Daniel McEvoy egy leszerelt katona, aki részt vett néhány katonai bevetésen Libanonban, ám jelenleg egy lepattant kaszinó kidobóembere. Főhősünk érzelmeket táplál kedvenc pincérlányával szemben, talán ez az oka annak, hogy egyik este határozott módon teszi ki egy Faber nevezetű ügyvédnek a szűrét a helyiségből, mivel az vétett a ház szabályai ellen, és megnyalta Connie fenekét. Az eset jelentéktelennek tűnhet, ám a későbbiekben fontos szerepe lesz.

A cselekmény akkor kezd igazán kibontakozni, amikor Dan ellátogat orvosához, Zeb Kronskihoz (annyit előrebocsáthatunk, hogy ez a megbízhatatlan személy az okozója az egész kalamajkának), ám helyette Ír Mike (a helyi gengszterfőnök) egyik emberét találja a rendelőben. Leszerelése óta először kénytelen emberi életet kioltani, nem is akármilyen módon: házkulccsal szúrja nyakon az imposztort. Eközben holtan találják Connie-t a kaszinó parkolójában; az első számú gyanúsított nem más, mint Dan.

A regény erénye nem a történet, hanem a stílusa. Colfer aduja ebben a könyvben a humor, amely iróniával társítva kiváló receptnek bizonyul a remek szórakoztatáshoz. A legemlékezetesebb jelenet talán az, amikor egy rottweilert sikerül élő fegyverré változtatnia, hogy aztán felhasználja drogbegyűjtő akciója során. „Megcsavarom a rottweiler golyóit, hadd legyen neki jó, na meg hogy még jobban feldühítsem, aztán teljes erőbedobással felemelem és áthajítom a kerítésen. Eredj Bonzo, sugallom a kutyának. Adj nekik.”

Colfer főhőse egy középkorú, magas, izmos háborús veterán, aki folyton kötött sapkát hord, mivel nemrég hajbeültetésen esett át. Katonai múltja előnyt jelent a közelharcban, szorult helyzetben könnyedén feltalálja magát. Kiváló ismerője a fegyvereknek, összeszerelésüknél azonban akad egy kis gondja: „…tény, hogy sohasem volt az erősségem a bekötött szemű összeszerelés. Általában egy órába telt, és a végén ott álltam egy posztmodern műtárggyal a kezemben, ami kellő megvilágításban igazán dögösnek látszott, de lőni azt nem lehetett vele.” A kemény külső mögött érző szív dobog, Dan mindig kész segíteni a rászorulókon, főként, ha az illető a gyengébbik nem képviselője. Gyakran filozofál, öniróniát gyakorol. Zeb szelleme társként szegődik melléje a történet során, akivel megtárgyal minden fontos részletet. Néha csak az okoz gondot, hogy Dan hangosan is kifecsegi a részleteket, ami egy gengszterrel való szembesülés során nem előnyös.

Néhány mellékszereplő is megnyerő figurának bizonyul: Ronnie Deacon rendőrnő nem tudja eldönteni, hogy letartóztassa-e Dant, vagy inkább együttműködjön vele. Ír Mike, a helyi maffiavezér, az ír keresztapa kemény fickónak tűnik, de kevésbé bölcs beköpései miatt hiteltelenné válik. Zeb Kronski, a plasztikai sebész igazi túlélő: csodával határos módon menekül meg minden szorult helyzetből, annak ellenére, hogy ő a zűrzavar okozója.

A Meglőve könnyed olvasmány, a parodisztikus beszédmód arra ösztökéli az olvasót, hogy egyhuzamban elolvassa azt. A könyv nyelvezetére a szleng jellemző, a fordítás minősége Bori Erzsébet munkásságát dicséri.

Eoin Colfer könyvének olvasása közben már a jövőbe tekintettem, elképzeltem a filmes változatát is: színészként Jason Statham alakja ugrott be, míg a rendezői székben Guy Ritchie-t tudom vizionálni. Noha nem minden esetben számít jó előjelnek, ha egy könyvet már az előlapján agyondicsértetnek egy ismert szerzővel, Harlan Coben mégis fején találja a szöget: „Imádtam a hangvételt, a sötét utcákat, a történetet. Fergeteges regény.” A puhakötésű, domború mintázattal ellátott könyv a Gabó Kiadó jóvoltából kerülhetett magyar fordításban a könyvpiacra.

Demsa Róbert-M.
Forrás: olvasoterem.com