171

Az elfeledett szobrászművész, Zászlós István

Nagy Mária írása

zaszlos-istvan-szent-istvan-dombormu

Quand les cathédrales étaient blanches – amikor a katedrálisok fehérek voltak” (Le Corbusier) Zászlós István 1895. augusztus 20-án született Győrött Gundl István néven egy hétgyermekes családba. Édesapja a győri bencés gimnázium pedellusa volt, egyik testvére, Zászlós Márta (1894-1944) szintén művészi pályára lépett: zeneszerzői, zenepedagógusi, előadóművészi és irodalmi tevékenységet is kifejtett.

A győri művész a belvárosi elemi iskolába járt, majd 1907-ben a győri Állami Főreál Gimnáziumba (mai Révai Miklós Gimnázium) iratkozott be. Első rajztanára Pálos (1899-ig Pawlas) Ede (1870-1922) volt. Már gyerekkorában feltűnt rajzaival, faragványaival és mintázott szobraival. A Zászlónk című diákújság két ízben is leközölte munkáinak fényképét, és foglalkozott a tehetséges fiúval. Még diák volt, amikor Zeusz című művét a Wolf Könyvkereskedésben állították ki. 1912-ben Édesanyám, 1914-ben Édesapám címmel készített domborművet, majd a testvéreiről is. Patrónusa Csányi Károly (1873-1955) volt, aki Telcs Ede (1871-1948) szobrászművész figyelmébe ajánlotta az ifjút. Zászlós a szobrász műtermében formázott meg egy Erkel Ferenc büsztöt (mellszobor – a szerk.), ezzel váltotta meg a nyári tanulás lehetőségét. 1915-ben tett sikeres érettségi vizsgát. 

Győr város ösztöndíjával külföldön tanulhatott volna tovább, de be kellett vonulnia katonának a 31-ik honvéd gyalogezredbe. Főiskola tanulmányai közben sorozták be, először Szarajevóban szolgált, majd az orosz frontra, Verhonivába irányították 1917-ben. Ez idő alatt rajzvázlatokat készített katonatársairól, a katonatisztekről, családtagjaikról pedig plaketteket. Az ebben az időben készített műveit többször kiállította - többek közt Triesztben is - nagy sikerrel. A fronton először mint kadét, később zászlósként, majd hadnagyként teljesített szolgálatot. Ebben a rangban szerelt le 1918-ban. Ekkor már beteg volt, tüdejét és térdízületeit támadta meg a kór, így súlyos betegen, 50 %-kos hadirokkantként tért haza. Ttöbbször kezelték a Tátrában és Svájcban.

A harctéren szerzett betegsége miatt csak 1920-ban került a fővárosba, ahol az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Stróbl Alajos (1856-1926), Radnai Béla (1873-1923) és Bory Jenő (1879-1959) voltak a mesterei. Szülővárosa 1921-1926 között ösztöndíjjal segítette tanulmányaiban. 1926-ban kapta kézhez jeles minősítésű rajztanári oklevelét.

Több mint húsz évig tanított rajzot a pannonhalmi Szent Benedek Rend Budapesti Szent Benedek Reálgimnáziumában. Ő volt a rajzszertár őre, és matematikát is tanított. Tagja volt a Magyar Rajztanárok Egyesületének. Élete végéig albérletben lakott Budapesten, családot sosem alapított, betegsége gátolta ebben.

1920-1926 között Olaszországban, Bécsben és Münchenben tett tanulmányutakat. 1924-től szerepelt különböző kiállításokon. A két világháború között rendszeresen szerepelt győri tárlatokon. 1924-ben elkészítette a GYAC-díjat , 1926-banpedig Hunyadi János szobrával keltett figyelmet.

1927-ben készült el a Borozó paraszt, amely később Egy korty bor címmel vált ismertté, és melyet a vidéki képzőművészek első kiállításán a Nemzeti Szalonban mutatott be. A magyar múlt nagyjai iránt érzett vonzalmának első gyümölcse a Petőfi-szobor volt. A Szent Imre Kollégium megbízásából készítette el ezüstből Szent István szobrát, amelyet zarándokok vittek el Rómába XI. Pius pápának ajándékba - ő maga is részt vehetett ezen a zarándokúton.

Schima Bandival testi-lelki jó barátok voltak, ezt bizonyítja a róla készült dombormű, valamint a megmaradt levelek, amelyeket Zászlós Istvánnak írt.
Győrött a Batthyány ligetben látható Gárdonyi Géza brüsztje. Számos oltárdomborművet is alkotott. A nádorvárosi köztemetőben több polgármester síremlékét is ő készítette el (Szauter Ferenc, Wennes Jenő). 1930-ban avatták fel az akkori Kisbarátfaluban fehér márványból készített hősi emlékművét. A győri tűzőrség udvarán állt József királyi főhercegről készített alkotása, amely 1949 körül tűnt el. Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából hat főoltár felállítását határozta el, melyek megtervezésére, elkészítésére Zászlós István kapott megbízást. A pannonhalmi vasútállomás falán egy 1938-ban szintén áltaal készített bronz dombormű fogadja az ideutazót. Azt az eseményt ábrázolja, amikor István király Szent Márton hegyéről (Pannonhalmáról) indult Koppány ellen. Az 1940-ben épült országzászló, melyet Kelemen Krizosztom adományozott Pannonhalmának Zászlós István és Schima Bandi iparművészek alkotása. 1939-ig tagja volt a Győri Képzőművészeti Társulatnak, amelynek kiállításain gyakran szerepelt. 1946-ban a győri Művészeti Társulat tavaszi tárlatára két rajzot adott be. A Társulat 1946. március 17-i közgyűlésen tiszteletbeli tagjává választotta.

1931-ben helyezték el az esztergomi Bencés Gimnázium sarokfalán Szent Istvánt és Szent Imre herceget ábrázoló márvány domborművét. Gimnáziuma államosítása után általános iskolákban tanított, és folyamatosan rajzolt. Ekkor már kevés megbízást kapott. Karikatúrákat készített, gyerekekről akttanulmányokat és mozgósító plakátokat rajzolt. A szobrászatot elhagyta, csupán budapesti kőfaragómestereknek készített terveket, rajzokat. 1964-ben Gallyas Frigyes (1900-1983) kiállító társnak hívta, de kilátástalan anyagi helyzetére hivatkozva lemondta. 

Még életében gondoskodott hagyatékáról. Munkáit, szobrait, gipszkompozícióit és rajzait a győri Xántus János Múzeumra hagyta. 82 éves korában, 1976. szeptember 26-án hunyt el Budapesten. Elhamvasztása után október 23-án Győrben a karmeliták templomának kriptájában kapott végső nyughelyet. Utolsó akarata szerint szülei mellett akart megpihenni. 

1997-ben emléktárlattal tisztelegtek emléke előtt a győri múzeumban.

Nagy Mária
Fotó: tmoni

Felhasznált irodalom: 
Győri Életrajzi lexikon. Győr : Győr Városi Könyvtár, 1999.

Salamon Nándor: Kisalföldi művészek lexikona. Győr : Kisalföld Művészetéért Alapítvány, 1998.
Salamon Nándor: Zászlós István (1895-1976) Győri művészek 3. Győr. Xántus János Múzeum. 1997.
Veszprémi György: Egy elfelejtett győri szobrászművész. Zászlós István. 1895-1976. Győr, 1983.
Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona Budapest, 1930.

2020.08.20