Talán nincs olyan ember a világon, aki ne szeretné ezt az édességet, Gombóc Artúrt idézve: „A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon.” Bármilyen alkalomkor lehet ajándék a csokoládé: szülinapra, névnapra, anyák napjára, és a sort a végtelenségig lehetne folytatni.

A csokoládé alapanyaga a kakaóbab: a „barna arany” különleges formájú örökzöld fán terem, orchideára emlékeztető rózsaszínű a virága és uborka alakú a termése. Őshazája Dél-Amerika, az Amazonas folyó őserdői. Vándorló indián törzsekkel jutott Mexikóba. A maják kezdték el termeszteni, később az őket leigázó aztékok használták vallási szertartásaikhoz. Az aztékok ősi legendája szerint az istenek eledelét, a kakaót és a kukoricalisztet a Tollas Kígyóistentől, Quetzalcoatl-től kapták. A kakaóbab egykor fizetési eszközként is szolgált. Ma a világ legnagyobb kakaótermesztője Elefántcsontpart.

A csokoládét először italként, talán a forró csoki őseként fogyasztották. A megpörkölt, héjától megtisztított kakaóbabot megőrölték, puha tésztává gyúrták, hideg vízzel habosra keverték, és fűszerekkel ízesítették. A spanyolok forró vízzel készítették, vaníliával, fahéjjal vagy szegfűszeggel tették elviselhetőbbé. Később cukorral édesítették. Nem csoda, hogy a spanyol hódítók is megízlelték az aztékok „cacahuatl”-ból, azaz kakaóbabból készített „xocolatl” (keserűvíz) nevű ősi italát, és így indult hódító útjára Európába. Mint általában minden édesség és finomság, Franciaországban is nagy kedvencnek számított. Pályafutását gyógyszerként kezdte, patikusok készítették el, és frissítő, erősítő szerként ajánlották. Reggeli és társasági italként XIV. Lajos udvarában talált igazi otthonra. XV. Lajos kedvesei, Madam de Pompadour és Madame du Barry a csokoládé vágyfokozó hatásának különleges szerepet tulajdonítottak.

Conrad Johannes van Houten 1828-ban kakaósajtoló gépe segítségével a kakaóbabból ki tudta vonni a vajtartalmat, így szétválasztotta a kakaóvajat és a kakaómasszát, ez utóbbit pedig porrá őrölte. A kakaósajtoló géppel tökéletes, szilárd csokoládé készülhetett. Az első csokoládégyárat a bristoli Fry cég alapította 1728-ban, de csak 1847-ben kezdett el táblás csokoládét gyártani. Bonbont Plessis Praslin francia herceg szakács-cukrásza készített először a 17. században a regensburgi birodalmi gyűlés résztvevőinek. Cukrozott mandulát mártott csokoládéba, ez lett aztán a praliné. A pralinék és trüffelek még mindig kézzel készülnek, és gyakran ismeretlen nevű kis falvak csokoládémanufaktúráiból kerülnek a világ legkülönbözőbb pontjaira.

1875-ben Henri Nestlé és Daniel Peter összeházasította a csokoládét a tejporral: megszületett a tejcsokoládé. Négy évvel később Rodolphe Lindt bevezette a konsírozás műveletét, ezzel a csokoládé krémessé vált. Így alakult át a folyékony kakaóital szilárd csokoládévá. Magyarországon Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester 1868-ban hozta létre csokoládégyárát Pesten. Gerbaud Emil 1886-ban alapította meg csokoládégyárát, amely elsősorban bonbonokat gyártott. Ő találta fel a konyakos meggyet.

A legkiválóbb és legkülönlegesebb csokoládék főleg Criollo, Trinitario és Nacional kakaóból készülnek. Napjainkban hódítanak a kézműves csokik, Magyarországon is egyre több ilyen manufaktúra alakul, és egyre több érmet szereznek a világversenyeken. 2019-ben az International Chocolate Awards-on a chocoMe (tulajdonosa Mészáros Gábor) 11 elismerést szerzett kézműves csokoládéival.

Nem csak az íze miatt imádjuk fogyasztani a csokoládét: mivel boldogsághormont szabadít fel bennünk, a kilókkal ellentétben roppant módon javítja közérzetünket is. Így – Csukás István mesehőse után szabadon – teljes mindegy, hogy golyó, kocka, tábla vagy szelet, népszerűsége továbbra sem múlik.

Nagy Mária

Forrás: bonbonetti.hu, folyoiratok.oh.gov.hu

A képek a flickr.com gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép.