A rendezvényt Bana József, Győr Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója nyitotta meg. Dr. Bagi Zoltán főlevéltáros kutatási területe – mintegy huszonöt éve – a XVI-XVIII. század történései. A győri vár elfoglalása a tizenöt éves háború (1593-1606) fájdalmas epizódja. Az erődítmény stratégiai helyzete meghatározó volt a császárváros védelme szempontjából. A XVI. században a Habsburg Birodalom anyagi ereje segítségével várkorszerűsítés zajlott.

Ez a kor – melyet korábban a történetírás mostohaként kezelt a források szűkössége miatt – a haditechnikai forradalom időszaka is egyben. A szegedi József Attila Tudományegyetem történész oktatóinak érdeme, hogy ezen a téren kezdeményezően léptek fel, így napjainkra már számos igényes monográfia látott napvilágot.

A megerősített győri vár védői 1594 őszén adták meg magukat. Bár szabad elvonulásra kaptak ígéretet, a törökök mégis kifosztották őket. Az erődítmény tarthatatlanná vált Mátyás főherceg felmentő csapatának fiaskója miatt: a felbomlott alakulatokat csak Magyaróvár térségében lehetett rendezni. A vár tervező mérnökével, továbbá Ferdinand Hardegg várkapitánnyal a bakó végzett. (Megvádolták a Szinán nagyvezírrel való alkudozással, de a kivégzés döntő indítéka Hardegg esetében másban keresendő: Luther hitét vallotta.) A korszak egyúttal a reformáció és ellenreformáció képviselőinek küzdelme is. Trident szellemében VIII. Kelemen pápa óvott a reformáció híveitől, Luther viszont az igaz hittől való eltávolodásban látta a török dúlást.

Az elkövetkező években kardinális kérdésként merült fel Győr további sorsa. A Haditanácsra nyomás nehezedett, tőle függött a türkenhilfe (török segély) megszavazása. Ahhoz, hogy jobb belátásra térjenek, a veszély nagyságát hangsúlyozni kellett (Bécs esetleges török kézre kerülésével megnyílik az út a birodalom belseje felé.) Illésházy István nádor, Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem kilátásba helyezte, hogy amennyiben nem foglalják vissza Győrt, hátat fordítanak a Habsburgoknak, és a török mellé állnak.

Dr. Bagi Zoltán kitért a korszak meghatározó forrására, melyet volt alkalma tanulmányozni a bécsi levéltárban, ezek az ún. Fuggerzeit-kötetek. Az augsburgi bankárdinasztia egykori kereskedő foglalatosságát a bankárra cserélte, a család a Welserekkel együtt domináns szerepet játszott a gazdasági életben. Húsz kötetre rúg az az anyag, melyet összegyűjtöttek. A pénzügyek világában az információ hatalom: nyerni, de nagyokat bukni is lehet. Ezért fontos a stratégia a financiális döntések meghozatalakor. 1568-tól datálódnak a feljegyzések, Európában az első újságként tartják számon (korábban a strasbourgi zsurnált tekintették ennek). Az előadó bemutatta az írások sorsát, vándorlását, néhány kötet megsérültét, illetve eltűnését és azt, miként pótolták őket.

A Fuggerek döntő szerepet játszottak V. Károly német-római császárrá választásában (pénzügyi támogatás). Vetélytársai, I. Ferenc francia, valamint VIII. Henrik angol királyok jóval kisebb eséllyel szálltak be az európai első közjogi méltóságért folytatott versengésbe, bár meg kell hagyni, hogy a „minden király császár a maga királyságában” legista elv alapján hatalmuk kiterjedtebb volt, mint a császáré, aki ekkor inkább tekintélyben, mint abszolutisztikus fennhatóságban versenyezhetett volna velük. A Fuggerek tették rá a kezüket a stratégiai nyersanyagforrásokra is (Tirol, Felvidék bányakincsei).

Dr. Bagi Zoltán beszélt a paszkvilekről is. Eredetileg egy római cipész megrendelésre képes volt bármely eseményt rímekbe faragni. Rómában az egykori kocsiversenypálya helyén lévő elliptikus téren Menelaosz és Patroklosz szobrai álltak, amelyekre rendszeresen gúnyverseket írtak, a kifigurázás céltáblái mindig neves személyek voltak. Később a paszkvilek jelentése módosult, ironikus hangvételű próza lett. Egy humanista ilyen stílusú írásban jellemezte a kor szereplőit, többek között a magyarokét is.

Csiszár Antal
Fotók: Pozsgai Krisztina