A Tower Bridge London északi és déli felét köti össze, a város egyik legnépszerűbb látványosságának számít. Építése előtt csak egyetlen híd, a régi London Bridge ívelt át a Temzén. Ahogy fejlődött a város, nőtt a lakosság, ez már kevésnek bizonyult. Újabb hidakkal kötötték össze a folyó két partját, melyek a London Bridge-től nyugatra találhatók, hiszen ettől keletre a kikötő terült el. E városrész lakói viszont csak hatalmas kerülővel tudtak átjutni a folyón. 1831-ben az első híd helyére is új, széles vízi átkelő került. London vezetése 1876-ban pályázatot írt ki egy új híd megépítésére, azzal a feltétellel, hogy ne akadályozza a nagyobb vitorlás hajók közlekedését, a magasabb hajók is elférjenek alatta, ugyanakkor a felhajtók sem lehetnek meredekek a lovaskocsik miatt. Ezeket a kéréseket csak felnyitható híddal lehetett teljesíteni. Félszáz pályaművet nyújtottak be, ezek közül 1884 októberében választották ki a városi főépítész, Horace Jones és John Wolfe Barry mérnök közös tervét.

A Temzén átívelő legalsó, egyben legkeletibb híd építését 1886-ban kezdték el, melynek alapkövét Eduárd walesi herceg (a későbbi király) tette le. Horace Jones azonban hamarosan meghalt, ezért helyette George D. Stevenson vette át a feladatot. A tervekben szereplő egyszerűbb téglahomlokzatot megváltoztatta viktoriánus gótikus stílusúra, amely jobban illeszkedik a környezetbe. A gótikus jellegű tornyok a régi, házakkal beépített hidakat idézik, vörösesbarna kőtömegüket fehér ablakkeretek, tornyocskák és erkélyek díszítik. A parti építmények várszerűek, hatalmas boltív alatt hajthatnak fel a járművek a hídra, a szélső nyílások pedig háromcsuklós rácsos tartón függnek. Az építkezés nyolc éven át tartott, a csodálatos alkotás elkészülte 432 munkásnak és öt fővállalkozónak köszönhető, akik heti 56 órás munkaidőben dolgoztak.

A Tower híd megépítése (akkori árakon) 1,2 millió fontba került. 12 ezer tonna acélt használtak fel a vázhoz, ezt kelta gránittal és portlandi kővel körbeépítették, ettől alakult ki a híd jellegzetes stílusa, mely teljesen harmonizál a közeli Towerrel. Úgy építették meg, hogy a normális szélnyomás ötszörösének is ellenálljon, többszörösen túlbiztosították. A kettős szerkezetű Tower Bridge teljes hossza 244 méter, a tornyok közötti csapóhidat rejtő ív 61 méteres, a két szélső függőhíd egyenként 82 méter hosszú. A folyómederbe ágyazott két pillér viseli a híd 11 ezer tonnás acélvázának terhét. A hivatalos megnyitóra 1894. június 30-án került sor, Eduárd walesi herceg és felesége, dániai Alexandra avatták fel. A herceg a híd avatásakor elmondott beszédében büszkén hangoztatta a kifejezéseket: „technikai diadal”, „az angol nagyság új kifejeződése”.

A csapóhíd mozgató szerkezetét William Armstrong alkotta meg, egy felnyitás nagyjából egy percig tart, és a hidraulikus emelő legfeljebb 86 fokos dőlésszögűre tudja megemelni az utat. A billenő elemek ellensúlyait a pillérekben rejtették el. A csapóhíd biztonságos nyitására mindig odafigyeltek, súlyos baleset sohasem történt, de kisebb problémák azért előfordultak. 1952 decemberében egy emeletes busz a híd közepén járt, amikor a szerkezet emelkedni kezdett, de a sofőr egy pillanat alatt döntött, gyorsított, és sikerült átugratni a híd másik felére. Az utasok megúszták könnyebb sérülésekkel, a sofőrt bátorságáért pénzjutalommal és szabadnappal jutalmazták, a biztonsági szabályokat pedig megszigorították. 1997 májusában egy – az áthaladásra pontosan érkező – hajónak nyitották fel a hidat, viszont ezzel kettészakították a Tony Blair miniszterelnök társaságában érkező Bill Clinton amerikai elnök gépkocsikíséretét. A folyami forgalom napjainkban is elsőbbséget élvez a közúti forgalommal szemben. Az előírás szerint a nagy hajóknak 24 órával korábban kell jelezniük áthaladási szándékukat, a felnyitás – amelyet 2000 óta számítógép vezérel – számukra ingyenes. Ezek időpontjairól a híd honlapján lehet tájékozódni.

A középső nyílás egyenként 1000 tonnás felnyitható szárnyainak hidraulikus szerkezetét 1976-ig gőzgép mozgatta, akkor villanymotorra cserélték. A hídszárnyak nyitását az áthaladó hajók méretéhez igazították, de amikor az uralkodó hajózott el alatta, akkor teljesen kitárták. Régebben naponta többször felnyitották, de napjainkban a folyami forgalom kisebb. Ma már a nagy tengerjárók nem jönnek fel a londoni belvárosig, ezért csak ritkán, általában hetente kétszer látható nyitva. A Tower híd jelenleg is nagy forgalmat bonyolít: naponta 40 ezren közlekednek rajta, a járműveken kívül gyalogosok, motorosok és kerékpárosok is. A híd útpályája 10,5 méter, a járdák 3,75 méter szélesek. Az állagmegóvás érdekében legfeljebb 18 tonnás járművek, 32 km/órás sebességgel haladva vehetik igénybe, és megbüntetik a szabálytalankodókat.

A híd tornyai az alapoktól mérve közel 90 méteresek, a víz feletti részük 60 méter. Különlegessége a két tornyot mintegy 44 méter magasságban összekötő gyalogátkelő, melyen akkor is lehet közlekedni, ha a hidat felnyitják. Ide csak lépcsőn juthat fel az ember, így eleinte nem volt rá nagy igény, ezért 1910-ben lezárták, mert rövid idő alatt öngyilkosjelöltek, prostituáltak és zsebesek vették birtokba. A gyaloghidakat évtizedekig zárva tartották, ma újra végig lehet menni rajtuk. Liften vagy lépcsőn tudunk feljutni, innen pompás kilátás nyílik a városra. A turisták gyönyörködhetnek a fantasztikus panorámában, és ha nincs tériszonya az embernek, akkor alánézhet az üvegpadlón át a hídon áthaladó járművekre. A híd felső, gyalogos szintjén található üvegpadló 11,5 méter hosszú és 1,8 méter széles. Ez az üvegpadló jelenti a legnagyobb változást azóta, hogy a kiállítási területet 1982-ben megnyitották.

Az 1940-es években felmerült, hogy a híd gótikus külsejét modern üvegburkolatra cseréljék, de ez szerencsére nem valósult meg. Az eredetileg csokoládébarna színét 1977-ben, II. Erzsébet uralkodásának 25. évfordulója alkalmából piros-fehér-kék színűre festették. A hidat 1982-ben műemlékké nyilvánították, ekkor nyílt meg a Tower Bridge történetéről szóló állandó kiállítás, melyet évente félmillióan tekintenek meg. Az északi toronyban található kiállításon jobban megismerhetjük az építkezést, az avatóünnepséget és a billenőszerkezet működését is. A hidat 2008 és 2012 között négymillió fontos költséggel felújították, 2016-ban is kisebb karbantartást végeztek rajta. A 2012-es londoni olimpia idején ötkarikás emblémával díszítették.

A Tower Bridge kiállta az idő próbáját, ma is működik, London egyik legnépszerűbb jelképe. Érdekesség, hogy Vásárhelyi Pál 1838-ban hasonló szerkezetet javasolt a Lánchíd helyére.

Sulyok Attiláné

Források: mult-kor.hu, fidelio.hu, erdekesvilag.hu, jakd.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép.