Ahhoz, hogy egy falusi gazdából a hely bírója legyen, minden korokban számított a rátermettség, a szilárd erkölcs és a feddhetetlenség. A jobbágyfelszabadítás előtt, a „sötét” középkorban is érdeke volt a helyi földesúrnak, hogy zavartalan legyen a birtokában lévő falu élete, tehát odafigyelt arra, hogy a közösségből megfelelő ember kerüljön a bírói székbe. Olyan, akinek a személye garanciát jelentett arra, hogy az adott esztendő feladatait rendben elvégzik, az adók, természetbeni juttatások megérkeznek az udvarházba, és nem utolsósorban a falu életét nem zavarja veszekedés, béke, rend és nyugalom van. A helyi tolvajok, akik mindig is voltak, elnyerik büntetésüket, a faluba érkező vándorlók, szállást kereső mesterlegények valahol megalhatnak. Betömik a falu főutcájának gödreit, árkokat ásnak és tisztítanak a csapadékvíz elvezetésére, no és törődnek az árvákkal, elesettekkel is. Ezek mind a bíró és segítői, a későbbi esküdtek feladatai voltak, és akkor még sok mindent nem is említettem.

A bíró háza Kács településen (Herman Ottó Múzeum CC BY-NC-ND)

Az 1848-as jobbágyfelszabadítás, majd az 1867-es kiegyezés után a földesúr helyett az állam kérte számon a bírákon működésüket. Legelőször a járás beosztott szolgabírái, aztán választott főszolgabírája, ezután a vármegye alispánja, végül még helyben a megyékben 1876-tól működő közigazgatási bizottságok. Ezek végigjárása után mindenképpen releváns döntés született egy-egy ügyben. A kiegyezés utáni időszakra szilárdult meg a bírók választásának eljárása is. A járási főszolgabíró általában három jelöltet állított a faluban választásra jogosultak elé, akik közfelkiáltással választották meg három esztendőre legfontosabb elöljárójukat. Akinek legalább egy esztendeig hivatalában kellett maradnia, így követelte a becsület is. Ténykedését a lélekszám függvényében megválasztott 2-10 esküdt segítette, akik szintén a tekintélyes gazdák közül kerültek ki általában. A döntéseket, aktuális feladatokat a kisbíró közölte a faluval, miután hangos dobolással hívta fel a figyelmet magára. A bíró számoltatta el a mezőőrt és a baktert is, és általában ő volt a szociális ügyekkel foglalkozó helyi árvaszék elnöke. Hatalmának jelzésére sokszor faragott botot hordott.

Agócs Ferenc (1892-1971) Jánoshalma községi bírája volt 1938-1948 között (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Szorosan vett bírói, tehát igazságszolgáltatási jogköre a kiegyezés után már csak leginkább szabálysértésekre terjedt ki, de foglalkoznia kellett a falu tulajdonában lévő területekkel, sőt az erdő- és legelőtársulatok ügyeivel is. Mindezek mellett reprezentatív feladatai is voltak, fogadta a faluba érkező „potentátokat”, díszhelyen ült az esküvőkön, lakodalmakban és falusi mulatságokon. No és a templomban, példát mutatva hitbuzgóságból a közösségnek. S úgy általában, vigyázó szemeit a faluján tartotta, hogy ott az élet rendben menjen. Ő volt a falu feje arra a három esztendőre. Ha jól működött, újraválasztották.

Címlapkép: Sajóecseg mindenkori bírójának botja (Herman Ottó Múzeum CC -BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu