196

Ihachi sárkánya

Remekművek világszerte 7. rész – SzaSzi írása

ihachi-sarkanya

Ez a felkorbácsolt hullámokból kiemelkedő csodálatos sárkány Ihachi Namino japán fafaragó mester munkája. A templomok, szentélyek őrzésére szolgáló mitikus állatot Japán-szerte sokféleképpen ábrázolták. Megformálásában a művész megmutathatta rendkívüli kreativitását, ezért úgy tartották, hogy leginkább kifejezi az alkotó személyiségét.

Nobujoshi Ishirou Takeshi, vagyis Ihachi Namino (1751-1824) egy tehetséges mijabori faragó volt, akinek művei más mestereket is lenyűgöztek. Az Edo-korban alkotott, amikor az addig kultikus keretek között élő japán szobrászat viszonylag gyorsan magas rangú művészetté fejlődött. A mijabori egy speciális fafaragás, szentélyeket és templomokat díszít. Bölcsője Inami városka volt (és most is az), számos szent épületét és gyönyörű faragványaikat manapság is megcsodálhatják az odalátogatók. De ilyenekkel az ország más vidékein is találkozhatunk. A Tokugava lejaszut követő sógunok sokat áldoztak erre a célra, tehetséges ácsokat alkalmaztak, akik elárasztották remekműveikkel a császárvárost. Innen aztán elvitték tudásukat az ország minden tájára, mert egy mijabori faragónak hajdanában vándorolnia kellett, s közben megélhetésért a szakmát gyakorolni. Egy-egy felkérés óriási megtiszteltetésnek számított.

Ihachi mester alkotásaira is több helyen rácsodálkozhatunk. Védjegye az a csodálatos hullámábrázolás volt, amit a Gyogenji templomban is szemügyre vehetünk. Minden részletében tökéletesen kidolgozott, tüzes tekintetű szörnyetege mintha mindjárt felemelkedne a vízből, amely szinte az egeket nyaldossa. Hihetetlenül realisztikus ábrázolása ez egy mitológiai lénynek, amely hatalmas mesterségbeli tudásról és rendkívüli megfigyelőképességről árulkodik. Japánban szinte bárhol sárkányokba „botlik” az ember, jellemzően a szent helyeken, ahol a kapukat őrzik, de ott vicsorognak a gerendákról vagy a mennyezetről, mégpedig 3D-ben. A látogatókat tiszteletre intik, a gonoszt pedig messzire elűzik. Ihachi a fenevad villogó tekintetét, rémisztő fogait, a testét fedő pikkelyeket, tüskéket, a szárnyai között légiesen feszülő hártyákat olyan könnyedén formálta meg, mintha nem is egy tömör hamis ciprustömböt kellett volna megmunkálnia. De igazán követésre méltó példát hullámai szolgáltattak tanítványainak. Nem véletlen, hogy úgy ismerték őt messze földön: Ihachi, a Hullám. Egy történet szerint a fafaragó, aki egy óceánparti városkában nőtt fel, fiatal korában gyakran beügetett lóháton a vízbe. Addig mentek, amíg már összecsaptak a fejük felett a hullámok. Láthatta az állandóan változó, mozgásban lévő, hatalmas erejű víztömeget, ami lenyűgözte és megfigyelésre késztette őt. Ez az élmény köszön vissza több munkáján is, amit a hosszú évtizedek alatt tökélyre fejlesztett.

Egy-egy alkotás a méretétől függően hónapokig is készülhetett. A mintát vázlatok alapján a fára rajzolták, aztán a térhatás érdekében mélyen belevágtak a vastag fába, és nagy vonalakban kivájták a motívumot. A részletek kidolgozására nagyon ügyelve apró késeket, vésőket váltogattak, ami meghatározta a munka minőségét. Ez a tudás és technika generációról generációra öröklődött. Az Edo-korszak végével a mijabori művészet is leáldozott, de nem tűnt el, ma is vannak követői, mesterei. A szent céllal készülő fafaragások a figurális művészet gyöngyszemei. A sárkányok mellett a nagyvilágban is jól ismerik például a három bölcs majom (nem lát, nem hall, nem beszél) vagy az alvó macska rejtélyes alakját.

A mijabori nem csupán egy dekoráció. Egyedi, különleges kívánságokat és jelentéseket hordoz, több száz éve fogadja az emberek imáit. Ellentétben a Buddha szobrokkal és más kincsekkel, a mijaborik természetüknél fogva nem kerültek gyűjtők kezébe, pusztán az átlagemberek életének mindennapjaihoz tartoztak hozzá, ma pedig már a történelem részévé váltak. Talán ez is az oka, hogy kevésbé kutatott területről van szó.

Ihachi mester már nagyon fiatalon megmutatta tehetségét, és saját korában számos követője akadt. Még ma is vita tárgya, hogy hullámaival mennyiben volt hatással a nyolc évvel idősebb és akkor már híres ukijo-e mester, Hokusai Katsushika (1760-1849) egyik legismertebb festményére (A nagy hullám Kanagavánál).

SzaSzi

Források: ja.wikipedia.org; en.wikipedia.org; covetfoundation.com; hu.wikipedia.org; covetfoundation.com; wikiwand.com; maruchiba.jp; ihachikai.com; Japán művészet, Corvina, 1980; Mijabori, a japán fafaragás művészete - 2020.02.14 08:35 - 09:30 DIGI World (HD), Szató Tomokó: A japán művészet Scolar, 2009

A kép a photozou.jp gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom

2020.08.22