David Chase készítő sorozata a szokásos tündérmese életutat tudhatja magáénak: először semmilyen csatorna nem akarta megvenni az ötletét, aztán végül örök hivatkozási alap lett, és elsőként kapta meg a legjobb drámasorozatnak járó Emmy-t kábelcsatornán. Az ötlet eredetileg csak egy film lett volna, Chase ügynöke azonban látott benne annyi fantáziát, hogy erőltesse a sorozatverziót. A sztori egy New Jersey-ben élő maffiafőnökről, Tony Sopranóról szól, akit szakmai és magánéleti gondjai arra kényszerítenek, hogy pszichológust fogadjon. A Maffiózók egyik nagy szerencséje az volt, hogy Francis Ford Coppola Keresztapa-trilógiája és Martin Scorsese Nagymenők filmje egy biztos és sikeres utat taposott ki a témának a popkultúrában, és teret adott a gengszter-történeteknek. Az, hogy ez mennyire összefügg, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Nagymenőkből 27 szereplő is játszik a Maffiózókban, de a Keresztapa színészei is sorra felbukkannak.

A Maffiózók az egyik nagy úttörő volt a sorozatvilágban, és valószínűleg se Walter White (Breaking Bad), se Don Draper (Mad Men) nem létezhetne, ha ez a sorozat nem alkotta volna meg a tökéletes antihőst főszereplőjének. Egy fiktív család és a szervezett bűnözés mindennapjait komplexen, részletesen ábrázolva, hosszan, tűpontosan mesélték el hétről hétre, ami azért is számított nagyon sikeresnek, mert itt az emberek soha nem azért nézték meg a következő részt, mert cliffhangerrel értek véget a részek. A nézők egyszerűn csak kíváncsiak voltak a szereplők életére és őrült történeteire, amiből bőven volt, hiszen David Chase azt kérte az íróitól, hogy saját életük legabszurdabb sztorijaival álljanak elő, és meg is tették azt, miközben az első olyan sorozatok egyike volt, ami lazán nyírta ki főszereplőit (néha a színészek maguk is csak a forgatás napján szereztek tudomást, hogy a karakterük meghal). A sorozat olyan hitelesre sikerült, hogy egy FBI-ügynök, aki tanácsadóként is dolgozott a stábbal, megerősítette, hogy a valódi maffia-családoknál, akiket tényleg lehallgattak, többször is téma a The Sopranos, és előfordult az is, hogy arra gyanakodtak, valaki beépült közülük.

Nem ez volt az egyetlen történet, amiben a valódi gengszterek felbukkantak; a főszereplőt alakító James Gandolfini ugyanis egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az első rész után felhívta őt egy igazi maffiózó, aki gratulált neki az alakításhoz, viszont jó tanácsként megosztotta vele, hogy soha többé ne vegyen fel rövidnadrágot, mert ilyet egy Don sosem tenne. Tony Soprano szerepét Ray Liottanak is felajánlották, de David Chase eredetileg Steven Van Zandtot szerette volna maffiafőnöknek, a Bruce Spirngsteen E-Street Band-jének gitárosa azonban zenészként nem szerette volna elvenni a lehetőséget egy igazi színész elől, cserébe azonban csak neki megírták Silvio karakterét. Végül az 51 évesen elhunyt James Gandolfini lett a befutó, aki hajlandó volt egész éjszaka fennmaradni, hogy a másnapi forgatáson olyan fáradtnak hasson az arca, amennyire azt a szerepe megkívánja, és kavicsokat rakott a cipőjébe, hogy minél bosszúsabbnak tűnjön.

David Chase elég szigorú atyja volt a sorozatnak, improvizációt sem engedélyezett a jelenetekben, annyira konkrétak voltak az elképzelései, a stáb viszont a szigor ellenére is nagyon jó barátságot ápolt. Rengeteget buliztak együtt az évadok alatt, kivéve Edie Falcót, aki exalkoholistaként nem szeretett volna kísértésbe esni. Carmelát amúgy eredetileg nem is ő alakította volna, hanem Lorraine Bracco, aki azért döntött inkább Dr. Melfi szerepénél, mert nem akart a Nagymenők után újra maffiafeleség lenni. A Paulie-t játszó színészt, Tony Siricot többször tartóztatták le, mint ahány szerepe volt életében, de így legalább rengeteg autentikus sztorit tudtak tőle elmesélni a sorozatban. A Tony fiát alakító Robert Iler a nézők szeme láttára nőtt fel, de később ő is megbotlott a törvény küszöbében, és fegyveres rablásért, valamint marihuána birtoklásért is letartóztatták. A pszichológust és Tony anyjának karakterét is Chase élete ihlette. Eredetileg már az első évadban meghalt volna Nancy Marchand, azonban mivel rákos volt, megkérte Chase-t, hogy hadd dolgozhasson élete végéig a produkcióban, így maradt benne tovább karaktere.

Az 1999-2007-ig futó Maffiózók nem csak a történetei és a hibátlan színészek által eljátszott karakterek miatt emlékezetes, de őrülten jó a humora is, és nagyon bátran nyúlt témákhoz, amikben nem félt a mocskos és drámai oldalát megmutatni a dolgoknak a 86 epizódja alatt, amelyeknek minősége megállta volna a helyét akár a mozivásznon is. A Maffiózók óta csak pár ennyire zseniális sorozat létezett, és még szinte mindig érezzük az ízét az összes hűtőben lapuló carbonarának Sopranóéknál

Sz. Ági
Forrás: langologitarok.blog.hu