A római villák a szabadidő eltöltésének színterei voltak, ahol az újkori szalonokhoz hasonlóan filozófiáról, művészetekről, politikáról folytattak beszélgetéseket – és persze szórakoztak, lakomáztak is. Villát építtetett például Horatius és Cicero, Lucullus és Caesar is. Az uralkodók villáit elképesztő luxus jellemezte: gondosan tervezett kertek, növény és állatritkaságok, szökőkutak, tavak, vízesések, szoborparkok, árkádsorok, padlófűtés és fürdők gondoskodtak a kényelemről.

A képen látható mozaik Hadrianus császár i. sz. 120 körül Tiburban (mai nevén Tivoliban), a Róma kapui előtt építtetett „palotavárosból” származik. Itt már nem csak egy villáról, hanem egy egész épületkomplexumról beszélhetünk, amit mesteri bravúrral alkottak meg. A nagy műveltségű, építészetet kedvelő és sokat utazó uralkodó a birodalom különböző részein látott nevezetességeket kívánta sajátosan átformált alakban együttesbe foglalni. A hatalmas parkban a lakóépületek mellett lazán csoportosítva bazilika, színház, kör alaprajzú tengeri színház, nimfeumok (nimfaszentélyek), könyvtár, az athéni filozófusok Tarka csarnokát idéző sétacsarnok és más épületek tartoztak hozzá.

A fotón látható padlómozaik egy triclinium, azaz ebédlőterem padlóját díszítette. A kép témája kentaurok küzdelme vadállatokkal. Egy oroszlán már a földön fekszik súlyos sérüléssel. A kép középpontjában ágaskodó kentaur egy követ emel feje fölé, amivel egy tigrisre készül lesújtani. Ugyan a földön heverő társát készül megmenteni, de nem téveszti szem elől a bal oldali sziklán álló, ugrásra kész párducot sem. Alakja erőt és elszántságot sugall – a túlerő ellenére bízunk győzelmében. A részletgazdag mű mesteri alkotás: a feszültségteli kompozíció, a perspektivikus látásmód és a színharmónia arra utal, hogy nagy valószínűséggel létezett egy korábbi, alaposan kimunkált kép, amit a mozaik készítője reprodukált (lemásolt).

A mozaik legtalányosabb alakja a bal alsó sarokban elnyúló, súlyosan sérült kentaur, akinek felsőteste – jól látható módon – egy nőé. A kentaurok nőként való ábrázolása egyáltalán nem volt bevett dolog. Az időszámításunk előtti ötödik században élt görög művész, Zeuxisz festett először női kentaurt. Felmerülhet a nézőben a gondolat, hogy talán az ő egyik elveszett képének másolata díszíti az ebédlő padlóját. Nem ritka ugyanis, hogy a görög műalkotás eredetije megsemmisült, s csak a pompakedvelő rómaiaknak köszönhető, hogy legalább egy utánzat fennmaradt.

Ha ezt a remekművet valaha is szeretnék személyesen megnézni, akkor nem Rómába, hanem Berlinbe, ott is a Pergamonmúzeumba kell jegyet váltaniuk. De ez már egy másik történet.

Berente Erika

Felhasznált irodalom: Michael Siebler: Római művészet. Köln - Budapest: Taschen Verlag - Vince K., 2009.; romaikor.hu

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.