360

Fohász a barlangból

Kopócs Tibor festőművész kiállításának záróünnepségéről

kopocs-tibor-kiallitas

A Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagjai augusztus 14-én, 18 órakor Kopócs Tibor rév-komáromi festő- és grafikusművész tiszteletére tárlatzáró ünnepséget tartottak a VOKE Arany János Művelődési Házban Fohász a barlangból címmel.

A rendezvényt megtisztelte jelenlétével – sőt közreműködésével is – dr. Dézsi Csaba András Győr város polgármestere, kiváló szívsebész professzor, valamint számos, a művészet iránt érdeklődő vendég.

A kiállítást eredetileg március 13-án nyitották volna meg, a koronavírus-járvány miatt azonban a magyar-szlovák határon való átlépés nehézségekbe ütközött, így Kopócs Tibor nem vállalta a rendezvényen való megjelenést, emellett a termet is – melynek falain már ott függtek a gyönyörű alkotások – be kellett zárni. Később, július 6-tól látogathatóvá vált a kiállítás, majd a nyitó/záró ünnepséget a VOKE igazgatójával, Fülöp Péterrel megegyezve a GYAK tagjai augusztus 14-re halasztották.

A rendezvényt Fülöp Péter – maga is nagyszerű alkotóművész – nyitotta meg, köszöntve Kopócs Tibort és a megjelenteket, közöttük Győr város polgármesterét, dr. Dézsi Csaba Andrást, aki beszélt a művészet szerepéről, és méltatta a kiállított műveket. (A köztudottan nagy papagáj-rajongó első pillanatban felfedezte a Dalit ábrázoló alkotásban a színes arát.)

A GYAK tagjai műsorral tisztelegtek az ünnepelt előtt. Szigeti Endre általa megzenésített versekkel tette színessé, mások (P. Nagy Gabi, Olasz Valéria, Csáky Anna) saját, ill. választott írásokat olvastak fel. Gősi Ferenc Kopócs Tibornak a kiállítással kapcsolatos, Fohász a barlangból című ars poeticáját tolmácsolta:

Hogy miért fohász, és miért a barlangból címet adtam a mostani győri képkiállításomnak?
Egyszerű és következetes.
Ha önmagunkba mélyedünk, rá kell eszmélnünk, hogy minden tudati ismeretünk lelkünk barlangjában / labirintusában van elraktározva. Képünk a világról, ismereteink, érzelmünk, hitünk, hitvilágunk, elképzelésünk arról a mindenre kiterjedő hatalmas transzcendens Teremtőről, az Istenről szól – akihez én is fohászkodom –, vagyis a Mindenségről.
S innen, ebben a barlang-labirintusban lapuló „képeinket” nap mint nap ütköztetjük – konfrontáljuk – a külvilágból kapott élményekkel. Igazítjuk vagy behelyettesítjük a mi képvilágunkba azokkal a „képekkel”, „élményekkel”, amelyeket „mások” (tudományos eredmények, tapasztalatok stb. formájában) pl. a médián keresztül juttatnak el hozzánk. Tehát nap mint nap ki vagyunk téve egyfajta konfrontációnak önmagunkkal és a külvilággal szemben. S hogy ebben eligazodni tudjunk, és hogy lelki egyensúlyunkat is megleljük: fohászkodunk.
Én ezeket a „vizuális fohászaimat” hoztam el Önöknek az én barlangomból.

kopocs-tibor-kiallitas

Molnár György, Kopócs Tibor régi barátja a művész életéről és alkotóútjáról szólt:

Tisztelettel köszöntöm kedves vendégeinket!
Igazi öröm számomra, hogy nemcsak szlovák szomszédunk egyik legrangosabb magyar képzőművészét, hanem egy igaz barátot is bemutathatok Önöknek, Győr művészetet szerető és értő közönségének.

Kopócs Tibor festő-, grafikus- és zománcművész Nagykeszin, a mai Szlovákiában született 1937 októberében. Szülei tízholdas földbirtokosok voltak, így gyermekként végigélhette mindazt a megbélyegzést, mellőzöttséget, ami a csehszlovákiai „átkos”-ban a kulákok gyermekének kijárt. Nem csoda, hogy nem vonzotta a földműves sors. A jó rajzkészséggel rendelkező fiatalembert mindig a megismerés kíváncsisága hajtotta, ösztönösen, sorsát szívósan és tudatosan provokálva, arrafelé irányította, hogy alkotó ember váljék belőle. Tanulmányait a pozsonyi Iparművészeti Szakközépiskola grafikai szakán kezdte, a pozsonyi Magyar Gimnáziumban érettségizett 1957-ben. (Utána 2,5 évig katona, büntetőszázadban Csehországban – munkaszolgálatosként, mint kulák-ivadék, de vidám barakk volt...). 1966-ban az eperjesi Safárik Egyetem Bölcsészeti Karának Képzőművészeti Tanszékén rajztanári diplomát szerzett, majd 1986-ban ugyanott az esztétika és művészettörténet doktorává avatták.

Kopócs Tibor alkotóként a hetvenes évektől van jelen a szlovákiai magyar művészeti életben. Több újságnál grafikus-szerkesztőként dolgozott, a pozsonyi Madách Könyvkiadóban műszaki szerkesztő és illusztrátor volt, megkülönböztetett figyelmet szentelve a gyermekeknek szánt kiadványoknak. Egyéni, színes, precíz rajztudáson alapuló képeivel alkotótársa lett a gyermekek mesevilágának. Humor, játékosság, az élet szeretete és tisztelete jellemzi alkotásait. A kíváncsiság hajtja megismerni a megismerhetetlent, kifejezni a kifejezhetetlent, vagyis alkotó művészetet kreálni. Grafikai lapjain – legyen az ceruza- vagy tollrajz, rézkarc, cinkkarc, színes linómetszet – az álom és a valóság, a mese, a mitológia és a népművészet motívumai, szereplői keverednek illuzionisztikus tereken. Egy helyütt csöndes alázattal mesél a szülőföld megnyugtató vonásairól és ősi hagyományairól, megszólaltatja az életvidámság harsonáit, elénk tárja a régi mesterek iránti csodálatát, játszik velünk a témák és motívumok kavalkádjában, dús idomokkal ábrázolja kedvenc nőalakjait, és mindezt jókedvűen, mosolyogva teszi, míg máskor iróniával beszél önmagáról, sőt valamennyiünkről. Műveivel számos hazai (szlovákiai) és külföldi egyéni, valamint csoportos kiállításokon szerepel sikerrel.

Tevékenysége kezdetétől grafikáiban, festményeiben megörökíti olyan ismert szlovákiai magyar emberek (írók, festők, fotósok, színészek, tanárok, orvosok) portréit, akiknek a munkássága nélkül szegényebb lenne a szlovákiai magyar kultúra. Ezeket a KépViselő-ket 2005-ben kiadott albumában jelentette meg. Közben évekig a komáromi Magyar Területi Színház (ma már Jókai Színház) díszlet- és jelmeztervezőjeként szerez magának ismertséget, elismertséget.

Aktivitására, a kultúra terjesztése iránti elkötelezettségére jellemző, hogy 1998-ban (Kovács Kálmán festőművésszel és néhány komáromi művészetpártolóval közösen) megalapítja az Atelier c. művészeti folyóiratot, elsősorban a szlovákiai magyar kultúrán belül, a régió művészeinek és írástudóinak megszólaltatására, munkásságuk megismertetésére, műveik méltatására és bemutatására. Az évek folyamán nyitottak a tágabb világ felé, legalábbis, ami a magyar szellemiséget illeti a Kárpát-medencei alkotóművészetben és – lehetőség szerint – a közép-európai régióban, legyen az irodalom, fotóművészet, iparművészet vagy színház, minden, amit művészi fokon művelnek. A jó minőségű papíron nyomott 48 oldalas lap, részben négyszínű nyomással, gazdagon illusztrálva, modern arculattal és tördeléssel jelenik meg évente négy alkalommal, az utóbbi években tematikusan. Mindezt húsz éven keresztül (2017 év végéig) robotolta végig, a lap húsz évfolyamát főszerkesztve.

Megtisztelő számomra, hogy megismerkedésünk óta külső munkatársként én is írhattam a lapba, bemutatkozhattam, bemutathattam olyan művész ismerőseimet, akiket s akiknek művészetét mélységesen tisztelem, csodálom. Ilyenek: Bér Rudolf, Csiby Mihály, Csíkszentmihályi Róbert, Földi Péter, Hertay Mária, Kiss Tibor, Konok Tamás, Sajdik Ferenc, Vertel Andrea. A 2005-ben megjelent Dunaszerdahely és Győr művészeti életét bemutató különszám győri felelős szerkesztője én lehettem.

Csodálatos dolog, ha egymás művei megihletik a művészeket. Kedves páromat, Csáky Annát versírásra késztette a művész Nő fotelban című zománcképe, valamint az Októberi párák c. festménye is. Kopócs Tibor illusztrálta Csáky Anna Léleklánggal szőtt mosoly és Szemben az éggel c. versesköteteit, valamint József Attila tiszteletére írt, A magyar Krisztus című versfüzérét. 

Bármily hihetetlen is, Kopócs Tibor idén októberben lesz 83 éves. Nagy költőnktől, Faludy Györgytől tudjuk, a szellemi aktivitás, a szellemi táplálék hosszú életet biztosít. Bár Tibor szűnni nem akaró dohányzásával mindent megtesz annak érdekében, hogy ez azért ne nyúljon végtelenre, én azt kívánom neki – már csak a magunk érdekében is –, hogy humorát, csodálatos művészetét még hosszú-hosszú évekig élvezhessük.

kopocs-tibor-kiallitas

A műsor végén a jelenlévők Szigeti Endrével együtt énekelték Leonard Cohen Hallelujah c. művét. Zárszóként Csáky Anna köszönetet mondott Fülöp Péter igazgatónak a kiállítás megrendezéséért, valamint gondos gazdagént a képek megőrzéséért, majd további jó műélvezetet kívánva a vendégekhez fordult, akik ezt követően körülvették Kopócs Tibort, gratuláltak, kérdéseket tettek fel neki, fotózkodtak vele, átadták magukat a kiállított képekben való gyönyörködésnek, majd fehér asztal mellett folytatták a beszélgetést.

A nagy meleg ellenére még sokáig maradtak, élvezve a karantén utáni kissé szabadabb közösségi életet.

Csáky Anna, a GYAK vezetője
Fotók: Molnár György és Vehofsics Erzsébet (2., 10., 13., 21-23., 31., 34. kép)

2020.08.18