354

Alex North: A suttogó

Horváth Gábor könyvkritikája

alex-north-a-suttogo

A pillangókkal thriller témában már jó barátságot kötöttem, így A suttogó borítója azonnal csábító pillantásokat lövellt felém, melyeknek aztán áldozatul is estem. Ez rendszerint nem sok jót jelent férfiember számára, de néha érdemes kockáztatni.

A könyv sztorija így foglalható össze: Felesége halála után Tom Kennedy és különc csemetéje, Jake egy kisvárosba költöznek, annak is klasszikus horrorfilmbe való házikójába. Hamarosan kiderül, hogy a családnak már korábban kapcsolata volt a házzal, s a lakóhely múltja suttogni kezd a szellemvilággal amúgy is jóban lévő Jake-nek. Mindemellett a városkában egy sorozatgyilkos (a suttogó) új áldozatot szed egy kiskorú személyében, s meglehetősen problémás ügy ez a rendőrség számára, mivel a gyilkos elvileg 20 éve rács mögött ül…

A történet – könnyű belátni ‒ több klisét vonultat fel, mint egy B-kategóriás akciófilm. Ám ez ebben az esetben nem jelent másodvonalbeli pszichológiai krimit, amiből pedig bőven akad manapság. Alex North története ugyanis sok szempontból kiemelkedő. A szerző például feltűnően törekedett arra, hogy a brutális történetet szépirodalmi szöveggel írja meg, s ez érdekes kontrasztot ad. Ugyanakkor egyeseknek talán dagályosnak hat emiatt a fogalmazás módja. Én élveztem, hogy szép mondatokat és időnként mélyebb gondolatokat kapok, mint azt átlag bűnügyi regényekben szokás. Tetszett az is, hogy a szereplők – a mostanában dívó pszichothrilleri irányvonallal szemben – nem csupa csődtömegek, még akkor sem, ha magukat esetleg annak tartják. Pete Willis rendőr, aki állandó harcot folytat az alkohollal szemben, győz. És ez így helyes, hiszen az ember uralja a vágyait, s nem a vágyak uralják az embert. Ettől lesz ugyanis ember, és nem ösztöneitől vezérelt állat.

Minden sablont felrúgva ebben a regényben az újságíró etikus tud maradni, az exalkoholista rendőr pedig nem merül önsajnálatba és zuhan vissza a legsötétebb percekben sem a whiskeymámorba. Mert ezek a szereplők képesek talpra állni, és van jellemfejlődésük. Ez az írói szemlélet tőlem elismerést nyer, mert az a példamutató, mikor a korábban elbukott protagonista a térdéről ismét a talpára képes állni. Ó, hogy utáltam A lány a vonaton nyafogó, gyenge, csupa pszichopata és beteg „hősét”! Tény az is, hogy a pozitív szereplők túlpreferáltak a regényben, míg az antihősről alig tudunk meg valamit, ezt lehet talán az egyetlen negatívumnak mondani. A suttogót talán jobban ki lehetett volna emelni, mint karaktert. A többi szereplőt ellenben North szépen kidolgozta, sok pszichológiai profilozás van a karakterek mögött, félelmekkel és érzelmekkel. Sokakat zavar, ha egy krimiben természetfölötti dolgok történnek. Ezen olvasókat megnyugtathatom (SPOILER!): tulajdonképpen nincs is benne igazán.

Debütáló regénynek mindenesetre igencsak impresszív, bár valahol azt olvastam, hogy tulajdonképpen Alex North csak egy álnév, így nem is biztos, hogy ténylegesen első regényről van szó. Ám ez nem változtat a thriller minőségén, amely az irodalmi stílusnak és a karakterek kidolgozott voltának köszönhetően egyértelműen magas.

A kiadásról a véleményem hektikusabb. Sajnos a Gabo kiadó totálisan fejlődésképtelen, ez a kötet ismét csak egy 3500 forintos komposztalapanyag, amely hamarosan zúzdában végzi. A könyv fizikai kézben tartása kész művészet, hiszen a fűzés azonnal ripityára törne a merev ragasztásnak „hála”, ha úgy istenesen az ember megpróbálná kinyitni. Így aztán nem kockáztattam, alig 90-120°-ra mertem a lapokat hajlítgatni egymástól, és csak az evolúciónak – szembeforduló hüvelykujj ‒ köszönhető, hogy képes voltam olvasni ezt a nyomdaipari csodát. Egészen gyalázatos selejt ismét a Gabótól. Ha heraldikai mottót vagy kampányszlogent kellene írnom a kiadónak, lenne egy ötletem: „Just dobd ki!”. A suttogó szinte üvölt a szelektív hulladékgyűjtő azonnali felkereséséért. Persze némi fájdalommal állítanám kuka körüli pályára, mivel a borító viszont nagyon szép. Elképesztően figyelemfelhívó, és a sárga-fekete színpár magában hordozza a fenyegetést, akárcsak a természetben. A fordításban sem találtam kivetnivalót, sőt helyesírási és tördelési problémákkal is talán egyszer-kétszer találkoztam összvissz. De kár ezért a spórolós fűzésért!

Horváth Gábor

Az írás az Egy könyvtáros viszontagságai a XXI. század hajnalán blogjáról származik.

2020.05.30