Mindezt alig száz oldalba foglalni persze valóságos filmteoretikai harakiri, így figyelmeztetünk mindenkit! Írásunk lényegre törő, inkább csak rövid betekintés, mintsem tényleges mozitörténeti értékezés, ámde reméljük, kiváló alapanyaga lesz a későbbi elmélyülésnek.

Az expresszionizmus

A filmezés korai éveinek döntően francia és tengerentúli élharcosai után kissé meglepő, hogy az első teljes értékű filmes irányzat végül a húszas évek Németországában született meg. Ez lett a német expresszionizmus, amit nem lehet és nem is kell elvonatkoztatni az expresszionizmus mint művészi kifejezésmód más formáitól. Ebben a korban beszélhetünk irodalmi, vagy éppen képzőművészeti expresszionizmusról is, mégis az irányzat a filmgyártásra gyakorolta a legnagyobb hatást.

A filmes expresszionizmus az első világháború utáni Németországban talált követőkre, mikor is a kor uralkodó politikai tendenciáihoz mérten a patriarkális porosz hatalomgyakorlat integritásának csorbulása után a német nép először szembesült a 20. század kulturális pluralizmusával. Az expresszionista film a népies miszticizmus és háború után meghonosult progresszív művészetszemlélet szerelemgyermeke, melynek eszköztárában egyaránt fellelhetők a gótika és a modern ponyva elemei.

A korai expresszionizmus időszaka a húszas évek elejére tehető. Az ekkor készült filmek jellemzően az akár a késő középkorba is visszanyúló, népies legendákból merítenek, Paul Wegener Gólem születése (1920) például a 16. század Prágáját idézte meg. Szintén misztikus kérdéseket jár körbe a Nosferatu (1922) vagy a Caligari (1920) is, amit a műfaj talán legkiemelkedőbb alkotásaként tartanak számon.

Ősi miszticizmus és a modern kultúra látványos találkozása a Gólem születése (1920) című filmben

Az expresszionizmus végül Fritz Lang feltűnésével nyert új arculatot, aki az urbanizáció témájának beemelésével formálta át az irányzatot. Ezen alkotásai közé tartozik a három részt is megélt Dr. Mabuse-széria és az M – Egy város keresi a gyilkost (1931), ahol egy rettegett gyermekgyilkos szedi áldozatait egy rideg, lelketlen, a náci térnyerést előrevetítő német nagyvárosban.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Szintén egy elidegenült nagyváros a helyszíne a langi életmű legremekebb darabjának, a Metropolisnak (1927), amit a rendező elmondása szerint a korabeli New Yorkról mintázott. Az egyszerre futurisztikus, ugyanakkor a múltba révedő filmben a társadalom két részre szakad, az egyik gondtalanul él a fényűző metropolisz felszínén, míg a másik a föld alatt, egy életen át tartó munkával szolgálja ki őket. Ebben az utópisztikus mesében a rendező a legősibb félelmeinkhez visszanyúlva próbálja megérteni a jövőt, az urbanizmus és a kapitalizmus általi elidegenülést prognosztizálva. Elnézve napjaink társadalmát Lang jóslata pedig aligha lehetne helytállóbb.

Az életet teremtő tudomány a német expresszionizmus visszatérő témája – Metropolis (1927)

A legfontosabbak…

Caligari (1920)

Gólem születése (1920)

Nosferatu (1922)

Metropolis (1927)

M – Egy város keresi a gyilkost (1931)

Németh Kornél
Forrás: hetediksor.hu

A film rövid története című sorozat korábbi részei:
1. rész ‒ Kezdetek
2. rész ‒ A narratíva megjelenése
3. rész ‒ A burleszk