A fiatal uralkodó édesanyja, Zsófia főhercegnő és Metternich kancellár már korábban úgy döntöttek, hogy amint Ferenc József nagykorú lesz, átveszi a Habsburg Birodalom vezetését. Ám mivel közbeszóltak az 1848-as magyarországi események, így a trónra lépés augusztus helyett csak decemberben történt meg. Ekkor lett Magyarország uralkodója is, de koronázására csak azután kerülhetett sor, hogy Bécs kiegyezett a magyar nemzettel. Önkényuralmi kormányzást folytatott, emiatt bár többször járt Magyarországon, útjai során többnyire hűvös fogadtatás kísérte. A népszerűtlen Habsburg-család tagjai közül egyedül a gyönyörű Erzsébet császárnét övezte szimpátia. A szépséges Sisi magyarok iránt érzett szeretete nagyban hozzájárult a két ország viszonyának rendezéséhez.

Ferenc József 1864 elején vette fel a kapcsolatot a kiegyezéspárti Deák Ferenccel. Hosszas tárgyalások után 1867. február 17-én az uralkodó Andrássy Gyulát miniszterelnöknek nevezte ki, és február 20-án megalakult a felelős magyar minisztérium. Az 1867 májusában elfogadott XII. törvénycikk deklarálta a perszonáluniót, ezzel megszületett az Osztrák-Magyar Monarchia, egy dualista, kétközpontú állam. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után az alkotmányos rend helyreállása befejező mozzanata volt maga a koronázás. A kiegyezést követően csak lassan oldódott a császár iránti gyűlölet, míg végül a nép száján „ferencjóska” lett az uralkodóból.

1867. június 8-án került sor a nagy eseményre, ezen a napon koronázták magyar királlyá Ferenc József császárt és királynévá Erzsébet császárnét. A korábbi szokásoktól eltérően a szertartásra nem Pozsonyban, hanem Budán, a Nagyboldogasszony, azaz Mátyás-templomban került sor. A király feleségét ezúttal nem a király után néhány nappal, hanem férjével egyszerre koronázták meg. Két nappal a szertartás előtt a koronázási jelvényeket tartalmazó szekrényt átvitték a budai királyi palotában található őrzőhelyéről a királyi lakosztályba, hogy előkészítsék, valamint megfelelően átigazítsák. A koronát az udvari kalaposmester parafával és szattyánbőrrel bélelte ki.

A következő nap a koronázási jelvényeket a cistába helyezték, melyet lezártak és lepecsételtek, majd átvitték a Mátyás-templomba, a főbejárattól jobbra fekvő kápolnába, hogy a koronázás napjának reggelén a sekrestyében helyezzék el őket. Hajnali négy órakor 21 ágyúlövés ébresztette a város lakóit. Az ünnepségek a királyi palota tróntermében kezdődtek, ahol felkérték Erzsébetet, hogy engedje magát megkoronáztatni, aki ezt válaszolta: „Örömmel teljesítem a nemzetnek önök által nyilvánított kívánságát, és áldom az isteni gondviselést, hogy e magasztos percet megérnem engedte”. Reggel 7 órakor indult meg a koronázási menet a palotából, magát a ceremóniát 21 oldalas szertartáskönyv írta le, melyet előző nap elpróbáltak.

A Mátyás-templom belső terét arannyal díszített bordó bársony borította, főhajójában két pár trónt helyeztek el – az egyiken a koronázás előtt, a másikon utána foglalt helyet a királyi pár. A templomban hangzott el először Liszt Ferenc Koronázási miséje, amit erre a jeles alkalomra kértek. A törvények szerint a koronázás csak a nádor jelenlétében érvényes, de nádor ekkor nem volt, így Deák javaslatára az ország és az uralkodó által is elfogadható személyt választottak erre a feladatra. Andrássy Gyula miniszterelnök az esztergomi prímás segédletével az uralkodó fejére tette Szent István koronáját, majd ezt kiáltotta: „Éljen a megkoronázott király!”. Mire hangos éljenzés jött válaszul, hálaadó énekek csendültek fel, kinn dörögtek az ágyúk, Buda és Pest harangjai pedig zúgtak, hogy mindenki megtudja, lezajlott a koronázás. A szertartás során a király esküt tett „az igazság és a béke fenntartására”, majd a hercegprímás szent olajjal felkente. Rátették Szent István palástját, majd a hercegprímástól átvette államalapító királyunk pallosát, melyet a hercegprímás a dereka köré kötött. A jogart a jobb, az országalmát pedig a bal kezébe adták. 

Erzsébet királyné a koronázási ruhájában

Erzsébet királyné koronázása is a felkenésével kezdődött. A veszprémi püspök koronát helyezett a fejére, majd a Szent Koronát a hercegprímás a királyné jobb válla fölé tartotta, és a jogart, illetve az országalmát nyújtotta át. A királyné a ceremónia után magyarul szólt az egybegyűltekhez. A koronázási mise után a menet az Országház utcán át gyalog a helyőrségi templomba vonult. Az úton – melyen végig vörös, fehér, zöld szövet volt lefektetve – kisebb-nagyobb, ez alkalomra vert emlékpénzeket dobáltak szét. Elöl díszöltözetet viselő lovas katonák, huszárok haladtak, ezt követően díszmagyarba öltözött főrendű urak, majd a koronaőrök, jelvényvivők címerekkel, végül a püspökök keresztekkel. A miniszterek után következett őfelsége hófehér lovon, fején a Szent Koronával, vállán a királyi palásttal. Erzsébet királyné ebben a menetben már nem vett részt, díszhintón a palotába szállították. A király a Helyőrségi templomban aranysarkantyús vitézeket avatott, majd lovon az Úri utca – Dísz tér – Víz-kapu – Albrecht út – Lánchíd – Ferenc József rakpart útvonalon a Belvárosi plébániatemplom előtti téren felállított emelvényhez érkezett. Itt nyilvánosan letette az esküt, és újabb sortűz hangzott el.

A koronázásnak nemcsak Buda, hanem Pest is fontos helyszíne volt. Korábban a Lánchíd pesti hídfője előtt a Ferenc József téren (ma Széchenyi István tér) megépítették a koronázási dombot: 72 vármegyéből küldött földből építették azon a helyen, ahol ma a Magyar Tudományos Akadémia épülete áll. A menet a Városház tér – Váci utca – Színház tér (ma Vörösmarty tér) – Dorottya utca érintésével érkezett meg. A király lovával felvágtatott a dombra, és kardjával a négy világtáj felé tett egy-egy vágást a levegőben. Ezzel jelképesen megfogadta, hogy bármely irányból is érkezzen támadás a haza ellen, megvédelmezi az országot, eközben a díszlövésektől megriadt lova felágaskodott. Innen a Lánchídon át a palotába lovagolt, ahol lakomát szolgáltak fel, melyen a király koronában és Szent István palástjában jelent meg, a királyné pedig a gyémánt diadémot viselte. Feljegyezték, hogy a kézmosáshoz használatos vizet a miniszterelnök öntötte, a kéztörlőt pedig a hercegprímás nyújtotta a királyi párnak. A Vérmezőn ökröt sütöttek, melyet szétosztottak a nép között. A lakoma befejeződése után aztán a királyi pár visszavonult a lakosztályába.

Ferenc József, Erzsébet és gyerekeik Gödöllőn

A koronázás alkalmával a királyi párnak ajándékozták a gödöllői kastélyt, a hozzá tartozó hatalmas erdőterülettel. A koronázáskor viselt uralkodói ruhákat – az akkori szokásnak megfelelően – a templomnak adományozták, és liturgikus ruhákká alakították. A ceremónia másnapján a király teljes amnesztiát hirdetett. Közkegyelemben részesítette a politikai vagy sajtóügyekben elítélteket, és a koronázási ajándékként a nemzettől kapott kétszer ötvenezer aranyforintot az 1848-49-es szabadságharcban elesett honvédek özvegyei és árvái javára ajánlotta fel. Erzsébet királynénak mindig kedvenc helye maradt Gödöllő és a Mátyás-templom, életéből mintegy hét és fél évet töltött Magyarországon, nagyon jól érezte magát itt.

Sulyok Attiláné

Források: Kiss-Béry Miklós: Magyar királyok és uralkodók – V. Ferdinánd, I. Ferenc József, IV. Károly; Diószegi István: A Ferenc József-i kor; mnl.gov.hu; cultura.hu; origo.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.