

Az Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004) forgatókönyvével Oscart elnyerő és többszörös jelölt Charlie Kaufman olyan történeteket adott a világnak – az említetten túl -, mint az Adaptáció (2002), A John Malkovich-menet (1999), Az Egy veszedelmes elme vallomásai (2002) vagy az Anomalisa (2015). Rendezőként ez a negyedik filmje, ugyanakkor az első alkalom, hogy valaki másnak az ötletét dolgozza fel. A befejezésen gondolkozom a kanadai Iain Reid 2016-os regényén alapul, ami magyar fordításban Azon agyalok, hogy ennek véget vetek címmel jelent meg 2019-ben. Kaufman nem egy az egyben vette át a könyv cselekményét, hanem a hangulatát és mondanivalóját megőrizve, a maga egyedi stílusában ültette át azt filmre.

A találkozás a szülőkkel (Toni Collette és David Thewlis zseniálisak) valóban felemásra sikerül, mert bár kölcsönös a szimpátia, valahogy mégsem klappol minden. A humor általában jó orvosság az idegesség és a feszengés kezelésére, de vannak helyzetek, amikor a másik félben csak még jobban felerősíti a kételyt, a negatív érzéseket, gondolatokat. Egy pillanatra se felejtsük el, a lány még mindig a befejezésen gondolkozik. És hogy tényleg senki ne érezze biztonságban magát, Jake és szülei rendre eltűnnek, majd a legváratlanabb pillanatokban és helyeken bukkannak elő, utóbbiak ráadásul mindig más életkorban. A szakadó hó, a semmi közepén álló farm, a ház a sok szobával és a többiek mintha mi sem történt volna viselkedése meg is teszik a hatásukat, a lánynak másnap dolga van, eddig sem akart sokáig maradni, most meg már nagyon menne. Autóba ülnek, és elindulnak Jake-kel, hogy az egész még frusztrálóbb legyen.

a-befejezesen-gondolkozom-film

Az autózás alatt (egy 17 perc 15 másodperces és egy 22 perc 37 másodperces jelenetet kapunk) kettejük között, illetve olykor csak a lány fejében minden olyan dolog átbeszélésre kerül, ami talán közelebb vezethet saját magunk és a másik megismeréséhez, a kapcsolat jövője esélyeinek latolgatásához. Történik mindez sokszor látszólag oda nem vágó témákon keresztül, de hát miért is ne hozhatna két embert közelebb egymáshoz az, ha hasonlóan gondolkodnak egy alkotásról, egy személyről vagy egy eseményről? Érző és gondolkodó lényként minden ember egyéniség, többé-kevésbé különbözik a másiktól. A szerelem önmagában is egy soktényezős dolog, szerepét, fontosságát mindenki másként értékeli a kapcsolaton belül, vannak, akik szerint elengedhetetlen feltétele annak és vannak, akik szerint nem, miközben valószínűleg abban mindenki egyetért, hogy ez az egész folyamatos mozgásban, változásban van.

a-befejezesen-gondolkozom-film

Kaufman olyan neveket, arcokat, személyeket és jeleneteket vág be, melyek a látottakat képlékennyé, álomszerűvé és időtlenné teszik, egyúttal ráerősítenek a szorongásra, bizonytalanságra, és művészi szintre emelik a frusztrációt, minden vágyat, álmot és félelmet, amit az ember egy kapcsolatot illetően érez és gondol. A központi helyet elfoglaló hóesés jótékonyan elfed mindent, ugyanakkor számtalan veszélyt is hordoz magában, évről évre visszatér, ám nem egyforma intenzitással, egyszerre jelentve ezzel az állandóságot és a változást.

A befejezésen gondolkozom egy filozofikus road movie némi borzongással, misztikummal és családlátogatással, zavarba ejtő, frusztráló, olykor kifejezetten kényelmetlen, de vitathatatlanul különleges élményt nyújt mindazoknak, akiknek nincs ellenvetése, ha valaki popcorn majszolgatás és kólaszürcsölgetés közben egy apró tűvel szurkálja őket.

Hujbi
Forrás: hetediksor.hu

2020.09.29