A szobrot Szervátiusz Klára, a művész feleségének kérésére egy csaknem 3 méter magas, rodéziai feketegránit-sziklából faragta Kontur András. Az obeliszk mind a négy oldalát áttöri a napsugár, hogy végül középen felragyogjon. Ez az a szikla, amely több évtizedig állt Szervátiusz Tibor udvarában, és amelyből Kőrösi Csoma Sándor szobrát szerette volna elkészíteni, ám a nyolcvanas évek kulturális vezetése ezt nem engedélyezte.

A Nap többszörösen is kötődik a neves szobrászművészhez: egyrészt jelzi az ősi hitet, a régmúltat, amellyel sokat foglalkozott műveiben Szervátiusz Tibor. De utal a jelen Erdélyére is, a szülőföldre, ahol ma is faragják a székelyek a napot. A Fiumei úti Nemzeti Sírkert művészparcellájában található síremlék Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere támogatásával valósult meg.

A bensőséges hangulatú ünnepségen a művész előtt tisztelgő „szeretetáldozatot” mutattak be. Döbrentei Kornél Babérkoszorú-díjas költő méltatásában emlékeztetett arra, hogy „a kivételes talentumú szobrászművész síremléke avatása azt is bizonyítja: nem hal meg az, akire emlékeznek. Szervátiusz Tibor nem halt meg és nem hal meg soha, a jövő kövén fog kicsírázni mindig.” A síremléknél Petrás Mária énekelt, Sipos Mihály és Kardos Mária a kedves gyimesi keservesét játszotta el, majd az alapítvány megkoszorúzta az újonnan felállított síremléket.

Szervátiusz Tibor Kossuth díjas szobrászművész, a nemzet művésze 1930. július 26-án született Kolozsváron, és két éve hunyt el. Hatalmas életművet hagyott maga után, alkotásai köztereken, múzeumokban, közintézményekben és magángyűjteményekben is megtalálhatók. Emlékét őrzik a felesége gondozásában megjelent albumok mellet az életművét bemutató monográfia, a Szervátiusz Alapítvány és az özvegy által alapított ösztöndíj is.

MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Forrás: MTI