Sztrecsnó várát (maradjunk ennél a megnevezésnél, a Sztrecsén 1899-től volt használatos) a Balassák építették, mint megannyi erődítést ezen a vidéken. Aztán ezek mind Csák Máté kezére kerültek, később meg Károly Róbert lett bennük az úr. És királyi vár maradt a 10 kilométeres Vág áttörést, szorost őrző Sztrecsnó egészen Zsigmond uralkodásáig, mikor is a pénztelen király 1397-ben lengyel zálogba adta, majd pedig hű embere, Stibor vajda kapta meg. De aztán királynéi vár lett, Cillei Borbála birtokolta, utána meg Zsigmond lánya, Erzsébet, aki Habsburg Alberthez ment feleségül. 1444 és 1469 között a Pongrácz família bírta Sztrecsnót, aztán jött Mátyás, aki 1474-ben előbb Zsolnalitvával együtt Kinizsi Pálnak, majd a rettenthetetlen harcos halála után Corvin Jánosnak adta. Corvin után, 1523 és 1526 között Szapolyai János birtokolta, majd jöttek a Kosztkák, később pedig a Dersffy família.

A harmadik vár Sztrecsnó (Balatoni Múzeum CC BY-NC-ND)

A szoknyabolond Wesselényi Ferenc is volt birtokosa, aki a vár kápolnájában vette feleségül a szép Bosnyák Zsófiát. De aztán elment apósa helyébe Fülekre kapitánynak, és nem nagyon nézett ifjú neje felé. Hanem inkább a murányi Vénuszt, Széchy Máriát kerülgette, Zsófia pedig a hideg várkápolnában sokat imádkozva lassan elfogyott, elsorvadt, meg is halt. A szomorú történetet Tompa Mihály verselte meg. (A jónép jóságáért, állhatatosságáért szentnek tartotta Zsófiát, a vágtapolcai templomban őrzött múmiáját 2009 áprilisában gyújtotta fel egy elmeháborodott szlovák.) De van itt egy másik legenda is, amely szerint a vár alatti faluban élő szép özvegy kinézte magának a legszebb legényt, aki viszont épp Margita nevű lányába volt szerelmes. Ezért aztán a Vágba lökte a szerencsétlent, majd bűnétől hajtva maga is a folyóba ölte magát. Így keletkeztek a vár alatti Margita és Ördög sziklák, utóbbi pedig állandó veszélyt jelentett a Vágon tutajozókra.

Tutajozó turisták közelítenek a várhoz (slovakia.travel)

Sztrecsnó várának a Wesselényiek után a Löwenburgok lettek a tulajdonosai, de ez sem akadályozta meg I. Lipót császárt és királyt abban, hogy 1698-ban, a hegyaljai felkelés után parancsot ne adjon a felrobbantására. Levegőbe repült hát a sziklaoromra épült vár, amelynek már a 20. század elején, még a magyar időkben elkezdődött a feltámasztása. És amit méltónak találtatott a bogaras Mednyánszky báró ecsetjére is, aki még a szorosban, a Vág túlsó partján állította fel a 19. század végén festőállványát.

Címlapkép: Régi képeslapon (Thúry György Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu