Tízéves korában egy egyesült államokbeli táborozás során vonzotta be őt a búvárkodás. A táborba édesapja küldte azzal a céllal, hogy elsajátítsa a lovaglás csínját-bínját, ő azonban inkább a tengerrel ismerkedett. Eleven gyerekként nem igazán foglalkoztatta a tanulás, csaknem húszéves volt, amikor végre leérettségizett. Sok minden érdekelte: a filmművészet, az orvostudomány, a repülés, a tengerészet – végül utóbbi, a haditengerészet győzött. 1930-ban kezdte meg ebbéli tanulmányait.

1936-ban Toulon partjainál kalandéhsége a tengerbe csábította, és amit akkor a búvárszemüvegen át látott, megbabonázta, így örökre eljegyezte magát a nagy kékséggel. Az év szeptemberében majdnem végzetes autóbalesetet szenvedett: hét helyen eltörtek a csontjai, a tüdeje átfúródott, a jobb keze megbénult. Sokáig tartott a rehabilitációja, ezalatt rendszeresen úszott.

A második világháborúban a hadiflottánál szolgált, 1946-tól mélytengeri kutatásokkal foglalkozott. Mindig érdekelte, hogy milyen módon hosszabbítható meg a víz alatti tartózkodás, így fejlesztésbe kezdett. Egy francia mérnök, Emile Gagnan segítségével megalkották az első könnyűbúvár készüléket, ez hosszabb víz alatti tartózkodást és szabadabb mozgást tett lehetővé, valamint filmezésre is alkalmas volt. Ennek segítségével Cousteau forgatott először víz alatt filmet.

1948-ban Tunézia partjainál felfedezett egy római hajóroncsot, amelyet a világon elsőként filmen is dokumentáltak. Egy évvel később elhagyta a haditengerészetet, és létrehozta a Francia Oceanográfiai Mozgalmat. 1950-ben egy régi aknakereső hajóból alkotta meg kutatóhajóját, a Calypsót, amely később fogalommá vált. Egyben tengeri laboratórium is volt, ezzel a hajóval szelte az óceánokat és kutatta a tengerek mélyét, jellegzetes piros sapkája gyakran feltűnt.

1973-ban két fiával és Frederick Hymannal megalapította a Cousteau Társaságot. Lelkes környezetvédő volt, számos elsüllyedt hajót tárt fel, például a Kükládok partjainál elmerült Britannic óceánjárót, amely a Titanic testvérhajója volt. Tengeri kutatásairól készült filmjein sok nemzedék nőtt fel, hajója mellett Cousteau kapitány neve is fogalommá vált.

Összesen több mint 50 könyvet írt, és több mint 115 televíziós filmet készített. Az 1953-ban megjelent A csend világa című könyvében elsőként írta le a delfinek ultrahangos tájékozódási képességét. Louis Malle látványos filmet készített belőle, amely 1956-ban elnyerte a cannes-i filmfesztivál Arany Pálma-díját, majd a dokumentumfilm kategóriában az Oscar-díjat. 1960-ban Az aranyhal, 1965-ben A napfény nélküli világ kapott Oscart. A tenger titkai sorozata több mint egy évtizeden át szerepelt a világ vezető tévéállomásainak műsorán.

Cousteau kapitány több kitüntetést kapott életében: 1972-ben Francia Becsületrendet, 1985-ben pedig az amerikai Elnöki Szabadság-érdemrenddel tüntették ki. 1991-ben, amikor egy ökológiai expedíció során végighajózta a Dunát, Budapesten is látogatást tett. 1996-ban a Calypso ütközés következtében egy szingapúri kikötőben elsüllyedt, kiemelték a vízből, és még sikerült hazavontatni Franciaországba.

Jacques-Yves Cousteau 87 éves korában, 1997. június 27-én szívrohamban halt meg Párizsban. A Notre-Dame katedrálisban búcsúztatták. A gyászmisét Jean-Marie Lustiger bíboros celebrálta, Jacques Chirac is részt vett a búcsúztatón. Hamvait szülőfalujában helyezték örök nyugalomra.

1990-ben Jean-Michael Jarre albumot készített a tiszteletére. 2009-ben a Mexikóhoz tartozó Kaliforniai-öbölben található Cerralvó szigetet Jacques Cousteau-szigetnek nevezték el, bár sokan tiltakoztak ez ellen. 2016-ban mutatták be az életéről szóló A mélység kalandora című filmet.

Nagy Mária

Forrás: hajozas.hu, ng.hu, Jean-Michel Cousteau: Apám, Cousteau kapitány. Budapest : Gabo Könyvkiadó, 2004.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.