Mindjárt az elején meg kell jegyeznünk, hogy két cikkel ezt a folytatást már megelőlegeztük, amelyekben olvashattak a Nagy Háború alatt kezdődő spanyolnátha járványról és a trianoni békediktátum fogadtatásáról, hatásairól. De most nézzük meg az utolsó háborús esztendő nyarának, kora őszének történéseit. Amikor már tudni lehetett (Tisza István szavait használva), hogy ezt a háborút elvesztettük. A sajtó a háborús cenzúra miatt természetesen ezt nem írhatta meg, de a különféle visszaemlékezéseket olvasgatva például az érintett területeken (Erdély, Felvidék, Délvidék) már arról beszéltek nyáron az emberek, hogy nemsokára jönnek a románok, a csehek, a szerbek. Az is lehet persze, hogy ez csak utólagos belemagyarázás, vagyis a bekövetkező katasztrófa után kialakult érzet.

Rónaszéken is sejthették, hogy készül valami (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Azt viszont mindenki érezhette, hogy egyre szaporodnak a hősi halálról, eltűnésről, sebesülésekről szóló táviratok. A harangokat pedig már rég elvitték ágyúnak, a falu tanítóját szakaszparancsnoknak, mert a hivatásos tisztikar iszonyú veszteségeket szenvedett Galíciában és Szerbiában, még a háború elején. A szatócs boltjában rég láttak petróleumot, cukrot, gyarmatárut, de még a gyertya is hiánycikk lett. A spanyolnátha mellett pedig fel-felütötte a fejét a vérhas is, no és rendesen szedte az áldozatait a régi „vendég”, a tüdővész. A mezőgazdasági termények hatósági áras felvásárlása egészen a háború végéig működött, mint ahogyan a gyermekes családok is megkapták a fronton harcoló apa után a hadisegélyt.

Ez a százados is tudhatta, nem sokáig tartózkodik már a szerbiai Palánkán (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Mégis, baljóslatú idők voltak ezek, különösen a kevert lakosságú területeken. Egy-egy kocsmai összeszólalkozás során a román vagy szerb szomszéd könnyen odavágta a magyarnak, hogy nem kéne nagyon erősködni, román/szerb lesz itt nemsokára minden. De ilyen dolgokról beszéltek az átutazók, a fuvarosok, a vándorok is, nem volt vidám a szüret sem, félelem ülte meg mindenfelé a szíveket.

Címlapkép: Gróf Esterházy Károly Múzeum CC BY-NC-ND

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu