63

Malcolm Gladwell: Ismerős ismeretlenek

Könyvkritika

malcolm-gladwell-ismeros-ismeretlenek

Malcolm Gladwell neve szinte megkerülhetetlen azok számára, akik rendszeresen olvasnak tényirodalmat: elég sok könyvet írt, ezek közül jelentős számú az élvezhető munka, és magyar nyelven is jelent meg néhány a HVG Könyvek gondozásában. (2020 őszén a Gladwell-életmű 5 újabb, átdolgozott remeke lát napvilágot a kiadónál.)

Kevesen tudják róla, hogy a teljesítmény és a siker oly sokat emlegetett 10 ezer órás szabálya az ő nevéhez fűződik. Gladwell nem kevesebbet állít a Kivételesekben, mint hogy a tehetség kisebb szerepet játszik a sikerben, mint a szorgalom és az erőfeszítés. Ez talán közhely, mindannyian tudunk róla, viszont Gladwell továbbmegy, és a számok nyelvén is kifejezi azt a minimumot, ami a kiemelkedően teljesítő emberek penzuma. Állítja, hogy soha senki nem talált még példát arra, hogy egy világklasszis kevesebbet gyakorolt volna 10 ezer óránál. Ez napi 3 vagy heti 20 óra gyakorlást jelent 10 éven át.

Gladwell napjaink egyik legfelkapottabb tényírója, jó érzékkel választja meg történeteit, kiválóan bánik a szavakkal, tudja, hogyan kell megragadni az olvasók figyelmét. A befolyásolható, ne adjʼ Isten tájékozatlan, esetleg az empátiára képtelen olvasót gyakorlatilag az orránál fogva vezeti. Ünnepelt író, miközben a társadalomtudósok minden bizonnyal a nyakának ugranának „tudományos” módszerei miatt. Kritikusai gyakran vágják a fejéhez, hogy túlságosan sok általánosítás fedezhető fel a műveiben, gyakran fogalmaz meg téves értékítéleteket, és úgy von le következtetéseket, hogy nem vesz figyelembe minden körülményt. Durván hangzik, de félelmetesen jól manipulál, ellentmondásos gondolkodásmódja rendkívül provokatív. Harmadik könyvét olvasva is az volt az érzésem, hogy a hipotézisei ugyan helytállóak, de a bizonyítási módszere esetenként bornírt és szakmaiatlan. Mentségére legyen szólva, ő sem tartja magát tudósnak, sokkal inkább mesélőként határozza meg saját szerepét. Történetalapú megközelítésmódja rendkívül szórakoztató, amolyan „nem tudom letenni” kategória. Ezért (is) szeretjük Gladwellt.

Az Ismerős ismeretlenek lapjain is bátran áll bele a kifejezetten érzékeny témákba, és enged teret a poláris nézőpontok utólagos ütközésének. Emberi mivoltunkból adódóan belénk van kódolva, hogy transzparenciára számítunk a számunkra ismeretlen emberek viselkedésében, azonban az idegeneket nehéz kiismerni egyszeri (vagy akár rendszeres) találkozások alapján. És az az áldott jó lelkünk, az igazságba vetett hitünk gyakran tévútra terel bennünket, amikor egy ismeretlen ember jellemét kell megítélni. Nagyjából erről szól Gladwell jelen munkája, olyan érzékeny témákkal fűszerezve, mint a rasszizmus vagy a fiatalkorúak sérelmére elkövetett szexuális zaklatás, de a történelmi múltból is hoz egy-két jól ismert példát.

A szerző olyan kérdésekre keresi a választ az illusztrációs jelleggel beemelt történetek segítségével, hogy miért nem vesszük észre kommunikációink során, ha az előttünk álló ismeretlen az arcunkba hazudik? Továbbá, hogy néha miért ítéljük meg rosszabbul az olyan ismeretlent, akivel személyesen is találkoztunk már, mint az olyant, akivel még sosem? Véleményem szerint ez utóbbi kérdésfelvetés meglehetősen szerencsétlen, hiszen nem tudjuk meg, mit jelent számszerűsítve a „néha”, de azt sem tudjuk, hogy a felvetését mire alapozza: személyes észrevétel, vagy egy korábbi kutatás? A bizonyítás egy történelmi eseményt idéz, jelesül Neville Chamberlain brit miniszterelnök Hitlerrel történő személyes találkozásait, melyek során Chamberlain tévesen ítélte meg Hitler szavahihetőségét. A történet valóban szemléletes, a bizonyítás módszere azonban szegényes. Én úgy gondolom, hogy Gladwellnek nem is az a célja, hogy tudományosan megalapozott magyarázatokkal fejtse ki álláspontját, hiszen azon a ponton eltorzulna az egyénisége, inkább azért hoz sokat vitatott történeteket, hogy fokozza az olvasó érdeklődését, magas szinten tarthassa munkája élvezeti értékét.

Nem tartom ildomosnak véleményt megfogalmazni jelen keretek között a gladwelli világlátás mellett vagy ellenében, továbbá a műfaj terjedelmi sajátosságai miatt jelen kritikának nem célja a szerző érzékeny témákban tanúsított álláspontjának ismertetése és elemzése sem. Tény, hogy nemzetközi porondon erős visszhangja van a műnek, de ez talán normális abban az esetben, amikor érzékeny társadalmi problémákat feszeget a szerző, és burkoltan vagy nyíltan állást is foglal azok kapcsán. Arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa el az Ismerős ismeretleneket, mert Gladwellt olvasni jó, Gladwellt olvasni bölcs dolog.

Sánta Elemér
Forrás: olvasoterem.com

2020.07.27