Az Énekesmadarak és kígyók balladája ugyanebben a disztópikus univerzumban játszódik, viszont 65 évvel a trilógia eseményei előtt. A történet középpontjában a tizennyolc éves Coriolanus Snow – Panem majdani elnöke – áll, aki még messze nem az a vérszomjas diktátor, akit az olvasók később megismerhetnek személyében. Ugyan már egy évtized telt el a körzetekkel vívott háború óta, az egykor hatalmas Snow család még mindig nem tudott teljesen talpra állni az őket ért veszteségek után, így a fiú minden erejével azon fáradozik, hogy biztosítson magának egy helyet az egyetemen, ami aztán további ajtókat nyit meg számára a hatalom felé vezető úton. Mielőtt azonban erre sor kerülhet, még mentorként bizonyítania kell a 10. éhezők viadalán, ahol balszerencséjére pont a 12. körzet lány kiválasztottját osztják be hozzá.

Collins új regénye osztozik a korábbi regények világán és néhány karakterén, mégis azoknak egy teljesen új oldalát mutatja be az olvasónak. Először is ezen a ponton a Kapitólium még csak árnyéka későbbi önmagának. A háború alatt elszenvedett bombázásoknak és ostromnak köszönhetően a város egyes részei még mindig romokban hevernek, és bár évek teltek el azóta, hogy térdre kényszerítették a körzeteket, anyagiak híján, a technológiai fejlesztések akadozása miatt és egyfajta morbid emlékeztetőként a vezetőség nem rendelte el a teljes újjáépítést.

Másodszor az éhezők viadala még gyerekcipőben jár. Többet megtudunk az eredetéről, viszont itt még nem ugyanarról a nagyszabású eseményről van szó, amit évekkel később emberek milliói követnek. A szabályok kiforratlanok, magának a viadalnak nincs igazi tétje, a kiválasztottakkal pedig úgy bánnak, mint az állatokkal.

Harmadszor pedig a főszereplő Coriolanus Snow még csak gyerek. Noha vérbeli kapitóliumi ifjú, és az egyik ősi család örököse, személyisége sokszor éles ellentétben áll azzal, akivé később válik majd. Mivel azonban ő áll a történet középpontjában, nyomon követhetjük fejlődését, és annak ellenére, hogy a regény cselekménye csupán néhány hónapot ölel fel, fontos változásoknak lehetünk szemtanúi, amelyek mind meghatározzák, hogy milyen ember lesz Coriolanus a jövőben.

Fejlődését nagyban befolyásolják kapcsolatai is a regény többi szereplőjével: a tizenkettedik körzeti lány, Lucy Gray személyében az elnyomott körzetek elevenednek meg, osztálytársa – Sejanus – a kívülálló barát, Dr. Gaul, a Főjátékmester pedig Panem eszméinek megtestesítője. A három különböző gondolkodásmód összezavarja az ifjú Snow-t, kételkedni kezd saját magában és olykor döntései helyességében is. Az író ugyanis ügyesen kapcsolja össze a különböző karaktereket és személyiségtípusokat. Habár Lucy Gray és Sejanus csak mellékszereplők, sokat hozzáadnak a történethez, Coriolanus-szal folytatott eszmecseréik értékes elemei a regénynek, remekül kiegészítik Snow általunk megismert világszemléletét. A Főjátékmester pedig állandó emlékeztetőként van jelen, hogy ahogy a körzetek, úgy mi, olvasók se feledjük el mindazt a gonoszságot és kegyetlenséget, amit Panem képvisel, érdekes módon viszont ugyanez a személy Snow-nak egyfajta lámpásként szolgál, stabil pont egy kaotikus világban, a megkérdőjelezhetetlen rendszer szimbóluma.

Eme rendszer ellen harcolnak Collins karakterei fáradhatatlanul, és bár az Énekesmadarak és kígyók balladájának nem a lázadók, hanem a leendő elnök, Coriolanus Snow a főszereplője, ebben a kötetben is fontos szerepet kap az elnyomó hatalommal folytatott küzdelem. Annak ellenére, hogy egy ifjúsági regényről van szó, az író fontos témákat érint, illetve érdekes kérdéseket vet fel a szegénységről, elnyomásról és a háború következményeiről. Panem gazdasága a körzetek termelésére épül, a 12 terület első számú feladata, hogy kiszolgálja a Kapitóliumot, viszont mindeközben a lakosság nagy része éhhalállal küszködik, és még hosszú évek után is az elvesztett harcokat sínyli.

Az Énekesmadarak és kígyók balladája egy remek kiegészítő regény, amely önmagában is megállja a helyét, de igazán Az éhezők viadala trilógia ismeretében válik különlegessé. Suzanne Collins új könyvében tovább bővítette az általa megteremtett világot, és sokak meglepetésére az egyik legellenszenvesebb szereplőt állította a középpontba, ami kifejezetten jól működik, így szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem most hallottunk utoljára Panemről.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com