Jönköping a Vättern-tó déli partján, a Nissan és a Lagan folyó kereszteződésénél helyezkedik el, kedvező fekvése miatt sok éve Svédország egyik fontos kereskedelmi központja, az ország kilencedik legnagyobb városa 100 ezer lakossal. A Match Museum Jönköping első gyufagyárának 1848-ból származó, csodálatos, fából készült egykori épületében kapott helyet. A múzeumban szinte megelevenedik a történelem, kiállításaiban olyan emberekkel és gépekkel találkozhatunk, akik és amelyek tulajdonképpen felépítették a helyi gyufaipart, és világszintű vállalattá fejlesztették azt. A Jönköpingi Önkormányzat tulajdonában és üzemeltetésében álló intézmény történeti gyűjteményén túl az egész család részére kínál szórakoztató feladatokat, mint például elrejtett, óriási gyufásskatulyák utáni „vadászat” vagy gyufa-sapkák készítése. Különböző gyufásdobozok és -címkék százai tekinthetők meg, az ajándékboltból pedig rengeteg féle dobozt, könyvet és más apróságot vihetünk magunkkal emlékül.

Svédországot és benne Jönköpinget a biztonsági gyufa gyártása rajzolta fel a világtérképre, amelynek története rengeteg fordulattal és érdekes személyiségekkel szinte kínálja magát az elmesélésre. A város ma már nemcsak a gyufagyárak csomópontja, hanem a múzeumnak köszönhetően egy csodálatos hagyomány életben tartója is. 1844-45-ben a Johan és Carl Lundström nevű testvérpár kezdte meg a gyufagyártást az akkor még csupán 4500 lakosú Jönköpingben. Eleinte foszfort használtak, majd 1853-ban kezdték el a biztonsági gyufák gyártását Gustav Erik Pasch kémikus találmánya alapján. Két évvel később már a párizsi világkiállításon szerepeltek sikerrel termékükkel. Bernhard Hay 1835-ben könyvelőként került a gyárba, hogy 10 évvel később már az igazgatói széket foglalja el. Három évtizedes irányítása alatt a Jönköpings Tändsticksfabrik kibővült, piacvezető pozíciót szerzett, és az egyik legnagyobb vállalattá fejlődött Svédországban, amely óriási jelentőséggel bírt a régió számára. Fénykorában nagyjából összesen kétezren dolgoztak itt (azokkal együtt, akik otthon ültek, és töltötték a dobozokat).

Az első évtizedekben a legtöbb munkást nők és gyerekek tették ki, akik nagyjából ugyanazon feltételekkel dolgoztak ott, mint a felnőttek: napi 11-12 órát, heti 6 napot, viszont a nők a fizetés 2/3-áért, a gyerekek az 1/3-áért. Egy képzett munkavállaló nagyjából 5000 dobozt töltött meg 10 óra alatt. A gyártás folyamatának minden lépését kézzel végezték egészségtelen körülmények között, amelyek súlyos betegségekhez (mérgezések), balesetekhez és korai halálhoz vezettek. Az 1870-es években aztán megjelentek az első gépek: megkönnyítették ugyan a munkát, viszont a kevesebb emberi munkaerő-szükséglet miatt sok gyerek feleslegessé vált a termelés szempontjából. 1892-ben Alexander Lagerman mérnök és feltaláló megalkotott egy komplett gépet, amely öt másikat helyettesített a gyufagyártásban, és óránként 200 ezer gyufa előállítására volt képes. Ennek eredményeként sok alkalmazott munkanélkülivé vált. 1900-ban a gyár munkásai szakszervezetbe tömörültek. 1917 után Ivar Kreuger egyesítette az összes svéd gyufagyárat, egyetlen társaságot hozott létre belőlük, a STAB-ot, amely 1930 körül, hatalma csúcsán a világ gyufagyártásának közel 70%-át birtokolta. A nagy világválságot azonban ez a hatalmas birodalom sem élhette túl, Kreuger pedig (állítólag) öngyilkos lett. A részvények értéktelenné váltak, a mamut-konzorcium számos társasága csődbe ment, sok svéd gyufagyárat kellett végleg bezárni.

Az évtizedek múltával aztán egyre kevesebb tevékenységhez volt szükség gyufára, a kereslet fokozatos csökkenése miatt újabb gyárakat kellett megszüntetni. Mára a 170 üzemből mindössze kettő gyufagyár maradt életben Svédországban, rajtuk kívül pedig csak néhány kisebb versenytársuk akad egész Európában. A Swedish Match azonban rendelkezik üzemekkel Brazíliában is, ahol a piac összességében nagyobb, mint egész Európában. Így a társaság napjainkban is a világ legjelentősebb gyufagyártója évi 950 millió dobozzal, amit 80 országban értékesítenek. A svéd gyufákat ma már kizárólag nyárfából készítik, főként az ország déli és középső részén vannak ilyen erdőségek, amelyeket importra is telepítenek (Finnország, Oroszország, balti államok). 3,2 méteres rönkök érkeznek be a gyárba, amelyek mindegyikéből nagyjából 370 ezer gyufát lehet készíteni. Egy modern gép napi 40 millió gyufa gyártására képes, a svéd ipar pedig körülbelül összesen 5 millió doboz gyufát állít elő naponta (ami 250 millió gyufaszálat jelent)! Ez akkora mennyiség, hogyha egymásra pakolnánk az egy perc alatt elkészülő gyufásskatulyákat, magasabb lenne, mint a párizsi Eiffel-torony. A Svédországban ma előállított gyufáknak csupán a 3%-a készül a hazai piacra, a többi mind exportra megy. A világ egy évnyi összes gyufaszükséglete pedig meghaladja a hatezer-milliárd szálat. Ha ebből a felfoghatatlan mennyiségből a földre fektetve egy vonalat képeznénk, körülbelül 260 millió kilométer hosszú sort kapnánk (eljutnánk vele a Napig és majdnem teljesen vissza). A világon pedig másodpercenként 190 ezer gyufa lángja villan fel.

A svéd gyufák csomagolását eredetileg csak gyári bélyegzővel látták el, ám az idő múlásával a címkék egyre dekoratívabbá váltak. Kezdetben a bejegyzett védjegyek még ismeretlen fogalom voltak, ám az iparosodás kiteljesedésével, a márkák megjelenésével lassan elterjedt a reklám fogalma és jelentősége, az imázs- és szövegmárkák is bevezetésre kerültek, mindezeknek pedig szinte kínálták magukat a gyufásskatulyák felületei. Az évek során Svédország mintegy 9000 különféle címkét gyártott exportra, valamint továbbiakat a hazai piac számára.

A jönköpingi Match Museum tehát a gyufagyártás svéd történelmét fogja össze, alapkiállításainak célja az egyes emberek sorsainak ábrázolása a gyufagyárban. A rögtön a bejáratnál található tárlat arról szól, a Lundström testvérek miként alapították a jönköpingi gyufagyárat, hogyan gyártották őket, és hogyan sikerült olyan olcsóvá tenni, hogy mindenki megfizethesse – így vált aztán Jönköping a világ gyufafővárosává. A következő kiállítás Lena Törnqvist sorsát követi végig, a gyár azon alkalmazottainak egyikét, akit a foszforral végzett munka okozta foszfor-nekrózis betegsége sújtott. Ezután külön gyűjtemény szól a gyufák kézzel, egyszerű szerszámokkal történő készítéséről. A korai iparnak ebben az érájában a gyártás bizonyos szakaszait gyakran otthon végezték (pl. gyufásdobozok hajtogatása). A földszint utolsó kiállítási egységeként pedig a mérnök-feltaláló Alexander Lagerman ötletes tervei láthatók, amelyek nagyban hozzájárultak a gyufaipar fejlődéséhez.

A második emeleten a könyvelőként kezdő, majd az évek alatt igazgatóvá váló Bernard Hay története követhető nyomon, aki felismerte a fogyasztók bizalmának jelentőségét, és tett is érte a következetes és magas minőség, valamint a rögzített árak révén. A következő kiállítás a gyufásskatulyák litográfiai elemekkel végzett nyomtatásáról szól: ebben a korszakban egyre fontosabbá váltak a képek, a különféle címkeminták már sikeres értékesítési trükköket is tartalmaztak. Ezután Batsman Wahlbom munkássága következik, aki a gyufafejek alkotóelemeinek összetételéért volt felelős. Végül pedig Ivar Kreuger, a „gyufakirály” izgalmas életét ismerhetjük meg, akinek 1932-es (máig tisztázatlan) halála megrázta az egész gyufavilágot.

A jönköpingi Match Museum tehát átfogóan mutatja be a civilizációs ipar azon szeletét, amelynek produktumára egykor gyakorlatilag az egész világnak szüksége volt, és amelyben a svédek monopol helyzetüknek köszönhetően máig az élen állnak.

Köszönet Lisa Lundqvistnek, a Jönköpings Tändsticksmuseet / Fågelmuseet etnológus-múzeumpedagógus munkatársának a guide book és a képek rendelkezésre bocsátásáért!

Szilvási Krisztián
Fotók: Mons Annér (3. és 6-9. kép)

Fotógaléria: Match Museum (Jönköping, Svédország)

9 kép

 

Forrás: matchmuseum.jonkoping.se, jkpg.com, en.wikipedia.org

A képek a Wikimedia Commons és a flickr.com gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 4. kép; 5. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Museum of Automotive History (Salamanca, Spanyolország)
2. rész: Viking Ship Museum (Roskilde, Dánia)
3. rész: The Museum of Communication (Bern, Svájc)