A fiatal énekes, dalszerző és színésznő Jocelyn Eve Stoker amúgy 1987 áprilisában született az angliai kikötőváros Doverben négy testvér közül harmadikként, gyerekkorát pedig egy Ashill nevű aprócska faluban töltötte. Első nyilvános fellépésére az Uffculme középiskolában került sor, ahol Jackie Wilson 1957-es dalát, a Reet Petite-t adta elő. 16 évesen, diszlexiája miatt hagyta ott az iskolát, „nem pedig azért, mert hülye voltam. Inkább vagyok művészi, mint akadémikus típus.” Joss az 1960-as és 1970-es évek soul és R&B zenéin nőtt fel, így hasonlóan érzelmes stílust fejlesztett ki magának az általa preferált soul, R&B, blues, jazz és rock műfajaiban.

A köztudatba a már említett 2003-as debütáló albumával, a többszörös platinalemezzé vált The Soul Sessions-szel robbant be, amelyet aztán a szintén platinahalmozó Mind Body & Soul követett 2004-ben. Mindkét lemez Grammy-díj jelölést és egyéb díjakat vont maga után, ráadásul ő lett a legfiatalabb brit énekesnő, aki bemutatkozó albumával a UK Album Chart csúcsára jutott. Harmadik nagylemeze 2007 márciusában jelent meg Introducing Joss Stone címmel, újabb csúcsokat döntve meg általa. A következő lemezre aztán 2 és fél évet kellett várni (2009 október), a Colour Me Free! szintén TOP 10-es korongnak bizonyult, ahogyan a sorban ötödik LP1 is (2011 július).

A The Soul Sessions Volume 2 a hatodik stúdióalbumaként jelent meg Európában 2012 nyarán. A korong producerei az első The Soul Sessions-höz hasonlóan a miami-i soul énekes Betty Wright és az S-Curve Records ügyvezetője, Steve Greenberg voltak, amelyről maga Joss így beszélt: „Nagyon élveztem a felvételi munkákat, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Annak is örülök, hogy újra Steve-vel és az S-Curve csapatával dolgozhattam együtt. Egy csomó nagyszerű dal van a lemezen, amelyeket fantasztikus társakkal rögzíthettem. Remélem, a közönségnek is tetszeni fognak!” A lemez felvételei New York-ban és Nashville-ben készültek olyan vendégművészek közreműködésével, mint például Ernie Isley, Delbert McClinton vagy a soulénekes Betty Wright. A lemezen hallható 11 dal között megtalálható a (For Godʼs Sake) Give More Power To The People, a The Love We Had és a The High Road újragondolt változata, az I Got the Blues című nyitódal pedig Mick Jagger és Keith Richards közös szerzeménye.

Az album 11 számot tartalmaz az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek soul-dalaiból Joss Stone cover-verziójában. A lemez a UK Album Chartson a 6. helyen debütált, és könnyen a TOP 10 közé verekedte magát az Egyesült Államokban és Európában is. Az énekesnő a fél évszázaddal ezelőtti R&B-hangulatot próbálta meg újrateremteni rajta erős, őszinte és ízléses visszatéréssel, s bár a kritikusokat némileg megosztotta a teljesítménye, összességében sikeres visszatérést valósított meg pályafutásának kezdeti beállítódásához.

Joss Stone eddigi karrierje során jóval több mint 10 millió eladott albummal és számos női előadói rekorddal büszkélkedhet, két Brit Awards-ot és egy Grammy-díjat nyert (öt jelölésből). Mindemellett színésznőként is ismert: 2006-os debütálása a fantasy-kaland Eragonban volt, a 2009-es Tudorok című sorozatban pedig ő alakította Anne of Cleves karakterét. Legutóbb 2018-ban szerepelt a Tomorrow című filmdrámában, valamint az Empire című zenés tévészériában.

Szilvási Krisztián

Forrás: wikipedia.org