1970-ben eldöntöttem, hogy cselekszem, így nem maradt más hátra, Artists’ Management névvel saját céget alapítottam. Népszerűsíteni fogok másokat, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy bevételt teremtsek, ugyanakkor leszerződök a saját előadásaimmal is. Néhány héten belül szép kis művészlistám lett, mivel felhívtam a barátaimat, ők pedig kapcsolatba léptek az övéikkel. Köztük volt számos zeneszerző, akik nemcsak vezényeltek, hanem zongoráztak is. Egyikőjük különösen megváltoztatott mindent.

John McCabe szerény és briliáns muzsikus, az egyik legrokonszenvesebb, akivel valaha találkoztam. Felülmúlhatatlan zongorista volt, eldöntöttük, hogy együtt koncertezünk. Műveit a Novello & Co adta ki, így nem az én konkrét megbízatásomba tartozott zenéjének népszerűsítése. Feladatom az volt, hogy mint zongoristát támogassam őt. E kettő azonban összekapcsolódott, és mivel műveit még elő is adtam, ezzel az összes zenei tevékenységét támogattam.

Basil Ramsey, a Novello igazgatója promóciós menedzseri állást ajánlott fel, s én kapva kaptam az alkalmon. Ez azt jelentette, hogy még több zeneszerzővel tudtam kapcsolatba lépni, és zenéjük promotálásán dolgozni. Ám kikötöttem, hogy folytatom a fellépéseket. John írt számomra egy oboa d’amore koncertet, melyet először a Havant Chamber Orchestra közreműködésével adtam elő. Más zeneszerzők a már kiadott műveiket írták át oboa d’amoréra (Francis Chagrin, Wilfred Josephs, Marty Dalby stb.). Miközben az új és a barokk repertoár elegyét adtam elő, egyre több barátom komponált nekem. Edwin Carr, Leonard Salzedo és John Rushby-Smith az elsők közt voltak. Az oboa d’amoroéra írt kompozíciók száma exponenciálisan növekedett.

1971-ben a királynő megnyitott a Mersey folyó alatt egy második alagutat. Ebből az alkalomból, sok sztár és televíziós társaság részvételével, különleges gálakoncertet rendeztek. A Merseyside Arts Association rendelt egy művet számomra (a szintén liverpooli származású) John McCabe-től. Életem legfurcsább fellépésén Rex Harrison és a szórakoztatóiparból ismert, világhírű emberek társaságában találni magam igazán szürreális volt.

Egy nap felhívtak a BBC Szimfonikus Zenekarból, és felkértek, hogy működjek közre Mahler kilencedik szimfóniájában. Megkérdeztem, ki vezényli. Bruno Maderna – volt a válasz. Szándékomban állt azt válaszolni, mint rendszerint, hogy nem játszom többé zenekarban. Valami mégis azt súgta, hogy kérdezzem meg. A mai napig nagyon boldog vagyok, hogy nem mondtam nemet. Az avantgarde atyjával való találkozásom egy újabb fordulópont volt az életemben.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A próba után beszélgettem Madernával a londoni Maida Vale városrészben lévő BBC stúdióban, és nagyon érdekelte az, amivel foglalkoztam. Bruno már előzőleg két oboaversenyt írt Lothar Koch számára. Utóbbiban musette, oboa d’amore, valamint angolkürt is szerepet kaptak. Elkészült egy harmadik versenymű is, melyet Han de Vries oboaművész és a BBC Szimfonikus Zenekara szándékoztak előadni Maderna vezénylete alatt. Engem kértek fel, hogy a premierre írjak egy programfüzetet. Akkorra már rengeteg ilyen szöveget írtam, mivel a zeneszerzők köztudottan reménytelenek ebben.

A Novello a Granada TV tulajdonában volt, így együttműködtünk programötletekben. Ilyen elgondolás volt egy kortárs zeneszerzők életéről szóló filmsorozat. Sajnos ez a későbbiekben nem jött létre, de az a tervem, hogy a manchesteri Hallé zenekar fúvósai a Windermere tó egy bárkáján a Tűzijáték-szvitet (Händel) játsszák, megvalósult! Még egy nemzetközi televíziós díjat is kapott, ám természetesen egy szó sem esett az indítóokomról.

Mialatt a lehetséges jövőbeni programokról beszélgettünk, megismerkedtem Madernával, aki több barátjának is bemutatott, például Luigi Nononak és Cathy Berberiannak. Eközben a Novellónál segítségre lett szükségem. Megkértem zeneszerző barátomat, Chris Hazellt, hogy jöjjön és dolgozzon velem. Chris később producerként hosszú és sikeres karriert futott be a Deccánál, és egyike a legjobb zenei átiratokat készítő muzsikusoknak. Legutóbbi varázslatos, egyedi zenei átiratait Harry herceg és Meghan Markle esküvőjén hallhattuk.

Madernán keresztül életem ismét jelentős fordulatot vett. Impresszáriója, Sylvio Samama, a hollandiai Hilversum mellett élt, és javasolta, hogy nyissam meg cégének londoni fiókját Upper Berkeley Street-i otthonomban. Saját vállalkozásomban szerzett tapasztalataim nagyon hasznosnak bizonyultak! Havonta egy hetet Hollandiában töltöttem, a zeneszerzőkkel való kapcsolataim száma pedig ismét növekedett. A cég neve Koos Company Management volt, s hihetetlen ismeretségi körrel rendelkezett. Mindegyik művészével találkoztam, és gondoskodtam róluk, ha Nagy-Britanniában jártak. Közülük egy volt Libor Pešek. Hogy karmesteri tevékenységét segíteni tudjam a Nagy-Britanniában akkor még ismeretlen művésznek, szükség volt egyik cseh koncertkritikájának fordítására. Szerencsére több nyelven beszélő édesapám, mint mindig, ebben a feladatban is a helyzet magaslatán állt.

Folytatása következik…

Írta: © Jennifer I. Paull

Fordította: Fodor Anett  

A cikksorozat korábbi részei:
- 1. rész